Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

^384 A nemzetgyűlés 493. ülése 1926. gyűlést értettem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Olyan kicsi népgyűlést! —- Zaj. — Elnök csenget.) Nem akarom a képviselő urakat nagyon zavarni. De érdemes talán ezúttal idefigyelni. A honvédemi tárca költségvetése az egész költségvetésnek mindössze 7%-át teszi ki addig, amig Cseh-Szlovákia kiadásainak 17*55, — Jugoszlávia 18'9, — Románia pedig azok 14%-át forditja katonai célra. Felette sajnálatos, hogy kiadásainknak legnagyobb részét épen az emiitett zsoldosrendszer következtében a személyi kiadások teszik, és igy a felszerelés ja vitására és a fegyverzet fejlesztésére aránylag nagyon-nagyon kevés összegek jutnak. Ez teljesen egészségtelen állapot, amelyen feltétlenül segíteni kell, mert az igazán legszerényebb kívánságunk lehet,^ hogy kis hadseregünk felszerelése a legtökéletesebb legyen. Viszont a személyi járandóságok, annak ellenére, hogy a kiadásoknak legtetemesebb részét képezik, mégsem mondhatók kielégítőnek, főként a szanálással kapcsolatos katonai illetményrendszer nem kielégítő. Az érdekeltek legnagyobb része alig számottevő. 60—80.000 koronás fizetésemeléshez jutott. Megnyugtató csak az, hogy ez a rendezés ideiglenes, és a pénzügyi helyzet javulásával okvetlenül be fog következni egy számottevő javítás. ügy an csak orvoslásra szorul a nyugdíjasok helyzete is. A statusrendezés életbelépte előtt nyugdíjazottak igazságtalanul hátrányosabb helyzetben vannak, mint az 1925 június l-e után nyugdíjazottak. A kormánynak ezen helyzet javítására irányuló terveit minél előbb meg kellene valósítani, mert tejesen érthető az, hogy a mai nehézségek közepette küzdő emberek között sokan vannak, akik elégedetlenek és látva az igazságtalan elosztást, olyan hangot engednek meg maguknak, mit később azután talán még saját maglik is megbánnak. Kétségtelen, hogy a békeszerződés következtében a magyar államra háruló óriási terhek szinte katasztrofálisak. A számtalan menekült ellátása rendkívül nyomasztólag hat az államháztartásra. Ezen segíteni kell, de a segítést nem szabad a nyugdíjasok rovására eszközölni. Az utódállamokkal megállapodást kellene keresni a tőlünk elszakított és a nekik ítélt területen maradt nyugdíjasok nyugdíjainak elvállalása érdekében épen ugy, amint ez a kérdés már Ausztriában egészen kifogástalanul megoldatott. Az elkészítendő novellában gondoskodni kellene majd a tizenkét esztendei szolgálati idő után a honvédség kötelékéből kilépő legénységi állományú egyének ellátásáról, azok nyugdíjáról, vagy végkielégítéséről is, mert nagyon természetes, hogy tizenkét évi megerőltető katonai szolgálat után ezek a hadseregből elbocsátott egyének méltán tarthatnak számot egy méltányos megélhetési lehetőségre, ugy hogy ezek számára tehát olyan összegű nyugdíjat, vagy végkielégítést kell megállapítani, amely elhelyezkedésüket a polgári életben lehetővé teszi. (Várnai Dániel: Az igazolványos altisztek, azt hiszem, most is el tudnak helyezkedni! Ez a rendszer megmaradt!) Hiszen elhelyezkedni el lehet, igen t. képviselőtársam, csakhogy én azt szeretném, hogy a tizenkét évi szolgálat után a honvédség kötelékéből kilépő egyének tizenkét évi szolgálatuknak megfelelő anyagi elismerésben részesüljenek, azt szeretném, hogy ezek olyan végkielégítést, vagy olyan nyugdíjat kapjanak, amely mellett valahogy el tudjanak helyezkedni. Azt hiszem ez olyan kívánság, amely ellen a képviselő urévi január hó 21-én, csütörtökön. nak sem lehet kifogása. (Graeffl Jenő: Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Végül meg kell említenem az entente katonai ellenőrző bizottság itt tartását. Ez semmiféle jogos erővel nem bíró egyoldalú hatalmi tény. A békeszerződés 133. cikké csupán arra' ad felhatalmazást, hogy katonai leszerelésünket, melynek mérve és formája a békeszerződésben körül van írva, ellenőriztessék szervezeteikkel, mi pedig nemcsak, hogy a leszerelési feltételeknek tettünk eleget teljes mértékben GS cl leghecsülete sebben, de a nemzeti önérzetet olyan mélyen sértő ellenőrző-bizottságnak mielőbbi eltávolítása érdekében, kívánságaiknak még a békeszerződés követelésén is messze túlmenőleg eleget tettünk. Az entente katonai ellenőrző-bizottságának itt tartása tehát a békeszerződés legerőltetettebb értelmezése miellett is megszűnt. Ma csupán a Nemzetek Szövetsége egyezményokmányában előirt ellenőrzésnek van helye. A kormánynak tehát mindent el kell követnie abban a tekintetben, hogy a nemzeti önérzetet olyan mélyen sértő entente katonai ellenőrzőbizottság mielőbbi eltávolítását kieszközölje. A kormánynak a múltban el sem képzelhető nehézségekkel kell megküzdenie a honvédség fentartása érdekében és csak elismerés illetheti meg a magyar kormányt, és a honvédségért felelős bonvédelemügyi ministert, hogy a honvédséget minden nehézség dacára olyan magas nivóra emelte és ezen a nívón meg is tudta tartani, úgyannyira, hogy a honvédség egészen biztos támasza ma a rendnek, amelyre mindig lehet számítani. Kiképzés és fegyelem tekintetében honvédségünk felveszi a versenyt minden európai hadsereggel, sőt merem állítani, hogy bármely európai hadsereg elé mintaképül lehet állítani. Minthogy a kormány hivatása magaslatán áll ebben a tekintetben is. megérdemli a nemzet bizalmát és ezért a költségvetést elfogadom. Elnök: Az ülést félórára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: AT, ülést újból megnyitom. Szólásra következik'? Forgács Miklós jeg-yző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: Tisztelettel^ kérem a tanácskozási képesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevőket megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket). Elnök: Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Várnai Dániel képviselő urat illeti. Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólaló képviselő urak közül mindenekelőtt Szilágyi Lajos t. képviselőtársam beszédére szeretnék néhány megjegyzéssel reflektálni. Meg kell jegyeznem, hogy Szilágyi képviselő ur beszédének egyes részeivel a legteljesebb mértékben magam is egyetértek, egyéb részeiben ítzonban — és ez beszédének nagyobb része —•• homlokegyenest ellenkező felfogást vallok. Én magam is vallom, hogy a honvé-