Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

374 A nemzetgyűlés 493. ülése 1926. ê toborzási, az önként jelentkezési rendszer lép, az ilyen módon toborzott, illetve önként jelentkezett egyének szolgálati ideje 12 esztendő és azok ezen idő alatt rendszeres, a honvédelmi tárca költségvetését lényegesen terhelő javadalmazásban, zsoldban részesülnek. A harmadik kérdés a hadsereg felszerelésének kérdése. Békeidőkben igen természetes, hogy a hadsereg felszerelésére forditott összegek az ország teljesítőképességéhez mérten lényegesen terhelték az ország költségvetését, megfelelő gond fordíttatván arra, hogy a honvédség felszerelése a haditechnika haladásával mindenkor lépést tartson. Ma azonban, sajnos, a győztes hatalmak a békeszerződés ezirányu rendelkezésével a lehetőség korlátait oly szűk marokkal állapították meg, hogy az engedélyezett költségvetés abszolúte lehetetlenné teszi a honvédség megfelelő felszerelését a modern technika vívmányaival, teljesen képtelenné tesz nemcsak bármely támadó háború viselésére, de sőt ezen túlmenőleg, a védekező háború viselésére is, bármely oldalról történjék is a támadás és bárminő jogtalan legyen is az. De a megállapított keretek oly szűkmarkúan vannak megállapítva, hogy alig elegendők arra, hogy a hadsereg meglevő hiányos felszerelésének legszükségesebb pótlása is eszközölhető legyen. A költségvetés összehasonlítása a békebeli évek költségvetésével igen nehéz és igen problematikus értékű is, épen a hadsereg szervezetében beállott rendszerváltozás következtében. Mégis, hogy némi fogalmuk legyen arról, hogy mennyire eltolódtak a költségvetés keretei a békebelihez viszonyítva, legyen szabad az utolsó békebeli év honvédelmi költségvetésének, az 1914. évi honvédelmi költségvetésnek egyes tételeit röviden összehasonlítanom a jelenlegi költségvetéssel. (Halljuk! Halljuk!) 1914-ben a honvédelmi tárca kiadási tétele 102,844.145 aranykorona volt, ami a mai papírkoronára átszámítva 1.491.240,102.500 papirkoronának felel meg. Ezzel szemben a mai költségvetés kiadási tétele 92,348.817 aranykorona, ami 1.343,378.850 papirkoronának felel meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég sok!) T. képviselőtársaim, ha össze méltóztatnak hasonlítani ezeket a tételeket más országok hadügyi költségvetésének tételeivel, kénytelenek lesznek megállapítani objektive, hogy ez elég kevés. (Meskó Zoltán: Ha megint itt lesz a hatkrajcáros baka, akkor lesz jó világ! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ha már most összehasonlítjuk a két költségvetési év kiadási rovatának nyugdijtételeít, akkor a következő képet nyerjük: 1914-ben 5,360.000 aranykorona volt ez a tétel, ami papirkoronában átszámítva, 77.720.000.000 korona. Ezzel szemben ma 26,741.620 aranykorona szerepel a kiadási rovatban nyugdíjtétel cím alatt, ami 387.753,490-000 papirkoronának felel meg. A nyugdíjak nélküli, netto költségvetéses tételek tehát a következőképen alakulnak: 1914-ben 97.484.145 aranykorona, ami ma 1.413 520,102.500 papirkoronának felel meg, ezzel sizemben ma 65,607.197 aranykorona, ami 955.625,360.000 papirkoronáinak felel meg. A. jelenlegi költségvetés kiadási rovata tehát 31,876.948 aranykoronával, illetőleg 457.894.742.500 papirkoronával marad alatta az 1914. évinek. Ha mármost az összehasonlításnál figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a jelenlegi költségvetés kiadási rovatának egyik leglényegesebb tételét képezi a legénység zsoldja. — amely tétel természetszerűleg 1914-ben nem szerepel — akkor ennek az összegnek a levi január hó 21-én, csütörtökön. vonása még sokkal nagyobb eltolódást fog mutatni az 1925/26. évi költségvetés terhére. Hogy mily szűkmarkúan van dotálva a honvédelmi tárca költségvetése, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy ha arányositjuk-e a költségvetés kiadási tételeit, egyrészt a magyar költségvetés egyéb tárcáinak kiadási tételeivel ma és az utolsó békebeli évben, másrészt pedig, ha összehasonlítjuk a magyar honvédelmi tárcának kiadási tételeit egyéb nemzetek hadügyi költségvetési tételeivel. Amig a háború előtt nálunk a honvédelmi tárca költségvetése az összes állami kiadások 15-5%-át tette ki, addig ma ugyanerre a célra az összes költségvetésnek csak mintegy 10%-a fordittatik. Ha azonban a honvédelmi tárca kiadási rovatának nettó összegét, vagyis a nyugdíjakkal csökkentett összeget vesszük alapul, akkor ez a 10% további 3%-kai mintegy 7%-ra csökken, vagyis az arány a békéhez viszonyítva, 50%-kal csökkent. Ha mármost összehasonlítjuk a honvédelmi tárca kiadási rovatát más nemzetek hadügyi költségvetésének kiadási rovatával, akkor a következő képet kapjuk. Miként az előbb emiitettem, Magyarországon a honvédelmi tárca költségvetése az 1925/26. évi költségvetésnek 10%-át, illetőleg 7%-át teszi ki, (Egy hang a szélsőbaloldalon: 14%-át!) — nagy tévedés t. képviselőtársam — addig Cseh-Szlovákiában a hadügyi költségvetés az összköltségvetés 17-55%-át, Jugoszláviában 18-09%-át, Olaszországban 22-7%-át, Franciaországban 19'6%-át és Komániában 14%-át képezi. Eme néhány jellemző adat felette efemer színben tünteti fel az egyes országok részéről mind gyakrabban hangoztatott leszerelési jelszavakat. Egyelőre az ismertetett tények és tételek alapján csak annyi állapitható meg, hogy bennünket, akiket pedig hódító szándék sohasem vezetett, alaposan leszereltek, míg más államok részéről épen az ellenkező állapitható meg, az t. L, hogy az egyes külföldi államok szinte versengenek egymással hadseregeik fejlesztése terén. (Ugy van! Ugy van!) A Népszövetség ülésein hűségesen tárgyalnak a leszerelés problémáiról és uton-utfélen olvassuk az entente lapokban is a leszerelésről folytatott szebbnél szebb értekezéseket, és a leszerelés kérdésének taglalását. A leszerelés kérdése foglalkoztatja a lelkeket in teória, a praxis azonban az ellenkezőt igazolja. Igazolja a lázas fegyverkezést, a hatalmak valóságos versengését hadseregeik kifejlesztése és gyarapítása terén. Sok reménnyel néztünk elébe a leszerelés problémájával kapcsolatban a locarnói tárgyalásoknak. Ma már egész nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy csalódtunk ebben is. Nem kell e téren másra hivatkoznom, mint Lloyd Georgesnek e kérdésben irott igen szép cikkére, amelyben maga állapítja meg azt, hogy bizony a locarnói szerződéshez fűzött remények egyáltalában nem teljesedtek és hogy belátható időn belül nem is várható az, hogy a nagyhatalmak bizonyos okoknál fogva, melyeket ő részletez, a leszerelés problémáját tényleg megoldják. Ha a jelen költségvetést a megelőző évi, legutóbbi költségvetéssel hasonlítjuk össze, ugy a helyzet a következőképen áll: Az 1924 : IV. te. 2. §-a az 1925/26. évi költségvetés kereteit 69,600.000 koronában állapította meg a nyugdíjjárulékok nélkül. Ha a jelen költségvetés nyugdíjak nélküli kiadási tételeit vesszük alapul, akkor a 951.304,000.000 papirkoronában . előirányzott összeget átszámítva aranykoronára 65,607.197 korona ez az összeg. A szanálási törvényben megállapított, illetőleg