Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

 nemzetgyűlés 493. ütése 1926, előirányzott hitelkerettel szieníben tehát meg­állapitható, hogy a mai költségvetés 3,992.804 korona megtakarítást jelent. Ha pedig össze­hasonlítjuk az 1924/25. évre szóló költségvetési előirányzattal, akkor 978.611,540.000 papirkoro­nával szemben a megtakarítás 23.186,180.000 papirkoronát, vagyis 1,598.771 aranykoronát tesz ki. Ez az eredmény lényegesen módosul, ha a költségvetés előirányzatát a nyugdíjak, illetve a nyugellátások összegével együtt tesszük ösz­szehasonlitás tárgyává, amennyiben ebben az esetben a jelen évi költségvetés a múlt évit bi­zonyos mennyiséggel, pontosan 3,197.000 arany­koronával meghaladja. Ennek oka azonban abban keresendő, hogy a nyugellátások ösz­szege a megelőző évi nyugellátások összegével szemben lényegesen emelkedett, részben a lét­számredukció szigorú keresztülvitele, részben a korhatárt elért egyéneknek nyugdíjazása, részben a nyugdíjaknak végleges rendezése és végül a lakáspénzeknek negyedévi természetes emelkedése következtében. (Reisinger Ferenc: Ha jön egy idegen ur, bevesszük a nyugállo­mányba! — Malasits Géza: Cseheket!) Az előadottakból kétségtelen tény gyanánt állapitható meg, hogy a tárca költségvetésének szűk keretei valósággal csak a legszükségesebb létfentartásra, a legszükségesebb hadianyagok beszerzésére elegendők és hogy honvédségünk­nek a technikai vivmányok követelményeinek megfelelő felszerelése teljesen lehetetlen. (Rei­singer Ferenc: Parittyával!) Amidőn az előbb hivatkoztam arra, hogy a leszerelésnek általánosan hangoztatott jelsza­vával szemben az összes külföldi országok szinte versengenek egymással a hadseregek megerősítése, felszerelése terén, akkor mégis csak magunknak is gondolnunk kell arra, hogy azokat a szűk kereteket, amelyek közé ennek az országnak költségvetését a trianoni béke­szerződésben szorították, valami módon mi ma­gunk is igyekezzünk tágítani és minden erőnk­kel azon legyünk, hogy azokat a lehteőségeket, amelyeket számunkra megállapítottak, valami módon mégis csak megnagyobbíthassuk és nemzetünket legalább is olyan helyzetbe hoz­hassuk, hogy a velünk szemben igaztalanul kezdett esetleges támadással szemben hadsere­günket a védekező háborúra képessé tegyük. (Reisinger Ferenc: Néhány tisztet gummipus­kával szereljenek fel! — Zaj.) Rátérve a költségvetés részletes ismerte­tésére, bátor vagyok előadni azt, hogy a hon­védelmi ministerium a létszámapasztást, ami­ként azt a múlt költségvetési tárgyalás során is részletesen ismertettem, igazán a legszigo­rúbb mértékben keresztül vitte. A létszám­apasztás során további 20 tiszttel apasztotta az elnöki D. osztály állományát. Ha az egyes té­teleket vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a csapatok, valamint a Ludovika Akadémia ro­vata a rendes kiadásoknál bizonyos többletet mutat fel a tavalyi kiadásokkal szemben. En­nek oka az, hogy az alhadnagy! helyek, to­vábbá a tisztek és katonák részére szükséges magasabb zsoldtételek bizonyos többletet okoz­tak, amelyek ebben a tételben számoltatnak el. Ezek a többletek azonban a rendkívüli ki­adásoknál a tavalyival szemben mutatkozó többletmegtakaritást teljesen ellensúly ózzák. Bátor vagyok bejelenteni, hogy a honvé­delmi ministerium nagyobb átalakításokat, il­letve építkezéseket óhajt foganatosítani a je­lenlegi költségvetési év folyamán ugy Baján és Pécsett, valamint Jutáson, ahol a létesített altisztképző és nevelőintézet rendeltetésének évi január hó 21-en, csütörtökön. 375 megfelelően fokozatosan kibővitendő lesz. Ugyancsak nagyobbmérvü épület javításokra is van szükség a tárca keretébe tartozó kincs­tári gazdaságoknál, amely célra 438 millió ko­rona irányoztatott elő az 1. címben. Bátor vagyok bejelenteni,^ hogy a kor­mányzó ur őfőméltósága 1925. évi április 24-én kelt magas elhatározásával a főtörzsörmesteri rendfokozatot megszüntette akként, hogy a volt főtörzsőrmestereket illetményeik megtar­tása mellett a törzsőrmesterek közé sorozta. Ez a rendfokozati változás az illetmények te­rén egyáltalán semmiféle változást előidézni nem fog. Bejelentem végül... (Klárik Ferenc: Szó­val gyerünk harcolni!) Azt hiszem, ^ t. képvi­selőtársamnak a magyar honvédség egyes egyénei ellen egyáltalán nem lehet semmiféle tekintetben sem kifogása. Bátor vagyok A ? égül bejelenteni, hogy a tárca keretébe tartozó kincstári gazdaságok területéből a hajmás­kéri mezőgazdasági részt, 394 katasztrális hold szántót és 54 hold rétet a földmivelésügyi mi­nisteriumnak engedte át a honvédelmi minis­ter ur a bántapusztai ménes céljaira. Ezekben voltam bátor egészen röviden és a legtárgyilagosabban ismertetni a honvé­delmi tárca költségvetését, elhagyva minden­nemű támadási felületet és elhagyva az összes külpolitikai vonatkozásokat, módot akarván nyújtani ezzel is a költségvetés objektiv tár­gyalására. Tisztelettel kérem, hogy a költség­vetést általánosságban és részleteiben is elfo­gadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Már maga az a körülmény, hogy a kormány és az igen t, honvédelmi minister ur iránt is (Szijj Bálint: Bizalommal vagyok!) bizalmatlan vagyok, már maga ez a helyzet is csak azt eredményezheti, hogy a honvédelmi költségvetést ebben a formá­jában, amint azt az előadó ur előadta, el nem fo­gadom. (Szijj Bálint: Ha nem mondja, el se hit­tük volna!) Mielőtt azonban a dolog érdemére áttérnék, azt hiszem, kötelességemnek teszek eleget, és ugy hiszem, olyasvalamit teszek, ami az összes pártok egyhangú helyeslésével találkozik, ami­kor az első szavam a legnagyobb elismerés hangja lesz azok iránt a tisztek és az iránt a le­génység iránt, amely a legutolsó árvízkataszt­rófa alkalmával ugy Békés, mint Bihar vár­megye területén a lakosság segítségére volt, és akik részint a műszaki munkálatok alkalmá­val, részint pedig az életmentés alkalmával olyan példás buzgalommal és szorgalommal vet­ték ki részüket a reájuk háramló munkából —­és tették ezt valósággal étlen-szomjan, mert hi­szen ezeknek a csapatoknak élelmezését ott a ka­tasztrófa színhelyén megfelelően ellátni nem sikerült, hogy azt hiszem, az egész nemzetgyű­lés összes pártjaival egyetértek akkor, amikor innen a nemzetgyűlés ülésterméből a leghálá­sabb elismerésünket nyilvánítjuk az ott műkö­dött tisztek és legénység iránt. (Általános élénk helyeslés. — B. Podmaniczky Endre: Ebben együtt vagyunk!) T. Nemzetgyűlés ! Ami magát a honvédelmi költségvetést illeti, bölcsen tudom, hogy ez az a tárca, amely a külföld figyelmét a legjobban magára vonja, bölcsen tudom, hogy az itt ellenzéki vagy kormánypárti oldalról elhang­zott minden egyes szót a Budapesten székelő követségek vagy diplomáciai képviseletek el­lenőriznek és arról az illetékes fővárosokba je­lentést tesznek, így tehát tudom azt, hogyha a 54*

Next

/
Oldalképek
Tartalom