Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
368 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. elhisz, megérdemli, hogy megetessék ve le. (Derültség a középen.) Bebizonyult tehát, hogy a későbbi eljárás során használtam papirt, sőt fát is. A gyakorlatban nemcsak fát, hanem más alkalommal fémet, dróthálót, vagy drótból készült létrát stb., stb. használok, amint az általános uzus. Ezek után, hogy egy orvosi testület, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete választmánya egyhangú határozattal bélyegezte rágalmazónak ennek a cikknek minden sorát és szólította fel az egyesület tagjait ezeknek a lapoknak a bojkottjára, azok után, hogy én magam megtettem a bűnvádi feljelentést mindkét lap ellen, megtörtént az, hogy egy szociáldemokrata képviselőtársam itt a múlt ülésen magáévá tette ezt a vádat. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Ki volt az? — Lendyai István: Azért szocialista hogy hazudjék és azért hazudik, mert szocialista. — Nagy zaj.) Elnök: Lendvai képviselő urat ezért a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha mégegyszer hasonló sértést követ el, kénytelen leszek szigorúbb eljárást követni. Benárd Ágost: A jelen esetben igazán mondhatom, hogy a név nem fontos, rzerény és jelentéktelen ember az illető, de méltó képviselője a maga pártjának. Ez a szociáldemokrata képviselő a népjóléti tárca költségvetéséhez szólván hozzá, bizonyára a ministert akarta támadni, amikor rámutatott arra, hogy a munkásbiztositó pénztárban micsoda gonosz módon kezelik a szegény munkásokat olyan emberek, akik vagy börtönre, vagy a kényszerzubbonyra megérettek. Azt hiszem, mindenki csak gratulálhat a népjóléti minister urnák, hogy a bölcs vezetése alatt álló intézet ellen más kifogást nem lehet emelni. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ez a képviselőtársunk nemcsak azonosította magát az elmondottak után ezzel a cikkel, hanem igazolni is igyekezett azt, és tévútra igyekezett vezetni a nemzetgyűlés igen t. tagjait akkor, r amikor a vizsgálati jegyzőkönyvre, a szakértők egyhangú véleményére hivatkozott:. "Felolvasta ugyanis belőle azt, hogy megállapittatott, hogy az eljárás során nem rosszindulatból használtam ilyen papirost, de nem olvasta fel azt a részt, amelyből világosan kitűnik, hogy a papirt nem gipszeltem — mint mondották — sem a sebére, sem a bőrére, sem a talpára és nem olvasta fel az engem tökéletesen^ igazoló sorokat. Ilyen eljárás megbélyegzésére nem találok megfelelő szavakat. Valamit még az igen t. Nemzetgyűlés tudomására akarok hozni. Én ezt a képviselő urat ma délelőtt két barátom által, Láng János és Temesváry Imre képviselő urak által barátságosan kihivattam a jegyzői szobából és felvilágosítottam tévedéséről, feltételezvén azt, hogy ha rájön arra, hogy igazán ok nélkül állított olyanokat rólam, amik alkalmasak engem, de akárki mást is egyéni becsületében, sőt kenyérkeresetében, erkölcsi reputációjában és anyagilag is megkárosítani, lesz annyi férfiasság benne, hogy ezt visszavonja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az öccséről beszéljen. — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Hallgassák meg! Ez a szólásszabadság? — Huszár Dezső: Most nem a Beszkár-ról, hanem saját becsületéről beszél!) Elnök: Csendet kérek! (Györki Imre: Az existenciák tömegét fosztotta meg kenyerétől!) évi január hó 20-án, szerdán. Györki képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Benárd Ágost: Ez a szociáldemokrata képviselő ezt nem tette meg. Látom, egész pártjának helyeslésével találkozik eljárása, nem marad tehát más hátra számomra, mint megállapítani azt, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt egyik tagja — nem újság ez, valósággal közhely, unos-untig ismételt dolog, mindenki tudja — nem utoljára, de ismét rágalmazott. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasitani. Saly Endre képviselő ur személyes kérdésben kért szót. (Zaj.) Csendet kérek! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt konstatálni kívánom azt, amit az igen t. képviselő ur is megállapíthat, hogy én tegnap a vizsgálati jegyzőkönyvet itt az ülésen szószerint olvastam fel. (Benárd Ágost: Egy részét!) Én ahhoz semmit nem tettem hozzá és abból semmit nem vettem el. Ha a képviselő ur kételkedik, méltóztassék lemenni a gyorsirodába és a gyorsírói feljegyzésekből meg lehet ezt állapítani, mert az újságot átadtam a gyorsíróknak. (Benárd Ágost: Itt van a napló! Csak egy jelentéktelen részét olvasta fel!) Egyébként ki kell jelentenem, hogy engem képviselőtársam tényleg kihivatott a jegyzői szobából, de nem mondták meg, hogy a képviselő ur hivat ki, mert ha megmondták volna, nem mentem volna ki. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert hogy én kivel akarok tárgyalni és kivel ülök le beszélgetni, az tisztán az én egyéni Ízlésemtől függ, erre engem senki nem kényszeríthet. (Általános derültség. — Propper Sándor: Teljesen igaza van!) Különösen nem akkor, amikor köztudomású, hogy az igen t. képviselő r ur a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztárnak rendelő orvosa és ezért havonta 22 millió koronát vesz fel és ugyanabban az időben, amikor a képviselő urnák itt a Házban kellene lennie, rendelést folytat. (Benárd Ágost: Ez nem igaz!) Igaz az is, hogy a Beszkár-tól is vett fel összegeket, az ilyen képviselő tehát engem nem sérthet meg, mondhat, amit akar. (Esztergályos János: A legsötétebb lelkű emberek egyike.) Elnök: Áttérünk most az interpellációkra. Az első interpelláló Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur. A képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! A demokratikus polgári ellenzéknek, amelyhez én is tartozom, kezdettől fogva az volt a követelése, hogy a frankhamisításnak a bíróság hatáskörébe nem tartozó súlyos politikai vonatkozásai parlamenti vizsgálóbizottság által tisztáztassanak. Minthogy ez az óhajtásunk a többség elhatározásából is immár határozati erőre emelkedett, ennélfogva mód és ut nyilik arra, hogy az interpellációnkban felvetett kérdések is a parlamenti vizsgáló-bizottság által tisztáztassanak. Tisztelettel kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat elhalaszthassam. Azzal a jóleső érzéssel teszem ezt, hogy a parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldésével a nemzetgyülés szuverenitása érvényesül. (Helyeslés.) Elnök : Kérdeni a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur kérelméhez ? (Igen !) Ha igen, ilyen értlemben mondom ki a határozatot. Következik Farkas István képviselő ur interpellációja. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Az én interpellációm a parlamenti vizsgáló-bizottság
