Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
À nemzetgyűlés 49.2. ülése 1926. egész ország előtt köztudomásuakká válnak s hogy azok hiány nélkül valamennyien közzététetnek. Ha az igazságügyi minister április 11-ig fenn akarja tartani a bíróság és a védőügyvédek számára az elsőbbséget azon okmányokba való betekintés szempontjából, a kamara által kiküldendő bizottság bizonyára engedélyezheti azt a néhány napos haladékot; a lényeg az, hogy önök ne tolják ki ezt az időpontot, a bizottság kiküldésének^ időpontját egészen addig, amig a bűnvádi eljárást befejezik, amig a törvényszék, illetve amig a semmitőszék a maga eljárásának végére ér.« Ez egy ellenzéki képviselőnek, még pedig egy nagyon hírneves francia szocialista képviselőnek a francia kamarában kifejtett álláspontja. Most hallgassuk meg Clemenceau-nak, az akkori ministerelnöknek erre adott válaszát. (Olvassa): »Anélkül, hogy kétségbe vonta volna a kamara jogát, Clemenceau ministerelnök ur azon véleményének adott kifejezést, hogy helyesebb megvárni az Ítéletet, mielőtt vizsgáló bizottságot a kamara kikül dene. Hátra van most, — monda a ministerelnök — hogy opportunitás szempontjából mérlegeljük és döntsük el a vizsgáló bizottság kiküldetési időpontjának kérdését; oly kérdés ez. melynek a kamara a birája, s amely nem az én dolgom. Jaurès ur eme bizottság azonnali kiküldetését kéri. Ez önökre tartozik, uraim; ami engem illet, én nem igen látóin át, hogy mivel vinné előre ez a dolgokat, miután az okmányok nyilvánosságra hozatala nyilvánvalóan nem történhetik meg előbb, amig a bünpörben Ítélet hozatott.« Ez volt Clemenceau ur felfogása, és (olvassa): »A bizottság másnap valóban kiküldetett és az március 23-án meg is alakult, de az ügy aktacsomója, a dossier, mindaddig nem tétetett át hozzá, amig az Ítélet meg nem hozatott. Miután szervezetét megalapitotta, elhatározta a ministerelnök kérésére, hogy elnapolja magát, az elnökére bizván azon feladatot, hogy a bíróság Ítéletének kihirdetése után három nappal hivja azt össze.« Ezeket az idézeteket csak azért hoztam a Ház elé, hogy ezzel bizonyítsam azt, hogy akkor, amikor a magyar kormány hozzájárul az indítványhoz, amely tétetett, egyfelől meszszebbmenő előzékenységet tanusit ebben a kérdésben, mint amilyent egy radikális francia kormány, még pedig egy olyan radikális kormány hasonló esetben tanúsított, amelynek Clemenceau volt az elnöke, másfelől pedig azért olvastam fel ezeket a tételeket, mert ezáltal is bizonyítani kívántam, hogy más parlamentekben is mennyire ügyelnek arra, hogy a jogkörök és hatáskörök össze ne vegyüljenek. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Gaal Gaston : Nagyon helyes !) Nézetem szerint az a szöveg, amelyben sikerült megállapodnunk, teljes mértékben biztositj biróságok függetlenségét, szuverenitását és önálló döntési jogát ebben a kérdésben s a magyar kormány ldjelenti, hogy ő a bíróságra bizza, mely adatokat, aktákat, jegyzőkönyveket kivan a bizottság rendelkezésére bocsátani. (Peidl Gyula : Törvényes alapon !) Igen, törvényes alapon mindig, ez magától értetődik. Ezekután kijelentem, hogy a Farkas István képviselő ur által javaslatba hozott napirendi inditványhoz a magam részéről hozzájárulok. (Általános helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést, egy kijelentést kívánok tenni. Farkas István évi január íió 20-án, szerdán. S67 képviselő ur felszólalása során az elnöki napirendi javaslattal szemben, egy a ministerelnök ur által is elfogadott olyan indítványt tett, amely a házszabályok szigorú, betű szerinti szemmel tartásával nem felel meg az előirt rendelkezéseknek. Abban a feltevésben, hogy a t. Ház magasabb szempontokból ez alkalommal hajlandó a házszabályok betűszerinti alkalmazásától eltekinteni, (Általános helyeslés.) az indítványt, ha eljárásom ellen senki kifogást nem emel, szavazás alá fogom bocsátani. (Általános helyeslés.) Ebben az értelemben tehát felteszem a kérdést. (Felkiáltások jobbfelől: De ez nem lehet 'precedenst) Kérdem, méltóztatik-e Farkas István képviselő ur indítványát az elnöki javaslat kiegészitéseképen, annak 1. pontjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt hasonlóképen elfogadottnak jelentem ki s ciZ cl holnapi napirenden második pontként fog szerepelni. (Helyeslés.) Benárd Ágost képviselő ur a házszabályok 205. §-a alapján személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Benárd Ágost: T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Beszkár! Beszkár! — Malasits Géza: A Beszkárról tetszik beszélni?) Bocsánatot kell kérnem, hogy személyes kérdésben vagyok bátor a nemzetgyűlés idejét igénybe venni. Hogy a zsidó újságok rosszindulatú elfogultsággal engem támadnak, ezt megértem, ezt megszoktam, sőt örülni is tudok ennek, mert ez azzal a megnyugvással tölt el, hogy nemzetem érdekében helyesen járok el. Ha azonban ez a támadás félretéve minden szemérmet, a legvakmerőbb rágalmazássá fajul, akkor a független bírósághoz fordulok megtorlásért és védelemért. Ilyen ügyekkel én nem szoktam a mélyen t. Nemzetgyűlés elé jönni. A múlt hónap közepe táján az Est és társa, a Népszava, több számban, több hasábon keresztül igyekezett elhitetni olvasóival... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Micsoda társlap?) Nem elvtárs, hanem méltó társ. Mondom, igyekezett elhitetni olvasóival, hogy én nem tudom, milyen veszett politikai dühtől, elfogultságtól vezéreltetve, egy szegény beteg munkás kezéből az Estet kiragadva, talpára gipszeltem, ugy, hogy annak lábát amputálni kellett. Természetes, hogy elfogulatlan, józan és becsületes ember ezt nem hihette el. (Zaj.) Egy szakértő bizottság megvizsgálta az esetet. Ennek a bizottságnak elnöke egy sebészfőorvos volt és mind az öt tagja vezető állásban levő sebész, sőt egyetemi magántanár. Ez a bizottság egyhangúlag megállapította, hogy eljárásom az orvosi tudomány mai állásának nemcsak megfelelő volt, hanem eljárásom egészen különös körültekintésről és jóindulatról is tanúskodik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Megállapitják azt is, kimondottan és szószerint, hogy én ezt az újságot egyáltalában nem gipszeltem a bőrére, sebére, vagy lábára. Benne van ebben a véleményben, amelyet a vizsgálat alapján egyhangúlag hoztak meg, az is, hogy azt a lábat először rögzítettem, pólyába tettem, utána gipszkötésbe tettem és a kővé merevedett gipszkötés fölé jött a járókötés, amelynek lényege az, hogy az ember ne a talpán járjon, hanem az alszár felső bütykein. (Esztergályos János: Azelőtt megetette az Estet, most pedig a talpára köti !) Aki ilyent