Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

À nemzetgyűlés 49.2. ülése 1926. egész ország előtt köztudomásuakká válnak s hogy azok hiány nélkül valamennyien közzé­tétetnek. Ha az igazságügyi minister április 11-ig fenn akarja tartani a bíróság és a védő­ügyvédek számára az elsőbbséget azon okmá­nyokba való betekintés szempontjából, a ka­mara által kiküldendő bizottság bizonyára en­gedélyezheti azt a néhány napos haladékot; a lényeg az, hogy önök ne tolják ki ezt az idő­pontot, a bizottság kiküldésének^ időpontját egészen addig, amig a bűnvádi eljárást befe­jezik, amig a törvényszék, illetve amig a sem­mitőszék a maga eljárásának végére ér.« Ez egy ellenzéki képviselőnek, még pedig egy nagyon hírneves francia szocialista kép­viselőnek a francia kamarában kifejtett állás­pontja. Most hallgassuk meg Clemenceau-nak, az akkori ministerelnöknek erre adott vála­szát. (Olvassa): »Anélkül, hogy kétségbe vonta volna a kamara jogát, Clemenceau ministerel­nök ur azon véleményének adott kifejezést, hogy helyesebb megvárni az Ítéletet, mielőtt vizsgáló bizottságot a kamara kikül dene. Hátra van most, — monda a ministerelnök — hogy opportunitás szempontjából mérlegeljük és döntsük el a vizsgáló bizottság kiküldetési időpontjának kérdését; oly kérdés ez. melynek a kamara a birája, s amely nem az én dolgom. Jaurès ur eme bizottság azonnali kiküldetését kéri. Ez önökre tartozik, uraim; ami engem illet, én nem igen látóin át, hogy mivel vinné előre ez a dolgokat, miután az okmányok nyilvánosságra hozatala nyilvánvalóan nem történhetik meg előbb, amig a bünpörben Íté­let hozatott.« Ez volt Clemenceau ur felfogása, és (olvassa): »A bizottság másnap valóban kikül­detett és az március 23-án meg is alakult, de az ügy aktacsomója, a dossier, mindaddig nem tétetett át hozzá, amig az Ítélet meg nem ho­zatott. Miután szervezetét megalapitotta, elha­tározta a ministerelnök kérésére, hogy elna­polja magát, az elnökére bizván azon felada­tot, hogy a bíróság Ítéletének kihirdetése után három nappal hivja azt össze.« Ezeket az idézeteket csak azért hoztam a Ház elé, hogy ezzel bizonyítsam azt, hogy ak­kor, amikor a magyar kormány hozzájárul az indítványhoz, amely tétetett, egyfelől mesz­szebbmenő előzékenységet tanusit ebben a kér­désben, mint amilyent egy radikális francia kormány, még pedig egy olyan radikális kor­mány hasonló esetben tanúsított, amelynek Clemenceau volt az elnöke, másfelől pedig azért olvastam fel ezeket a tételeket, mert ez­által is bizonyítani kívántam, hogy más parla­mentekben is mennyire ügyelnek arra, hogy a jogkörök és hatáskörök össze ne vegyüljenek. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Gaal Gaston : Nagyon helyes !) Nézetem szerint az a szöveg, amelyben sikerült megállapodnunk, teljes mér­tékben biztositj biróságok függetlenségét, szuverenitását és önálló döntési jogát ebben a kérdésben s a magyar kormány ldjelenti, hogy ő a bíróságra bizza, mely adatokat, aktákat, jegyzőkönyveket kivan a bizottság rendelkezé­sére bocsátani. (Peidl Gyula : Törvényes ala­pon !) Igen, törvényes alapon mindig, ez ma­gától értetődik. Ezekután kijelentem, hogy a Farkas István képviselő ur által javaslatba hozott napirendi inditványhoz a magam részéről hozzájárulok. (Általános helyeslés.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Mielőtt szavazásra tenném fel a kérdést, egy kijelentést kívánok tenni. Farkas István évi január íió 20-án, szerdán. S67 képviselő ur felszólalása során az elnöki napi­rendi javaslattal szemben, egy a ministerelnök ur által is elfogadott olyan indítványt tett, amely a házszabályok szigorú, betű szerinti szemmel tartásával nem felel meg az előirt rendelkezéseknek. Abban a feltevésben, hogy a t. Ház magasabb szempontokból ez alkalom­mal hajlandó a házszabályok betűszerinti al­kalmazásától eltekinteni, (Általános helyeslés.) az indítványt, ha eljárásom ellen senki kifo­gást nem emel, szavazás alá fogom bocsátani. (Általános helyeslés.) Ebben az értelemben te­hát felteszem a kérdést. (Felkiáltások jobb­felől: De ez nem lehet 'precedenst) Kérdem, méltóztatik-e Farkas István képviselő ur in­dítványát az elnöki javaslat kiegészitéseképen, annak 1. pontjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt hasonlóképen elfo­gadottnak jelentem ki s ciZ cl holnapi napiren­den második pontként fog szerepelni. (He­lyeslés.) Benárd Ágost képviselő ur a házszabályok 205. §-a alapján személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Benárd Ágost: T. Nemzetgyűlés! (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Beszkár! Beszkár! — Malasits Géza: A Beszkárról tetszik beszélni?) Bocsánatot kell kérnem, hogy személyes kér­désben vagyok bátor a nemzetgyűlés idejét igénybe venni. Hogy a zsidó újságok rosszin­dulatú elfogultsággal engem támadnak, ezt megértem, ezt megszoktam, sőt örülni is tudok ennek, mert ez azzal a megnyugvással tölt el, hogy nemzetem érdekében helyesen járok el. Ha azonban ez a támadás félretéve minden szemérmet, a legvakmerőbb rágalmazássá fa­jul, akkor a független bírósághoz fordulok megtorlásért és védelemért. Ilyen ügyekkel én nem szoktam a mélyen t. Nemzetgyűlés elé jönni. A múlt hónap közepe táján az Est és társa, a Népszava, több számban, több hasábon ke­resztül igyekezett elhitetni olvasóival... (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Micsoda társlap?) Nem elvtárs, hanem méltó társ. Mondom, igye­kezett elhitetni olvasóival, hogy én nem tudom, milyen veszett politikai dühtől, elfogultságtól vezéreltetve, egy szegény beteg munkás kezéből az Estet kiragadva, talpára gipszeltem, ugy, hogy annak lábát amputálni kellett. Természe­tes, hogy elfogulatlan, józan és becsületes em­ber ezt nem hihette el. (Zaj.) Egy szakértő bizottság megvizsgálta az ese­tet. Ennek a bizottságnak elnöke egy sebész­főorvos volt és mind az öt tagja vezető állás­ban levő sebész, sőt egyetemi magántanár. Ez a bizottság egyhangúlag megállapította, hogy eljárásom az orvosi tudomány mai állásának nemcsak megfelelő volt, hanem eljárásom egé­szen különös körültekintésről és jóindulatról is tanúskodik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Meg­állapitják azt is, kimondottan és szószerint, hogy én ezt az újságot egyáltalában nem gip­szeltem a bőrére, sebére, vagy lábára. Benne van ebben a véleményben, amelyet a vizsgá­lat alapján egyhangúlag hoztak meg, az is, hogy azt a lábat először rögzítettem, pólyába tettem, utána gipszkötésbe tettem és a kővé merevedett gipszkötés fölé jött a járókötés, amelynek lényege az, hogy az ember ne a tal­pán járjon, hanem az alszár felső bütykein. (Esztergályos János: Azelőtt megetette az Estet, most pedig a talpára köti !) Aki ilyent

Next

/
Oldalképek
Tartalom