Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

328 A nemzetgyűlés 492. illése 1926, évi január hó 20-án, szerdán. megy, akkor olcsó kölesönök juttatásával kell ezeket a lakásokat szaporitani. Ebben a tekintetben mégegyszer bátor va­gyok figyelmébe ajánlani a minister urnák a vidéki városok krudélis állapotát, főleg a kis­iparosokat, kiskereskedőket, magántisztviselő­ket és munkásokat, akik egy egész élet szenve­dése árán tudtak maguknak annyi pénzt össze­kuporgatni, hogy 40—50 évvel ezelőtt kis házat épitettek, de az a ház ma már düledező állapot­ban van, s az emberek rosszabbul laknak, mint az állatok: Ezeket a kisexistenciákat felsegí­teni és ahhoz juttatni, hogy lakályos házuk le­gyen, valóban emberséges cselekedet és meg­vagyok győződve arról, hogy ha ennek anyagi lehetősége megvam a minister ur nem fog el­zárkózni az elől, hogy ezeket a kisexistenciákat abba a helyzetbe juttassa, hogy házukat ismét lakályossá tegyék. Egyébként csatlakozom ahhoz, amit Kéthly Anna képviselőtársam ebben a tárgyban el­mondott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Saly Endre! Elnök: A képviselő ur nincs itt. töröltetik. Kivan még valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter: T. Nemzetgyűlés! Ami a kislakásépitéssel kapcsolatos megjegyzéseket illeti, legyen sza­bad ezekre a következőket válaszolnom. Különösen Kiss Menyhért képviselő urnák a r megállapításával szemben, hogy pana­mák és visszaélések történtek, kénytelen va­gyok megállapítani, hogy semmi néven neve­zendő bizonyíték errevonatkozólag még eddig nem produkáltatott. Ennek következtében me­részség, sőt vakmerőség ilyen hangon ilyen ál­lításokat a nemzetgyűlés előtt megkockáztatni. (Kiss Menyhért: 70 milliárdba került 16 he­lyett! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem volt visszaélés! (Kiss Menyhért: Petrovácz egész beszéde nem volt egyéb, mint felsorolása min­denféle visszaélésnek! — Beck Lajos: Nem si­kerül átcsalogatni, Petrováez nem jön át hoz­zánk !) Elnök: Csendet kérek! Vass József munkaügyi és népjóléti minis­ter: Ami azt a gondolatot illeti, hogy az állam a maga eljárása természeténél fogva drágáb­ban épit, mint a magántényezők, ezt maradék nélkül elfogadom; természetesen igy is van. (Ugy van! Ugy van! — Kiss Menyhért: Fejős tehén az állam! — Rothenstein Mór: Talán job­ban fizeti a munkásokat? — Sütő József: Nehéz­kesebb! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! — Sütő József: Drága az adminisztrációja!) Vass József munkaügyi és népjóléti minis­ter: Ennek következtében bármilyen előzetes felszólítás és terv előterjesztés nélkül máris arra az elhatározásra jutott a kormány, hogy a folyamatban levő, illetőleg már tejesen épí­tésre előkészített épitkezéseket kivéve, egyéb­ként az állami építkezések folyamatát lezárja. (Helyeslés a balközépen és a baloldal on.) Tehát ennek az évnek folyamán ami már teljesen elő van készítve... (Kiss Menyhért,: Steinmetz!) Nagyon kérem Kiss Menyhért t. képviselőtár­samat, hogy legyen olyan szives, legalább az egvmásutánt megengedni. (Derültsén a jobbol­dalon.) Én szívesen meghallgatom őt, ha azon­ban egyszerre beszélünk, akkor nyilván nem értjük meg egymást. (Szilágyi Lajos: Mi nem értjük egyiket sem!) Azt az óriási nagy kárt nem is akarom még külön felemliteni, hogy az ilyen párhuzamos, illetőleg egy időben folyó beszéd révén a nemzetgyüés is megfosztatik attól a kiváló élvezettől, hogy megértse azt, amit Kiss Menyhért mond. (Élénk derültség a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Igazságokat és ez a fő! — Zaj.) Elnök: Kiss Menyhért képviselő urat ké­rem, méltóztassék már végre csendben maradni. Vass József munkaügyi és népjóléti minis­ter: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) To­vábbi rendes költségvetési hitel állami lakás­épitkezésekre nem is áll rendelkezéseimre, (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Baj!) ellenben a beruházási hitelből egy — sajnos — elég sze­rény összeg állott volna még rendelkezésre, amelyet én a kormánytól elkértem, abból a célból, hogy magánépittetőket hitellel segítsek és ilyen módon már kora tavasszal, lehetőleg márciusban 15—20 nagyobbarányu bérház épí­tését előmozditsam itt a fővárosban. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az a gondolat, amely felmerült a kormányban és amelyhez nem utolsó sorban hozzájárult — legalább ná­lam — a támadásoknak az a hosszú sorozata is, amely az állami építkezésekkel kapcsolato­san indokkal vagy indokolatlanul felhangzott, amint látom, találkozik a közvélemény nézeté­vel is. Ami Csilléry igen t. képvislőtársam fel­szólalását illeti, amely szerint az orvosi laká­sok ügyében valamit kell csinálni, megjegy­zem, hogy községi olrvosi lakást az illető köz­ség, illetőleg a körzetbe tartozó községek kö­teleslek építeni. Ezen a téren rendkívül nagy mulasztások vannak és amit Csilléry igen t. képviselőtársam előadott arról, hogy milyen visizonyok között lakik egyik-rnáísik helyen a községi orvos, annál én még sokkal sötétebb képet tudnék festeni egyik-másik hely állapo­táról. Mert nemcsak földes két szobában kell laknia a községi orvosnak, hanlsm egyetlen egy félig-meddig barlanghelyiségben, amelybe a viz minden egyes eső alkalmából behatol és ott a lakásban semmiféle orvosi műszert vagy pedig száraz helyet kívánó orvosi tárgyakat tartani nem liehet, ugy hogy egyik-másik helyen, —• sajnos, ez a szó nem fedi teljesen a valóság mértékét — elég sok helyen teljesen lehetetlen viszonyok között vannak az orvo­sok. Ez is egyik oka annak, hogy városaink­ban tömörülnek össze az orvosok és nem haj­landók kimenni ilyen lakásviszonyok közé a vidékre. Körülbelül 110 vagy 120 olyan község, illetőleg körzeti központ számítható össze, amelyben az orvosi lakásviszonyok teljesen tairthatatl anok. Én több izben kértem már a kormányt, hogy bocsásson valamikép hitelt rendelkezé­semre; nem is túlnagy összegről volna szó. A mai nagy, és ezekkel az érdekekkel legalább is egyenrangú vagy ezeket meghaladó érdeke­ket figyelembe véve azonban a kormány egyelőre ezt a kérésemet nem tudta teljesíteni. Másik formája kérésemnek az volt, hogy a községeket, amennyiben teherviselő képessé­gük, jobban mondva hitelre való rávalósáfruk megengedi, kölcsönben csetteg külföldi köl­csönben kellene részesitieni. Ez a gondolat nem vettetett el egészen a pénzügyministeTium ré­széről, ugy tudom, hogy tárgyalás alatt van, némi figyelmet tehát mégis kapott. (Helyeslés a középen) Én nem hagyom abba a sürgletést, mert itt tárcám körébe tartozó eminens egész­ségügyi érdekről van szó és nasryon örülnék, ha a kormány módját tudná találni, hogy ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom