Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

.4 nemzetgyűlés 492. ülése 1926. kezesekkel, a Mérnök- és Épitészegylet hivatalos állásfoglalásával ráoktrojáljon ilyen borzalmas, katasztrofális árért az ország- nyakára egy állami építkezést, akkor annál inkább előterjesztem a kisemberek érdekében azt a kérelmet, hogy méltóztassék nem ilyen nevetségesen csekély, komikus összeget felvenni, hanem olyan összeget, amelyből évente legalább 10—12 ezer kislakást tudjanak állami támogatással felépíteni. Az adminisztrációra vonatkozólag a költségek elég jelentékenyek. Én nem sajnálom a funkcionáriusoktól ezeket a költségeket akkor, ha tényleg dolgoznak és tevékenykednek és nem a hivatalért önmagáért, l'art pour l'art dolgoznak, — amely elmélet semmi tekintetben helyt nem álló — hanem inkább sokkal nagyobb összeget költenek a tényleges építkezésekre, mint a hivatalok fentartására. Egy másik költségvetési vitában a gazdasági cselédpénztárnál is rá lehetett mutatni arra, hogy a funkcionáriusok költségei összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint az az öszszeg, amelyet tulaj donképen a hivatal szétoszt. Ez olyan ellenmondás a tárgyban, olyan nonszensz, olyan — hogy ugy mondjam — állampolitikai és társadalompolitikai hiba és szégyenfolt, hogy ezt a kormánynak ki kell küszöbölnie a költségvetésből és mindent meg kell tennie, hogy ne ilyen Bauernfängerei-okkal, ne ilyen pictus masculusokkal iparkodjanak a nép szemét elkápráztatni és a hivatalokat ne azért tartsák fenn, hogy hivatalnokok legyenek benne, hanem hogy a hivatalok az állani pénzét, jóakaratát és intencióit odavieryék a való élethez, azt realizálják és valóra váltsák. Ezeket voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani. Elnök : Szólásra következik ! Héjj Imre jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelen nagy kár az, hogy ennél a tárcánál nem lehetett a vitát olyan széles mederben folytatni, mint kívánatos lett volna. Mindazonáltal igyekezni fogok részleteiben elmondani a dolgokat. Mindenekelőtt a vidék lakásviszonyait vagyok bátor a minister ur figyelmébe ajánlani. Beszélünk lakásniizériákról, lakásépítkezésről. Kétségtelen, hogy a fővárosban ezen a téren történt is valami és habár nagyon drága ez a Bethlen-udvar és habár az ára a szépségével nem áll arányban, mégis el kell ismernünk, hogy a fővárosban ezen a téren történt valami ugy a város, mint az állam részéről. A vidéki városokban azonban rettenetesen krudélis a helyzet, nemcsak azért, mert lakáshiány van, hanem azért is, mert a meglévő, főképen azonban 50—100 esztendős régi, már a kezdet kezdetén silány anyagból épült házak ma már düledezőben vannak és egyik-másik városban szemtanúi vagyunk annak, hogy egész utcasorok vannak düledező állapotban, a tetőkről már rég lehullott a cserép, a falakról a vakolat s az udvar belül borzalmas állapotban van ; de ugyanolyan borzalmas, nedves állapotban, elrothadt, penészes és gombás padlók vannak, úgyhogy ez a közegészségügynek minden tekintetben rengeteg veszedelmével jár. Ezeknek a házaknak tulajdonosai szeretnék házaikat kicsinosítani és javitani, sajnos azonban, erre nincsen megfelelő és elegendő pénzük. A vidéki városokban a pénzviszonyok még rosszabbak, mint a fővárosban, nehezen lehet pénzt kapni, különösen épitkezés céljaira. amit pedig kapni lehet, az rettenetes drága, • évi január hó 20-án

f szerdán. 327 olyan drága, hogy a vidéki városokban kölesönből házat épiteni nem lehet. Hogy ez mennyire igy van, legyen szabad valamit felemlitenem, amit nem szívesen említek fel, de kénytelen vagyok vele, hogy állitásomat bebizonyítsam. Győrben a diktatúra bukása után a káptalan házaiba beköltöztettek magánlákókat is. Azt hiszem, nem tévedés, ha azt mondom, hogy Magyarország összes káptalani házai közül a győri káptalani házak a legkisebbek és legrégibbek, vagy legalább is építkezésük stílusukból folyólag igen szűkek és egyáltalában nem valami lakályosak, nem valami előkelő luxussal vannak építve- Mégis összezsúfoltak oda minden rendű és rangú lakókat a káptalan házaiba, ugy hogy a káptalan tagjai, maga a nagyprépost is egy-két szobába van összezsúfolva, mert több helyiség nem áll rendelkezésre, a többiek pedig még rosszabb helyzetben vannak. Évek óta ki kellene lakoltatni a káptalani lakásokból ezeket a lakókat, azonban nem lehet, mert sem a város nem tud nekik lakást adni, sem állami építkezések nem történnek, ugy hogy ma az az állapot áll fenn, hogy a győri káptalan tagjainak sem alkalmuk, sem módjuk nincs saját lakásukban tisztálkodni, a lakók pedig, akiket ide bezsúfoltak, meglehetős egészségtelen, összezsúfolt lakásokban vannak. Hiába fordultunk a káptalanhoz, hiába kértük fel arra, hogy építsen, egj^szerüen kijelentette, hogy neki az építkezéshez pénze nincsen, nem tud építkezni. A városi építkezések is rendkívül lassan mennek. Abból a kölcsönből, amelyet Amerikából vettek fel, próbál ugyan a város valamit épiteni, ez azonban azon a lakásínségen, mely Győrben és egyéb vidéki városokban tapasztalható, nagyon keveset fog segiteni. D ci Get I* cl annak, hogy engem Petrováez Gyula képviselőtársamtól egy világ választ el felfogásban és egyébben, mégis kénytelen vagyok neki igazat adni abban, hogy az állam sokkal jobban teszi, ha a saját számlára való épitkezés helyett azokat a pénzeket, amelyeket építkezésekre szánt, olcsó kamatozás mellett megbízható privát kezeknek adja ki. Ezek ezen a pénzen tudnak épiteni, tudnak olyan épületeket felhúzni, amelyek lakályosak és az egészségügyi követelményeknek is megfelelnek. Én végighallgattam a minister ur indignálódó kijelentéseit. Nem csodálom, hogy ha valakit meggyanúsítanak, akkor indignálódik, de azt kell mondanom, hogy kár volt a minister urnák annyira felzúdulni azon, amit Petrováez képviselőtársam mondott, mert az állam akár vasutat, akár házat épít, akármit csinál, ez mindig sokkal többe kerül, még egyenlő feltételek mellett is, mint amennyiért azt a magánvállalkozás csinálja. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem zúdultam fel!) Azt hiszem, a világ keletkezése óta igy van. (Vass József nénióléti és munkaügyi minister: Bocsánatot kérek, nem zúdultam fel! Tessék helyreigazítani! Felzúdulás ott történik mindig a viharsarokban!) Helyreigazítom, a minister ur nem zúdult fel. De azért teremtett az Úristen bennünket és azért vagyunk itt, hogy felzúduljunk. Arra kérem a minister urat, hogy vegye figyelembe azt, hogy 1926 május 1-én me^lehe tősen kinos és kemény terminus zúdul a lakosság nyakába, nemkülönben 1926 november 1-én. Most, januárban vagvunk, van még idő és ezt az időt ki kell használni arra, hogy a lakásmennyiséget szaporítsuk. Ha máskép nem