Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
326 • À nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán. felszabadításáról lesz szó. A lakásszükség' enyhítésére meg-felelő intézkedéseket, legalább is kielégítő intézkedéseket mind a mai napig nem látunk. Ha most akár az üzlethelyiségek, akár a lakások felszabadítása következik, ez olyan katasztrófát hoz valamennyiünkre, amely katasztrófával egyelőre még számolni sem tudunk, mert valószínűleg minden fantáziát felül fog múlni az a katasztrófa, amely ezzel ránk fog zúdulni. Ezzel a ponttal kapcsolatosan, mivel határozati javaslatot nem terjeszthetünk most elő ... (Beck Lajos: Miért nem?) Csak törlést vagy módosítást lehet indítványozni a házszabályok szerint. Ezzel a ponttal kapcsolatosan tehát arra kérem a népjóléti minister urat, illetőleg az összkormányt, hogy sürgősen nyugtassa meg a közvéleményt és sürgősen adjon ki rendelkezést olyan irányban, hogy az üzlethelyiségek, illetve a lakások felszabaditásával nem fog élni, hanem az 1924. évi IV. te. C) mellékletének 7. bekezdésében nyert felhatalmazásánál fogva a háztulajdont korlátozó kivételes rendszabályokat továbbra is életben tartja. Ma még nem lehet arról beszélni, bogy a lakásokat, vagy az üzlethelyiségeket felszabadítsák. Azt állítják, hogy ma már annyi üzlethelyiség áll üresen, hogy az üzlethelyiségek felszabadítása különösebb bajokkal nem fog járni. Én azonban azt kérdezem: mi haszna van annak a belvárosi kereskedőnek abból, ha esetleg a külterületen van egy felszabadult üzlethelyiség, vagy mit csináljon az a VII. kerületi kereskedő, akinek számára fenn a Várban kínálkozik egy üres üzlethelyiség. Annak a kereskedőnek, akinek üzletköre, forgalma bizonyos kerülethez, bizonyos területhez, bizonyos utcasarokhoz fűződik, teljesen mindegy, bogy a Várban, vagy tőle távoleső kerületekben hány üzlethelyiség szabadul fel. Ezt a kényszerhelyzetét, hogy ő onnan el nem távozhatik, alaposan és mohón ki fogják használni azok, akiknek ez a mohósága máris feltűnő módon jelentkezik. Azonkívül a népjóléti minister urnák nagyon sokszor, számtalanszor figyelmébe hoztunk kilakoltatási eseteket. A népjóléti minister ur nagyon jól tudja, hogy különösen az utóbbi időben összeférhetetlenség* és más eïyéb címeken a kilakoltatási Ítéleteknek olyan sorozatát hozták meg, amelyek ellen még ő sem tudott orvoslást találni. Ezenkívül az utolsó esztendőben az uj házaspárok ezrei helyezkedtek el albérletben, akik a most fennálló lakásügyi rendelkezések szerint amúgy is minden percben ki vannak téve annak, hogy az utcára teszik ki őket. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Én tehát arra kérem a népjóléti minister urat és a kormányt, tegyen megnyugtató Ígéretet és a megnyugtató Ígérethez megnyugtató rendelkezést is adjon ki arra nézve, hogy a lakásokhoz és. az üzlethelyiségekhez az 1924. évi IV. t-c. értelmében nem fognak hozzányúlni, hanem ezt olyan időre fogják halasztani, amikor valóban elegendő lakás és üzlethelyiség fog rendelkezésre állani. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: Igen t. Nemzetgyűlés! Itt vagyunk annál a témánál, amelyet tegnap is többen megpenditettünk és amelyre vonatkozólag annyira elágazó vélemények nyilatkoztak meg 1 . De egyben mindnyájan egyetértettünk; abban, hogy az állami lakásépítési akciónál baj van, nagy visszaélések és zavarok történtek. Megnyugtatást azonoan nem kaptunk abban a tekintetben, hogy ezek nem fognak tovább folytatódni. A laüasiszujvSoig enyhítéséiül Kapcsolatos teendők, vagyis az adminisztráció költségeire az 1924/25. evi Költségvetésben 2 es feimiuiard Korona volt megaliapitva, az ry&>/2ö. evi előirányzatban petug 2.ü8y,Üüü.ÜUÜ Korona szelepei. Azért szölaioK fel, nogy niegKérjem a minister urat, méltóztassék Válaszolni arra, tett-e, valami lépést a tekintetben, hogy az a sok szazezesr emoer, aki a viueKen most a nazneiytörveny érteimében házheiynez jutott, de még mindig nem tudta laKasat telepíteni, valami állami támogatásban részesüljön^ Mar annak idején, amikor a lakásépítési akciónak Budapestre vonatkozó részét lebonyolítottuk, rámutattunk arra, hogy Budapest laKasinsége mellett nem szabad megieiedKezni a vidéki lakásínségről és nyomorúságról sem. Akkor sem töiteutek lépések e tekintetben és ma sem történtek, és hiába szaladgálunK az egyik minist eriumhól a másikba, az, akinek van birtoka, amelyre be lehet kebleiezni a kölcsönt, kap kölcsönt, ellenben azt a réteget, — és ez a számosabb, 60—70%-a a házhelyhez juttatott Kisembereknek — amelynek nincs mire bekebeleztetni a felvett kölcsönt, mindenütt elutasítják, ezek sehol semmiféle támogatásban nem részesülnek. A kormány részéről csak egyetlen morzsát láttunk odadobni, ezt is csak most, ezelőtt félesztendővel: gróf Hadik János vezetésével megalakították a kislakásépítő szövetkezetet. De ez is olyan kevés összeggel rendelkezik, hogy ez tulajdonképen inkább csak pium desiderium a kormány részéről, a jószándék megmutatása és a lényeg elkerülése. Arra kérem tehát a minister urat, méltóztassék megmondani, hogy az a sok százezer ember, aki a házhelytörvény értelmében házhelyhez jutott, remélhet-e a kormánytól hathatós támogatást. Ugyanakkor, amikor ezt a kéirést előterjesztem, rámutatok arra is, hogy valamikepen ugy méltóztassanak megoldani ezt a kérdést, hogy akikre nézve a községi elöljáróság kiállít j?. a bizonyítványt, hogy megbízható és becsületes emberek és kitűnő munkaerők, azok még abban az esetben is hozzájussanak valamelyes segítséghez, ha azt nem lehet bekiebeleztetni ingatlanra^ vagy ha nem rendelkeznek ingatlannal. Szerettem volna, ha itt a költségvetésben gondoskodás történt volna arra vonatkozólag, hogy a tetők vagy ablakok tömeges elkészítésénél bizonyos intézkedések történtek volna, mert hiszen ezeknek a kis szükséglakásoknak a megépítése Magyarországon, sajnos, minden művészet nélkül való és teljesen egy tipus szerint történik. Ebben a tekintetben sem látok semmiféle megnyugtatást a költségvetésben. A második rovatban el van mondva, hogy a lakásépítési külön tevékenység kiadásaira az 1924/25. esztendőre megállapíthatott 8071 millió korona, de 1925/26-ra ezt az összeget is lemérsékelte a minister ur 292 millió koronára. Azt hiszem, hogy ez a külön tevékenység talán Budapest területére vonatkozik, de maga ez az összeg olyan kevés és olyan jelentéktelen, hogy például a Bethlen-udvar hírhedt építési összegének csak numerikusan nem is kifejezhető hányadát jelenti. Ha az igen t. kormánynak tetszett az az idea, hogy Budapesten, szemben a székesfővárossal, szemben az összes épit-
