Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
A nemzet g y ülés 492. ülése 1926. húzódni. Ma Magyarországon, a községi és körorvosi állások nagyobbrészben betöltetlenek és ennek az az oka, hogy a községi és körorvosok rendelkezésére nem állanak megfelelő lakások. Az 1908 : VIII. te. 17. §-a ugyan a községekre hárítja át e lakások építését, a magam részéről azonban mégis szükségesnek tartom, hogy a mélyen t. kormány intézkedjék ebben a kérdésben akár ugy, hogy a községeknek megfelelő összeget bocsát rendelkezésre, mint ahogy ezt a városoknál tették, akár ugy, hogy esetleg a kislakások építésére a pénzügyminister által felvett 50 milliárd korona hitelből egy bizonyos összeg bocsáttasssék a népjóléti minister rendelkezésére. Én azt hiszem, hogy ezzel legalább némiképen segíthetünk. Hiszen miről van szó ? Mindössze 112 ilyen orvosi kör, illetőleg község volna lakással ellátandó. Ha ezek a lakások fölépülnének, lehetséges volna a vidéken helyes közegészségügyi politikát csinálni és lehetséges volna az, hogy a községi és körorvosi állások ilyen módon könnyebben volnának betölthetők. Sok helyen elhangzik a panasz a közigazgatás részéről, hogy az orvosok nagyigényűek. Ezzel kapcsolatban tisztelettel vagyok bátor utalni az 1920. évi IV. tc-nek arra a pontjára, amely a tisztviselők illetményeinek rendezése tárgyában adatott ki és amely megállapítja, hogy a IX. fizetési osztályban lévő községi vagy körorvosok részére kétszobás lakás jár. Méltóztassanak elképzelni: az orvos egyik szobáját rendelőhelyiségnek használja fel, ahol fertőzőbetegeket is kénytelen fogadni, másik szobáját pedig lakásnak, ami pedig az általános higiénia követelményeinek nem felel meg és az orvos magasabb szociális igényeit sem elégítheti ki. A legutóbbi esztendőben egy sajnálatos eset fordult elő, amely ebben a tekintetben nem egyedül áll. Az egyik pestvármegyei községben egy emericana-orvos, egy budapesti tanársegéd telepedett le, aki kiváló, képzett orvos és akit igen szívesen láttak volna a vidéken. Ez az orvos falun lakott és egy kétszobás, letapasztott padlózatú lakásban kellett elhelyezkednie, aminek azután nagyon szomorú következményei voltak. Egyik szobáját ugyanis rendelőnek használta, a másik lakás volt és megtörtént, hogy fiatal felesége egy izben a frissen letapasztott szoba padlózatára lelépve, belelépett egy üvegcserépbe. Méltóztatnak tudni, hogy vidéken a tapasztásnál trágyát használnak föl. Itt is ez az eset volt és a trágyában lévő tetanusz bacillusa ezt a szegény asszonyt, és mivel áldott állapotban volt, gyermekét is elpusztította. Méltóztassanak elképzelni, hogy egy egyetemi végzettséggel biró, magasabb kulturális nivón lévő orvosnak, ha kimegy a faluba, bizonyos önfeláldozással kell bírnia, hogy eleget tegyen kötelességének és szükséges az is, hogy bizonyos humanitárius gondolkozás is vezesse. De hogy kívánjunk ilyen humanitárius gondolkozást attól, akinek saját családjával szemben ezen humanitárius elveknek megfelelni nem tudunk! Én feltétlenül rendezendőnek tartom ezt a kérdést, mert csak igy fogjuk elérni azt, hogy a jövő generációt meg tudjuk menteni. Én méltányolom, hogy a minister ur azt a nagyszerű propagandát, amelyet a közegészségügy érdekében a tanítással és a közegészségügy nehéz problémáinak ismertetésével kifejt, nemcsak a városi, hanem a vidéki lakosokra is ki akarja terjeszteni, de ehhez megfelelő harcos katonákat, küzdő társakat kell nyernie, ezt pedig másokban, mint á jól dotált évi január hő 20-án, szerdán. $25 és becsületes szociális viszonyok között elhelyezett orvosokban megtalálni nem tudja. A magam részéről azt kívánnám tehát, hogy az állami kislakások építésére felvett 50 milliárd koronából 11) milliárd korona bocsáttassák a népjóléti minister rendelkezésére. így ezeknek a követelményeknek minden tekintetben jobban eleget tudunk tenni, nem szólva arról, hogy a genfi kölcsön fel nem használt részéről ezidő szerint nincsen tudomásunk és mivel ezek a költségvetés előirányzatában nem szerepeinek, nem tudjiik, hogy milyen célokra használtatnak föl. Alkotmányos szempontból is aggodalmasnak tartom, hogy a nemzetgyűlés ebben a tekintetben az ellenőrzést csak utólagosan, a zárszámadás kapcsán gyakorolhatja és nincsen módja arra, hogy a kölcsön megfelelő felhasználásáról meggyőződjék. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék ezeket a kérdéseket figyelembe venni és ezekben a kérdésekben akként határozni, hogy ennek a társadalmi osztálynak, amely a nemzet érdekében dolgozik, legalább is becsületes szociális elhelyezkedése biztosítva legyen. Hogy rámutassak egy példára, hogy menynyire van mód rá esetleg más alapokból is bizonyos összeget előteremteni erre a célra, felemlítem pl., hogy méltóztatnak tudni, hogy a községek ezidő szerint maguk fedezik az orvosok fizetését. A helyzet ugy áll, hogy ennek következtében minden vármegye és minden törvényhatóság az egynes adóknak bizonyos pótadókkal való megpótlásával igyekszik ezt a költséget előteremteni. Megtörtént, hogy Abauj vármegyében az állami egyenes adót 4 százalék ilyen pótadóval pótolták meg; ebből a 4 százalékból természetszerűen akkora volt^ a bevétel, hogy ennek csak negyedrészét használták fel az orvosok díjazására. Kérdem, hogy azt a másik háromnegyedrészt nem volna-e helyes, alkalmas és megfelelő orvoslakások építésére felhasználni? Tisztelettel kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék határozati javaslatomat, amelyet ebben a tárgyban bátor vagyok előterjeszteni, elfogadni (Olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a magyar királyi pénziigyminister urat, hogy az állami kislakások építésére felvett 50 milliárd papirkoronás beruházási hitelből bocsásson a községek rendelkezésére községi és körorvosi lakások építése céljából a m. kir. népjóléti minister ur javaslata alapján megfelelő összeget rendelkezésre, avagy tegye lehetővé, hogy a községek is vehessenek fel külföldi kölcsönt lakásépítés céljaira, amiből községi és körorvosi lakások felépíthetők lennének«. Egyébként a költségvetést elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnáljuk mi is valamennyien, hogy tegnap a népjóléti tárcához kimerítően és alaposan nem szólhattunk hozzá. Igen sok olyan megjegyezni valónk lett volna, amit most a részletes tárgyalás során nem tudunk mondanivalóinkba beilleszteni anélkül, hogy a tárgyon túl ne mennénk. Ennél a pontnál, — a lakásszükség enyhítésével kapcsolatos teendők költségeinél — amely a lakásügyi hatósági szervek költségeit foglalja magában, mindenesetre fel kell említenem azt, hogy valamennyiünket — természetesen a lakókat — mély megdöbbenéssel tölt el az, hogy közeledik az az idő, 1926 május 1 és 1926 november 1, amikor az 1924. évi IV. te. alapján a lakások, illetőleg az üzlethelyiségek 47*
