Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

302 A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, kedden. ma s összegeket tud teremteni, az adminisztráció viszi el a ."jótékonysági mozgalmak eredményének nagy részét. Szükségessé válnék tehát, hogy a minister ur belenyúljon ebbe a kérdésbe s kiváló munkatársainak tanácsával hasson azoknak a jótékonysági mozgalmaknak vezetőire abban az irányban, hogy kellőkép felhasználva mindazt, amit a társadalom nyújt, ez valóban a közjótékonyságot szolgálja, ne pedig az adminisztráció költségeire folyjon szét. Ezzel kapcsolatban szükségessé válnék a szegényügyi kérdés rendezése is. Ez eddig elhanyagolt kérdés volt, amelyet illetékességi alapon állapítottak meg, s olyan régi törvényparagrafusok intézkednek erről, amelyek ma már nem egyeztethetők össze a modern kor szellemével. Legtöbbször végre sem hajtják azokat, úgyhogy teljesen rendezetlen szegényügyünk. Pedig valóban minden modern állam megalkotta már a maga szegényügyi törvényét. Ez olyan szociális kérdés, amelyet rendeznünk, valahogy csoportosítanunk kell s épen azért szükségessé válik, hogy a népjóléti minister ur kélszítse elő az erre vonatkozó törvényjavaslatot s azt mielőbb terjessze a nemzetgyűlés elé. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag szintén egy határozati javaslatot terjesszek elő (olvassa); »Utasítsa a Nemzetgyűlés a népjóléti minister urat, hogy szegényügyünk modern °s a mai viszonyoknak megfelelő rendezése céljából javaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés.) r Ezekután méltóztassék megengedni, hogy beszédem legfőbb témájával — amennyi idő még rendelkezésemre áll — a munkásbiztositás kérdésével foglalkozzam. (Malasits Géza: Amelyet tőlünk elvettek!) Mindjárt rátérek arra is,hogy miért vették el önöktől. (Malasits Géza; Akárcsak a mozikat, ezt is elkommunizálták! 1878tól 1919-ig nem törődtek vele! — Zaj. — Elnök csenget.) A munkásbiztositás ma egyik legszebb alkotása minden államnak. (Malasits Géza: A szocialisták csinálták, nem önök!) Magyarországon is ez egyike a legszebb intézményeknek (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak volt!), amely mintaképe volt a külföldi államok hasonló intézményeinek is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaza van, csak volt!) A munkásbiztositás intézménye azonban átélt két hatalmas krizist: az egyik a szocialista virtsaft, a másik pedig az inflációs korszak. (Propper Sándor: A Sörház-utca tönkretette!) Ez a két korszak volt az, amely a munkásbiztositás intézményét aláásta. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az inflációs korszak valóban azzal fenyegette már az egész intézményt, bogy az felborul, s ig'azán a népjóléti minister nr ügyessége és rátermettsége mutatkozott meg abban, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy ezt az intézményt megmentette erélyes kézzel a jövő fejlődésének. (Propper Sándor: Ott nem csináltak sem hamis ezerfrankosokat, sem hamis Kzokolokat. — Zaj. — Elnök csenget.) A munkásbiztositás hatása szinte hihetetlen, ha az ember az egészségüggTel, a belügyi viszonyokkal való vonatkozásait nézi. Annak szükségét akarom ezzel biztosítani, hogy az ország agrár lakossága érdekében — amely anynyira el van hanyagolva ebben a tekintetben — belenyúljunk a falvak egészségébe olyan intézményekkel, amelyekkel sikerült a magyar munkásság egészségügyét is rendezni. Erre vonatkozólag a következő adatokat legyen szabad felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) A háború után az átlasros halálozási arányszám volt az egyik esztendőben 28 ezrelék; a faluban volt 29 ezrelék, ugyanakkor az ipari munkásoknál csak 16 ezrelék. Nyilvánvaló tehát, ho»gy ez a munkásbizto-sitásnak köszönhető, ahol mindig orvos, gyógyszer és orvosi kezelés áll rendelkezésre. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kár volt tönkretenni!) Méltóztassanak csak kis türelemmel lenni, mindjárt rátérek erre is. A baleset tekinteteben is a munkásbiztositó pénztár valóban szép dolgot produkált. Ezer munkásra 1904ben még 70 baleset esett, 1923-ban már csak 36. (Esztergályos János: De most kisebb az ország!) Ez megint azt bizonyítja, hogy a munkásságnak ebből a szociális intézményből mennyi haszna volt s hogy mennyire javult a munkásság egészségügye és a balesetek szempontjából a munkásság egészségének védelme. Mennyivel más lett volna azonban az, ha a szociáldemokrata virtsaft nem csinálta volna meg azokat a pusztításokat. (Propper Sándor: Beszéljen Benárd ur virtsaft járói! — Saly Endre: Akkor nem talpaltak »Est«-tel, mint most! Újságot ragaszt a beteg lábára Benárd orvos ur! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Malasits Géza: Halljuk, hogy mennyi pénzt loptak el ott.) Malasits képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértő kifejezésért rendreutasítani. Frühwirth Mátyás: Ma egy intézmény csak ugy tud pontosan és szakszerűen működni, ha ott olyan emberek ülnek, akik képzettek, tanultak. Amikor a szociáldemokraták ültek a Munkásbiztositó Pénztárban, akkor az egész Munkásbiztositási Pénztár tisztviselőinek 80%-a csak hat elemit vagy annál kevesebb iskolát végzett. (Schandl Károly: Érdekes! — Propper Sándor: Ez fontos magának? — Halász Móric: Elég fontos!) Minden kapától és kaszától menekülő bizalmi férfiú bekerült tisztviselőnek a Munkásbiztositó Pénztárhoz. A Munkásbiztositó Pénztár éveken keresztül munkásvezérbiztcsitó pénztár volt. (Ugy van! jobbfelől. — Szabó József: Vezérkiképzés! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Frühwirth Mátyás: Az ottani tisztviselők közül csak 15%-nak volt középiskolai képzettsége. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem mondom, hogy ahhoz, hogy valaki jó irnok, tisztviselő legyen, okvetlenül kell az érettségi, vagy más iskolai bizonyítvány, de méltóztassanak mégis elhinni, hogT egy cipészsegéd vagy egy lakatossegéd lehet kiváló szakember a maga szakmájában, de mégsem érthet a Munkásbiztositó Pénztár bonyolult kezeléséhez. Innét van az, hogy önök sokkal több költséget fordítottak adminisztrációra, mint az összes európai államok hasonló intézményei. Propper Sándor: Nem ért hozzá. — Zaj.) Elnök: Propper képvselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Frühwirth Mátyás: Saját bizonyítékaikkal fogok szolgálni. Bizonyára ismerik a Munkásbiztositási Közlönyt, hiszen ez munkásügyi, biztosítási szaklap volt, az önök emberei szerkesztették, önök írtak bele. Nem tagadhatják tehát, hogy az önök saját forrásából citálok. Abban az időben, amikor önök grasszáltak a Munkásbiztositó Pénztárban, egyik-másik pénztár amig egy aranykoronát folyósított segélyképen a munkásságnak, adminisztrációs költségre 2.-27 koronát használt fel. (Felkiáltások jobbfelől: Aha!— KunaP. András: Gyönyörű! — Propper Sándor: Fogalma sincs róla! — Kuna P. András: Ez a szakszervezet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás: Ha tud olvasni a képviselő ur, rendelkezésére bocsátom. (Propper