Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-491
À nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, kedden. 297 miniszter: Rokkantakról nines szó! Tévedés!) Örömmel veszem tudomásul, hogy a rokkantak nem tartoznak bele ennek az intézkedésnek körébe. Most mi történt? Már annakidején, amikor valaki azt a rossz tanácsot adta az igen t. minister urnák, hogy decentralizálni keli a rokkantkérdés intézését, rámutattam arra, hogy ebből nagy baj származik, ismerve a magyar vidéki élet pszihéjét, lelkületét. Már akkor féltem attól, hogy egyes községi elöljáróságok a sógorság, komaság, rokonság és különféle érdekeltségek szemüvegén keresztül nézve fogják ezt a rendkivül kényes kérdést elintézni. Most újra megtörténik, — itt Budapesten is megtörtént egyes elöljáróságoknál — hogy ha bejön egy szegény özvegyasszony, akinek jobb rokolyája van, vagy jobb kalap van a fején, akkor ráripakodik az elöljáróság! tisztviselő és azt mondja : magának nem jár a hadiözvegyi díj, maga nagyszerűen tud öltözködni, tud keresni és mindenféle okot találnak arra, hogy minél több ilyen szerencsétlen asszonyt és gyermeket üssenek el attól a nevetségesen kevéske alamizsnamorzsától, amelyet a magyar kormány ezidő szerint nekik juttat. Én az igen t. minister ur lelkiismeretére appellálok, amikor azt kérdezem, hogy van-e szive attól a hadiárvától és hadiözvegytől azért, mert esetleg ma két vagy három százalékkal többet keres, vagy jobb ruhája van, elvenni azt a nagyon kevés illetményt. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azért senki sem veszi el !) A férjét elveszítette a szegény hadiözvegy, édesapjukat elvesztették azok a gyermekek, azt többé feltámasztani nem lehet. (Erdélyi Aladár : Milyen igazság !) Az, hogy most valamivel jobban keres az az anya, nem játszhatik szerepet annak elbírálásánál, hogy van-e nekik joguk, etikai és formai joguk arra, hogy a kincstárral, a kormánnyal szemben fellépjenek, egy kis nevelési járulékot kérjenek, eltartási járulékot kérjenek, igen vagy nem ? Igenis, kivéve a vagyonosokat, — jogilag még a vagyonosokai sem lehet kizárni, de azt hiszem nagyon kevés olyan vagyonos van, aki ezért az alamizsnamorzsáért jelentkeznék — azért, mert egy jobb kendőt, vagy rokolyát látnak azon az asszonyon, nincs joga egyetlenegy község elöljáróságnak sem ahhoz, hogy ezeket a hadiözvegyeket kirekessze, számukat restringálja. Nekem ugyanis azt mondták, hogy a ministeriumnak az a feladata, hogy minél jobban restringálja az ellátottak számát és ezért kell nekik kidobni minél több hadiárvát és hadiözvegyet. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem!) Nagyon örvendek, ha a minister urnák ez a kijelentése nem lesz olyan kijelentés, mint amilyet a Bethlen-udvar építési aktáira vonatkozóan kaptunk, amelyben szentül hittünk, meg voltunk győződve, hogy ugy van, hogy mehetünk és megtekinthetjük azokat az aktákat, de mikor jelentkeztünk, igen t. minister ur, amint Petrovácz képviselőtársam is megállapitotta, Eckhardt t. képviselőtársam is megállapitotta, akkor a minister ur tanácsosai, altanácsosai és titkárai azt mondták:^ csak abban az egy esetben, ha tudjuk a számot és minden egyes tételnél külön ä minister ur. Írásbeli engedélyére adnak betekintést. (Eőri-Szabó Dezső: Petrovácz mondta! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor tévedett!) Nem szép és nagyon szomorú volna, ha.igy játszanánk a szavakkal és a ministeri kijelentések olyan üresen konganának és.hangzanának el ebben a teremben, hogy amikor valóra kell azokat váltani, az ember azt tapasztalja, hogy nincs tartalmuk. A minister ur kijelentése után tényleg érdeklődni fogok a napokban a ministeriumban a Bethlen-udvar aktái iránt és remélem, hogy a minister ur ki fogja adni az utasítást, hogy nekem is minden egyes aktát megmutassanak. Ez a ministeriuin különben arra van hivatva, hogy szociálpolitikát csináljon, mert a szociális kérdéseknek ennek a ministeriunmak hatásköre, impériuma alá tartoznak. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Sajnos, nem!) A minister ur azt is mondta annak idején, hogy megváltoztatja ministeriuma címét, ne legyen munkaügyi és népjóléti minister ium, hanem inkább szociális ministerium. így akarta elnevezni. Én akkor nem nagyon eredeti, de mégis találó megjegyzéssel azt ajánlottam a minister urnák, hogy menjen vissza Dante Alighieri-hez, akit ő rendkivül szeret és olvas és ennek a pokol feliratául választott mondatát vegye: Laseiate cgni speranza, azaz: hagyjatok fel minden reménnyel. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: így mondják: Lassate!) Ez nem lényeges. Önnek, a kitűnő római doktor és papövendek a kiejtés tekintetében még előbbre van az olasz nyelvben, mint én. Ezt a klasszikus és világhírű tételt aranyoztassa ki a piarista palota ormára «.Hagyjatok fel minden reménnyel» — ministeriunmak nevezze azt azért, mert aki még lakásügyben, lakásépítési akció dolgában, vagy hadiözvegy, vagy hadiárva odafordult, a legtöbb reményvesztetten jött el abból a ministeriumból. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: 76.000 családnak adtam lakást!) Nagyon örülök, ha az igen t. minister ur kijelenti, hogy ennyi ezer családnak adott lakást, de arról beszéljen az igen t. minister ur, hogy hány ezernek nem adott lakást. (Élénk derültség. — Felkiáltások a jobboladoin: így beszél egy hadiköltő! — Éhn Kálmán: Ezen maga is nevet!) Akinek képviselő protektora, vagy államtitkár protektora volt^ vagy pedig más magasabb protektora, annak adtak, azoknak mind adtak lakást. (Zaj a jobboldalon. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Megígérem, hogy az ön protezsé jenek nem adok!) El is várom az igen t. minister úrtól, hogy az én protezsémnek nem ad. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Csak kérte!) Ott kellene azonban már tartania a magyar nemzetnek, hogy ne protekcióval kelljen lakásokat kieszközölni (Helyeslés a > jobboldalon.) és csak nagy, erős protekcióval jussunk lakáshoz Magyarországon. Ennek a kormánynak, amely már öt év óta minden hatalommal rendelkezik, amely óriási többséggel rendelkezik, már meg kellett volna építenie, mint ahogy Ausztriában és Németországban megtörtént, a lakások ezreit, tízezreit és száezreit, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol vannak a milliók?) hogy ez a lakáskérdés, ez a rákfene végre kioperáltassék a nemzetből. Például tudjuk, hogy a múlt esztendőben csak Bécs városa10.000 lakást épített fel és adott át rendelteté-, sének. Nem lehet tehát arra hivatkozni, hogy leg3 r őzött állam vagyunk és e tekintetben ezért hátramaradunk. Az előadó urnák igen igazságosan és bizonyosan nagyon szomorú cinizmussal kellett megállapítania, hogy ma Magyarországon a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásának ügye Bulgária, Németország és Ausztria ugyanilyen háborús áldozatainak ellátásánál sokkal rosszabbul áll. Én nagyon örültem ennek és Temesváry Imre lelkiismeretére vall,
