Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

290 A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, kedden. Egy külföldi államban, például Hollandiában, Franciaországban, vagy Belgiumban, vagy akárhol a világon, lia ilyen visszaéléssel vádolnák meg valamely ministeriumot, akkor btt kormányválság támadna ebből, ott akkor a minister lemondana és óriási vizsgálatot indítanának meg s az összes újságok erről a szörnyű dologról beszélnének. íme, nálunk ezt mondjuk, beszéljük, ide hozzuk, kommentáljuk, figyelmébe ajánljuk a minister urnák és mégsem történik semmi sem. Minden megy a maga utján, (Malasits Géza: Steinmetz kormányfőtanáesos lesz!) csak az történik meg, hogy Steinmetz urat, Német urat vagy azok közül valakit, akik itt nagyszerűen és sokat kerestek, kineveznek kormányfőtanácsossá. Ilyen dolgokkal nem lehet megelégedni és nem lehet tűrni, mert ez megfullasztja az ország lakosságát, olyan erkölcsi atmoszférát teremt, hogy undorral fordulnak el az emberek, amikor állami építkezésről és állami akcióról hallanak. Itt térek rá arra, amit egyik képviselőtársam elmondott Zola regényéből, mikor utalt arra a parasztra, aki szántott, vetett és amikor az ország sorsát eldöntő csata lezajlott, ő az ágyutüzben, a srapnellfergetegben nem tudta, hogy ki győzött és mi történt körülötte. Én nem azt a tanúságot vonom le ebből, amit levont t. képviselőtársam, hanem ehhez a képhez hasonlítom a mostani magyar kormány viselkedését. Ennek a kormánynak is hiába hozzuk ide a hibákat, a visszaéléseket, hiába tárjuk fel a munkanélküliek nagy számát, hiába olvassuk u aprói -napra, hogy csak újévtől kezdve is a legújabban micsoda feltűnő módon szaporodik Magyarországon az öngyilkosok száma; hiába mutatunk rá, hogy a kidobott állami hivatalnokok a B- és C-listák áldozatai micsoda kétségbeeséssel küzdenek a mindennapi megélhetésért és általában az emberi életért; hiába mutatunk rá arra, hogy a vidéken is olyan nyomorúságosak és embertelenek a lakásviszonyok, hogy 15-—16 ember kénytelen egyetlen egy szobában eltölteni az éjszakát, mert nem képesek maguknak lakást épiteni; hiába mutatunk rá arra, hogy hiába hoztuk meg a földbirtoktörvényt, a házhelytörvényt, a kormány nem nyúl a szegény emberek hóna alá, főleg nem azoké alá, akik okvetlenül rá vannak szorulva és csak most a törvény meghozatala után a negyedik esztendőben szántak 70 milliárd koronát ezekre az építkezésekre. Amikor pedig érdeklődöm az egyik ministeriumban, azt mondják, hogy kislakás épitőszövetkezet alakult, de olyan kevés összeg áll rendelkezésre, hogy tuíajdonképen nem tudunk másképen segiteni, csak hogy anyagbeszerző községeket vagy városokat jelölünk ki, ahol a fát, meg a tetőanyagot olcsóbban fogják megkapni. De ezt is tisztességes kereskedelmi áron meg kell. fizetni. Ezenkívül semmiféle segítésben nem fogjuk részesiteni a kisembereket. Ilyen kormányzás mellett és ilyen érzéketlen államférfiak mellett nem csoda, ha ez a nemzet tönkremegy és elpusztul, nem csoda, hogy napról-napra szaporodik az öngyilkosok száma és napról-napra egész Európát kezdjük már skandalumokkal foglalkoztatni s olyan dolgok történnek, amilyeneknek egyik, nagyon szomorú epizódja játszódott le ma délelőtt a nemzetgyűlés üléstermében, az úgynevezett francia frankhamisitási botránynak parlamenti tárgyalásával. r Én felvetem a népjóléti minister úrral szemben a felelősség kérdését. Hiába, mégsem lehet, hogy az igen tisztelt minister ttr mindig azzal védekezzék, hogy vizsgálatot tartott, szakvéleményt kért ki, azok a szakértők, akiket megkérdezett, azt mondották, hogy ezek a számok nem nagyok, hogy ez az összeg a 32 milliárd vagy a 100 milliárd nem sok és minthogy az a szakértő, akit ő meghallgatott, mint szakember ezt igy megállapította, ő nem kételkedik ennek a szakembernek szavahihetőségében és igy vizsgálatnak helye nincsen. Én a ministeri felelősség fogalmát másképen értelmezem. Ugy értelmezem,

1 hogy mindarról, ami a ministeriumban történik a díjnok munkájától kezdve fel egészen a politikai vagy adminisztratív államtitkár minden mondatáig és cselekedetéig, tudomásul kell bírni a minister urnák és felelős azokért a cselekedetekért, amit azok az emberek tettek. Ne méltóztassék ezt ugy érteni, mintha én kicsinyes dolgokra is ki akarnám terjeszteni a minister ur felelősségét, de igenis, ha az apró dolgokért nem tudom a felelősséget megállapítani, mert nem is akarom megállapítani, de igenis, olyan dolgokkal szemben, mint amilyen a lakásépítő akció, vagy amilyen a Bethlen-udvar megépítése vagy a Munkácsyutcai ház megvétele volt, ilyen kérdésekben a minister ur a felelősség alul nem térhet ki. Hanem igenis, felelősségének teljes tudatában meg kell, hogy állapítsa, hogy voltak-e visszaélések, vagy sem; hogy azok az adatok", amelyeket ide hoztunk, megfelelnek-e a valóságnak, vagy nem. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem felelnek meg!) És -amennyiben azok helytállók, nem elég, ha Petrichevich államtitkár ur elbukik vagy ha Petrichevich államtitkár úrról a törvényszék fogja megállapítani, hogy visszaéléseket követett el, hanem igenis, én politikailag is felelősségre kívánom vonni a minister urat is, mert őket egymástól elválasztani nem lehet, mert minden ténykedésért elsősorban magáért a kinevezésért és a ministeriumba való helyezésért és az egész államtitkári működésért a minister urat parlamenti felelősség terheli. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez így van!) Ezek után a szomorú dolgok után, amelyeket bátor voltam csak igy általánosságban, ilyen röviden a vita keretében elmondani igy. az állami építési akcióval kapcsolatosan, rátérek a tárcának egy-két olyan tételére, amely engem közvetlen közelről érdekel, és amelyre vonatkozóan szeretnék egypár dolgot a minister ur figyelmébe ajánlani. Nem régen történt, hogy az úgynevezett rokkantadó vitájában magam is elállottam a szótól és többen ellenzéki képviselőtársaink közül nem vettünk részt ennek vitájában, mert azt akartuk, hogy a niinister ur minél előbb abban a helyzetben legyen, hogy ez az adó rendelkezésére álljon és már talán ez év január 1-étől kezdve kiutaltathassa ezeket a magasabb illetményeket Most arról értesültem, rokkantjaim arra hivták fel figyelmemet, hogy a kiadott végrehajtási utasiáis — sajnálom, hogy a kiadott végrehajtási utasitást még- nem volt alkalmam megtekinteni — felhívja az összes hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, jelentkezzenek a községi elöljáróságnál (Felkiáltások a jobboldalon: Csak a hadiözvegyek!) és a községi elöljáróság újból megállapítja igényüket, vita tárgyává teszi azt, hogy jár-e nekik ez az illetmény vagy nem! Szóval, a hadiözvegyeket, hadiárvákat és rokkantakat a rokkantság* szempontjából újból vizsgálat alá veszik. (Vass József népjóléti és munkaügyi