Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

A nemzetgyűlés 491. ülése 1926, a házszabályok szigorát alkalmazni a képviselő úrral szemben. Kiss Menyhért: Mégha jlom az igen t. elnök ur előtt. (Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítom! Méltóztatott hallani, hogy egy komoly előadás során mindent fel lehet hozni a Házban; durva sértéseket elkövetni azonban nem szabad. Méltóztassék folytatni! Kiss Menyhért: Voltam bátor annak idején nem is egy alkalommal —- egyszer egy önálló interpelláció keretében, azután pedig a költségvetési vita alkalmával — szóbahozni és a minister urnák figyelmébe ajánlani azokat a visszaéléseket, amelyek a Bethlen-udvar épitése és a Munkácsy-utcai Steinmetz-féle ház megvásárlása körül történtek és rámutattam azokra az óriási károkra, amelyek az adófizető polgárságot érték azáltal, hogy számtalan milliárdot kivesznek egyesek az adófizető polgárok zsebéből és hogy nem történik meg az az ellenőrzés, amelyért tartjuk mi a minister urakat és a ministeriumpkat, mert hiszen ezek első kötelessége az volna, hogy minden figyelmüket arra forditsák, hogy az állami épitkezéseknél és vállalkozásoknál a legnagyobb szigorúsággal tartsák be a szabályokat és kövessenek el mindent a takarékosság terén. Ezzel szemben a minister ur akkor is a jogi formalizmus s a teológiai okoskodás formulái közé, a maga által megépitett csigaházba rejtette önmagát és azt mondotta, — amit ma mondott egyik kiszólásában — hogy ez Petrovácz Gyula épitész véleménye, de másnak — egy idegen német nevű épitészt nevezett meg — más véleménye volt erről a dologról. Ilyen megállapításokkal ezt a kérdést á nemzetgyűlésben elintézni nem lehet. Mi mindig a lényeget keressük és a lényeget nézzük, a lényeg pedig az, hogy minél olcsóbban kellett volna azt felépíteni. A másik kérdésnek lényege pedig az, hogy azok a funkcionáriusok, akiket az állam tart, ennél az építkezésnél tartsák be a szabályokat és mindent kövessenek el, hogy spóroljanak. Végül a harmadik követelményünk az, hogy az épitkezéseknél^ a visszaélések, amelyeket mi felsoroltunk és a minister ur tudomására hoztunk, ne csak egy ministeri válasz anyaga legyenek, hanem a minister ur ne elégedjék meg azzal, hogy itt az egységes párt az ő háta megett, bármilyen választ ad is, politikai szempontból azt tudomásul veszi, hanem az általunk hozott anyagokat vegye kézbe, a vizsgálatot komolyan és szigorúan inditsa meg és azokat a közegeket, akik visszaéléseket követtek el, szigorúan büntesse meg. Ezzel szemben mi történt % Az történt, hogy Petrovácz képviselőtársam, aki a minister úrral egy politikai pártba tartozik, szintén megállapította, hogy a minister urnák számtalan ilyen dologra felhivta a figyelmét, itt ő nagyhangon a szónoklattan összes metaforáit ragyogtatva, azt mondotta nekünk : nincs semmi titkolnivalója a népjóléti ministeriumnak, jöjjenek oda, nézzék meg az aktákat a legmagasabb személytől elindulva, a legkisebb személyek által vezetett aktákat, minden nyitvaiárva áll és ha valamit találnak bennük, amit kifogásolni lehet, szigorú vizsgálat tárgyává teszem és a bűnösöket megbüntetem. Ezzel szemben t. képviselőtársam és a múlt alkalommal Eckhardt t. képviselőtársam is megállapította, hogy egy magasrangu katonatiszt, akj szintén épitészember, elment a népem január hó 19-én, kedden. 295 jóléti niinisteriumba, jelentkezett a Bethlenudvar aktáinak megtekintése céljából és zárt ajtókra talált. Kijelentette a titkár ur, a segédtitkár ur, az osztálytanácsos ur, a tanácsos ur, a helyettes államtitkár ur és az államtitkár ur, szóval az összes divinorum gentium kijelentették, hogy apage satanas, mit akar, micsoda tolakodó kíváncsiság érdeklődni a Bethlen-udvar aktái iránt, sőt egyenesen azt mondták, hogy egyes aktákat, egyes tételeket megmutatnak, de csak olyan feltétel alatt, ha nem bizlk a minister urnák a nagy nyilvánosság előtt elmondott szavaiban, hanem minden egyes aktára külön Írásbeli engedélyt ad a minister ur és ezzel a külön megszerzett Írásbeli engedéllyel kopogtat a tanácsos urnái, akkor megengedik betekinteni ezt a rejtelmes, misztikus, odiózus, különös epikureusi kertet, melyet máskülönben Bethlen-udvar építkezésnek neveznek. Ezután a gyönyörű cselekedet után, amelyben része volt a nemzetgyűlésnek, ezután a nagyszerű beszéd után, amelyet, az én t. képviselőtársam elmondott, várom -- nem, hogy az történjék, ami történt itt, hogy egy néhány u aknák és a karzatnak megcsappant érdeklődése mellett hallgatjuk ezeket a borzasztó megdöbbentő számadatokat, és amikor kezdett kellemetlen és viszketős ícmni a dolog, a minister ur kisétált a teremből és nem volt kivánesi képviselőtársunk adataira, — hanem az történjék meg, hogy mivel már enndk az építkezésnek története és ügye foglalkoztatja nemcsak a parlamentet, és a politikai életet, ban-lm a biróságot is, a minister ur, akinek még mindig alkalma van vizsgálatot indítani, még mindig alkalma van az általunk előadott adatok valódisága felől meggyőződni, végleg határozza el magát arra, hogy tisztítani fog és ki fogja seperni Augias istállóját. Hogy én a nemzetgyűlés megbotránkozása után — mert feltételezem minden képviselőtársamról a szélsőjobbtól kezdve a szélsőbaloldalig, hogy mindenki megbotránkozott ezen hitele« adatok igazságán — alkalmat adjak arra, hogy kifejezésre is juttassuk a mi igazságérzetünket, határozati javaslatot fogok beterjeszteni, amelyet annakidején is beterjesztettem, de amelyet nem méltóztatták elfogadni, most azonban ezeknek az adatoknak hatása alatt remélem, hogy el fogják fogadni: küldjünk ki egy parlamenti vizsgálóbizottságot a Bethlen-udvar építése körüli visszaélések megvizsgálása céljéból. Ez a legkevesebb, amit ilyen alkalommal tenni lehet. Hiszen méltóztatnak emlékezni rá, hogy Perovácz képviselőtársam elmondotta azt, -— nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, az első Petriehevich-interpelláció alkalmával magam is elmondottam — hogy a Bethlen-udvar, azután a Hazai Bank s a székesfővárosnak a mester-utcai ^ épitkezése, azután a szénatéri postapalota épitkezése köbméterenként menynyibe kerül és még ennél a számitásnál is arra a megállapításra jutottunk, hogy nem 32 milliárd koronába kellett volna ennek az építkezésnek kerülni, hanem ez összeg felébe. Most azonban ujabb adatokat hozott elő, amelyekből meg lehet állapítani, hogy anyagokat vittek oda, azonkívül egész sorozatát követték el olyan dolgoknak és visszaéléseknek, amelyeket, ha az ember tudott volna akkor, megállapíthatta volna, hogv nem 32 milliárdba került tulaidonkép a Bethlen-udvar felépítése, hanem talán 70. 80 vagy 100 milliárd koronájába került a kincstárnak. 4»*