Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

A nemzetgyűlés 491. ülése 1926, a házszabályok szigorát alkalmazni a képvi­selő úrral szemben. Kiss Menyhért: Mégha jlom az igen t. elnök ur előtt. (Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasí­tom! Méltóztatott hallani, hogy egy komoly előadás során mindent fel lehet hozni a Ház­ban; durva sértéseket elkövetni azonban nem szabad. Méltóztassék folytatni! Kiss Menyhért: Voltam bátor annak ide­jén nem is egy alkalommal —- egyszer egy ön­álló interpelláció keretében, azután pedig a költségvetési vita alkalmával — szóbahozni és a minister urnák figyelmébe ajánlani azokat a visszaéléseket, amelyek a Bethlen-udvar épi­tése és a Munkácsy-utcai Steinmetz-féle ház megvásárlása körül történtek és rámutattam azokra az óriási károkra, amelyek az adó­fizető polgárságot érték azáltal, hogy számta­lan milliárdot kivesznek egyesek az adófizető polgárok zsebéből és hogy nem történik meg az az ellenőrzés, amelyért tartjuk mi a minis­ter urakat és a ministeriumpkat, mert hiszen ezek első kötelessége az volna, hogy minden figyelmüket arra forditsák, hogy az állami épitkezéseknél és vállalkozásoknál a legna­gyobb szigorúsággal tartsák be a szabályokat és kövessenek el mindent a takarékosság te­rén. Ezzel szemben a minister ur akkor is a jogi formalizmus s a teológiai okoskodás for­mulái közé, a maga által megépitett csiga­házba rejtette önmagát és azt mondotta, — amit ma mondott egyik kiszólásában — hogy ez Petrovácz Gyula épitész véleménye, de más­nak — egy idegen német nevű épitészt neve­zett meg — más véleménye volt erről a do­logról. Ilyen megállapításokkal ezt a kérdést á nemzetgyűlésben elintézni nem lehet. Mi min­dig a lényeget keressük és a lényeget nézzük, a lényeg pedig az, hogy minél olcsóbban kel­lett volna azt felépíteni. A másik kérdésnek lényege pedig az, hogy azok a funkcionáriu­sok, akiket az állam tart, ennél az építkezés­nél tartsák be a szabályokat és mindent kö­vessenek el, hogy spóroljanak. Végül a har­madik követelményünk az, hogy az épitkezé­seknél^ a visszaélések, amelyeket mi felsorol­tunk és a minister ur tudomására hoztunk, ne csak egy ministeri válasz anyaga legyenek, hanem a minister ur ne elégedjék meg azzal, hogy itt az egységes párt az ő háta megett, bármilyen választ ad is, politikai szempontból azt tudomásul veszi, hanem az általunk hozott anyagokat vegye kézbe, a vizsgálatot komo­lyan és szigorúan inditsa meg és azokat a kö­zegeket, akik visszaéléseket követtek el, szigo­rúan büntesse meg. Ezzel szemben mi történt % Az történt, hogy Petrovácz képviselőtársam, aki a minister úr­ral egy politikai pártba tartozik, szintén meg­állapította, hogy a minister urnák számtalan ilyen dologra felhivta a figyelmét, itt ő nagy­hangon a szónoklattan összes metaforáit ra­gyogtatva, azt mondotta nekünk : nincs semmi titkolnivalója a népjóléti ministeriumnak, jöj­jenek oda, nézzék meg az aktákat a legmaga­sabb személytől elindulva, a legkisebb szemé­lyek által vezetett aktákat, minden nyitva­iárva áll és ha valamit találnak bennük, amit kifogásolni lehet, szigorú vizsgálat tárgyává teszem és a bűnösöket megbüntetem. Ezzel szemben t. képviselőtársam és a múlt alkalommal Eckhardt t. képviselőtársam is megállapította, hogy egy magasrangu katona­tiszt, akj szintén épitészember, elment a nép­em január hó 19-én, kedden. 295 jóléti niinisteriumba, jelentkezett a Bethlen­udvar aktáinak megtekintése céljából és zárt ajtókra talált. Kijelentette a titkár ur, a segéd­titkár ur, az osztálytanácsos ur, a tanácsos ur, a helyettes államtitkár ur és az államtitkár ur, szóval az összes divinorum gentium kijelentet­ték, hogy apage satanas, mit akar, micsoda to­lakodó kíváncsiság érdeklődni a Bethlen-udvar aktái iránt, sőt egyenesen azt mondták, hogy egyes aktákat, egyes tételeket megmutatnak, de csak olyan feltétel alatt, ha nem bizlk a mi­nister urnák a nagy nyilvánosság előtt elmon­dott szavaiban, hanem minden egyes aktára külön Írásbeli engedélyt ad a minister ur és ez­zel a külön megszerzett Írásbeli engedéllyel ko­pogtat a tanácsos urnái, akkor megengedik betekinteni ezt a rejtelmes, misztikus, odiózus, különös epikureusi kertet, melyet máskülönben Bethlen-udvar építkezésnek neveznek. Ezután a gyönyörű cselekedet után, amely­ben része volt a nemzetgyűlésnek, ezután a nagyszerű beszéd után, amelyet, az én t. kép­viselőtársam elmondott, várom -- nem, hogy az történjék, ami történt itt, hogy egy néhány u ak­nák és a karzatnak megcsappant érdeklődése mellett hallgatjuk ezeket a borzasztó megdöb­bentő számadatokat, és amikor kezdett kelle­metlen és viszketős ícmni a dolog, a minister ur kisétált a teremből és nem volt kivánesi kép­viselőtársunk adataira, — hanem az történjék meg, hogy mivel már enndk az építkezésnek története és ügye foglalkoztatja nemcsak a par­lamentet, és a politikai életet, ban-lm a birósá­got is, a minister ur, akinek még mindig al­kalma van vizsgálatot indítani, még mindig alkalma van az általunk előadott adatok való­disága felől meggyőződni, végleg határozza el magát arra, hogy tisztítani fog és ki fogja se­perni Augias istállóját. Hogy én a nemzetgyűlés megbotránkozása után — mert feltételezem minden képviselőtár­samról a szélsőjobbtól kezdve a szélsőbalol­dalig, hogy mindenki megbotránkozott ezen hi­tele« adatok igazságán — alkalmat adjak arra, hogy kifejezésre is juttassuk a mi igazságérze­tünket, határozati javaslatot fogok beterjesz­teni, amelyet annakidején is beterjesztettem, de amelyet nem méltóztatták elfogadni, most azon­ban ezeknek az adatoknak hatása alatt remé­lem, hogy el fogják fogadni: küldjünk ki egy parlamenti vizsgálóbizottságot a Bethlen-ud­var építése körüli visszaélések megvizsgálása céljéból. Ez a legkevesebb, amit ilyen alkalom­mal tenni lehet. Hiszen méltóztatnak emlékezni rá, hogy Perovácz képviselőtársam elmondotta azt, -— nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, az első Petriehevich-interpelláció alkalmával magam is elmondottam — hogy a Bethlen-udvar, az­után a Hazai Bank s a székesfővárosnak a mester-utcai ^ épitkezése, azután a szénatéri postapalota épitkezése köbméterenként meny­nyibe kerül és még ennél a számitásnál is arra a megállapításra jutottunk, hogy nem 32 mil­liárd koronába kellett volna ennek az építke­zésnek kerülni, hanem ez összeg felébe. Most azonban ujabb adatokat hozott elő, amelyekből meg lehet állapítani, hogy anyagokat vittek oda, azonkívül egész sorozatát követték el olyan dolgoknak és visszaéléseknek, amelyeket, ha az ember tudott volna akkor, megállapíthatta volna, hogv nem 32 milliárdba került tulaidon­kép a Bethlen-udvar felépítése, hanem talán 70. 80 vagy 100 milliárd koronájába került a kincstárnak. 4»*

Next

/
Oldalképek
Tartalom