Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-491
294 À nemzetgyűlés 491. ülése 19.26 Ugyanígy áll a dolog a fuvar kérdésével is. Amint nekem mondották, annyi a fuvarbérdifferencia cimén elszámolt fuvar, hogy az egész Gellérthegyet el lehetne vitetni ezzel. Konkrét adatokkal vagyok informálva, amelyek szerint egy napon 8 tényleges fuvar volt és 65 lett elszámolva. Miután pedig fuvaronként a differencia 150—400.000 K, amelyet a vállalkozó megkapott, méltóztassanak elképzelni, hogy ennek következtében mekkora összegre rúghatott az egész. Hiszen minden szakértő meg" tudja állapítani- legalább is 5%-os valószínűséggel,, hogy az épülethez hány fuvar kellett; az építőanyagok, amelyek be vannak épitve, ngyjában megállapíthatók, az állványozásnál, földkiemelésnél és hasonló munkáknál sem nehéz a tényleges mennyiséget megállapítani; mondom, 5%-os differenciával a fuvarokat feltétlenül meg lehet állapítani. Még mindig nem késett el tehát — ha kételyek merülnek fel — a fuvarok megvizsgálása. Én nagyon jól vagyok informálva, hiszen amikor az ott dolgozó fuvaros, Bosenstrausz ur — mindig ilyen kellemes nevekkel találkozunk — (Derültség.) részt kért ebből a vállalkozásból, akkor Rosenstrauszt egyszerűen kidobták a vállalkozásból, és azontúl Sándor nevű ur volt a fuvarvállalkozó, aki tartozott egy valódi és egy link számlát bemutatni. Ha ezek igazak, — és arról meg lehet még mindig győződni — akkor ugy veszem észre, hogy itt súlyos visszaélések történtek, amelyekért a felelősségrevonás még mindig nem késett el, ha komolyan meg akarjuk állapítani, hogy ugy a munkabér-listánál, mint a fuvar-listánál ezeket a visszaélések meg történtek-e. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bűzük itt minden! — Szeder Ferenc: Az mindegy: akár Windischgraetz, akár Rosenzweig!) Még csak a Kontinental Részvénytársaság faügyére szeretnék egy kis pillantást vetni. Ez szállitja az összes fákat az állami lakásépítési ministeri biztosságnak. Egy zártkörű versenytárgyaláson 1923 nyarán 6000 köbméter épületfánál az ő ajánlata lett a legolcsóbb, azonfelül pedig még versenytárgyalás nélkül 4000 köbmétert kötöttek le nála, összesen tehát 10 ezer köbméter épületfát kötöttek le nála. Mégpedig lekötötték 1,100.000—1,200.000 koronás áron 1923 nyarán. Ez olyan mennyiség, amelyre azt mondottam azelőtt, hogy 70 Attila-körúti bérház fedélszékére elég. Még máig sincs lehiva ebből a 10.000 köbméterből csak 2500 köbméter; a múlt év végéig csak annyi lett lehiva, bár ennek az összegnek 90 százaléka ki van fizetve és bár ma a fa ára 7—800.000 korona. Az is megengedhetetlen, hogy amikor lefelé eső tendencia van. olyan mennyiségeket kössenek le, amelyek előreláthatólag évek bosszú során át nem hívhatók le. Ezeknek lekötése és 90 százalékban való kifizetése mindenesetre kritika alá esik. (Szabóky Jenő: így van, ha a jogász épít! — Kiss Menyhért: Ha Petrichevicli épít!) Ez az a pont, ahol a fa elleni kifogások mindig- visszapattannak. A ministerium utalja ki ugyanis az épülethez szükséges fát az illető vállalkozónak és a vállalkozó elmegy a Kontinentalhoz és ott megkapja a fát. Ha nincs épen az a méret, kap nagyobbat, vagy hoszszabbat, mert hiszen annak érdeke, hogy minél többet számoljon el. A fa minősége ellen nem emelhet kifogást, mert hiszen kiutalva kapja, a fát azért; hogy az vetemedett, repedéses, csomós, másodrendű, semmi kifogást nem lehet tennie. Viszont vele szemben sem lehet az épületnél kifogást emelni, mert hiszen nem ő szállította a fát. Ebből következik, hogy ezzel a bevásárlással minőség-ileg is, . évi január hó 19-én, kedden. mennyiségileg is rendkívül rosszul jár az állam. Még csak azt szeretném megkérdezni a minister úrtól, hány százalékot jövedelmez ez az Attila-körúti bérház. Ha az Attila-körúti bérház tényleg 60 milliárdba került és tényleg 4%-ot kellene neki jövedelmeznie, akkor 2:4 milliárd az az összeg, amelyet e bérháznak hoznia kellene. Tudomásom szerint ennek ötödrészét, egy félmilliárdot sem hoz; ebből következik, hogy mindössze 0-8 százalékot jövedelmez ez a bérház. Méltóztatnak tehát látni, hogy az állami épikezési akció nem éri el azt a célt, hogy a tömeges lakástermelést mozditsa elő, hanem azt éri el, hogy az állam rendkívül rosszul fekteti be a pénzét. Erre vonatkozólag egy határozati javaslatot is akarok benyújtani, de miután a minister ur nincs itt és miután a részletes vita alkalmával lesz még módom ezzel foglalkozni, amikor itt lesz a minister ur, akkor fogom ezt a határozati javaslatot benyújtani. (Szabó Imre: Akkor már elkésett!) Az a propozicióm ugyanis, méltóztassék a lakásépítést, ezt az cdiózus ügyet, ezt az egész állami építkezést abbahagyni. (Szabóky Jenő: Szakemberekre bizni!) Hogy szakemberekre bizzák, ezen már túlvagyunk, azok ott nem kellemesek. Mondom, méltóztassék ezzel teljesem szakítani, méltóztassék az egész állami lakásépítési akciót teljesen abbahagyni és azt az összeget, amelyet kislakások építésére szántak, méltóztassék a magánépitkezés fellendítésére kölcsönök formájában folyósítani. (Helyeslés balfelöl.) Akkor az állam először is visszakapja azt a pénzét, amelyet befektetett és még legalább 4%-os kamatozást is tud magának biztosítani. Hiszen ha ez az összeg 4%-ot hoz, ez még mindig ötszörte több, mint a Bethlen-udvarnak 0-.8%-os kamatozása, amely óriási összeg emellett font perdu is. (Malasits Géza: Miből élnek akkor a kedvencek 1 ?) Az állami lakásépítés nem étel a magángazdaságnak, az csak doppingolás, amellyel ezt a lázban vergődő építőipart ideig-óráig kellemes illúziókba lehet ringatni, a magánépitkezés meginditása ellenben az a hathatós erőteljes akció, amely megindítja az egész vonalon az építkezést. Ennek támogatása volna a helyesebb és akkor a minister urnák sem fájna a feje a folytonosan ismétlődő és minden oldalról elhangzó kifogások miatt. Én azonban ezt majd a holnapi részletes vita során fogom szóbahozni az állami építési akciónál. (Helyeslés és taps balfelöl.) Elnök: Szólásra következik 1 Csik József: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: Igen t. Nemzetgyűlés! Ragyogóbb, szebb és gyönyörűbb bevezetést beszédemhez még Shakespeare tollából sem tudtam volna megrendelni magamnak, annál, amit előttem szólott képviselőtársam, ez a nemes, jellemes és kitűnően képzett ember, Petrovácz Gyula, aki mint szakember is elsőrangú, elmondott, számokkal, adatokkal, hivatalos bizonyítékokkal, kétségbe nem vonható kétszerkettő bizonyosságu tényekkel, hogy igen is a Bethlen-udvar építése a legnagyobb panama Magyarország- összes eddigi építkezései között. (Petrovácz Gyula: Ezt nem mondottam!) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok ezért rendreutasítani ! (Szeder Ferenc: Nem panama!) Kiss Menyhért: Petrovácz képviselőtársam nem vonta le ezt a konzekvenciát, én azonban bátran levonhatom ezt. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy rendreutasitás után a kifejezést ne méltóztassék megismételni, mert kénytelen leszek
