Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-491
A nemzet g y ülés 49 X, ülése 1926..évi január hó 19-én, kedden. 293 tekintést egyáltalán nem nyerhettem. (Kiss Menyhért: Mennyi büdösség lehet ott, hogy ennyire titkolóznak!) Mindennek ellenére informálva vagyok bizonyos olyan dolgokról, amelyeket talán nehéz lesz megcáfolni. Áz egyik az, — amit nagyon szerettem volna megnézni — vájjon egyezik-e az árlejtési hirdetmény szövege a megkötött szerződés szövegével. Mert tudomásom szerint, az árlejtési hirdetménybon, amely mind a hat felszólított vállalkozóra egyaránt érvényes volt, benne volt az, hogy a vállalkozók anyagelőleget kapván, az anyagárak későbbi emelkedését felszámítani nincs joga, azután benne volt, hogy munkabérmegtéritést ugyan kap, ha munkabér«differencia van, de ehh;iz semmiféle százalékos hasznot hozzászámítania nem szabad. Harmadszor benne van, hogy az állam által rendelkezésre bocsátott anyag késeléséért neki semmiféle díjazás nem jár. Ezzel ellentétben úgy vagyok informálva, hogy a pályázat lezárása után a munkát nyert vállalkozó a megkötött szerződés szerint az anyagár emelkedéseért díjazást kap. A szerződés szerint a munkabérekhez isi százalékot van joga hozzászámítani és az anyag kezeléséért is kap bizonyos százalékot. Ezeket egy esztendővel ezelőtt már elmondottam a népjóléti tárca tárgyalásánál, amikor ennek a Háznak falai először hangoztatták a Steimetz nevet. Akkor én a következőket mondottam erről a kérdésről. (Olvassa): »Ö — a vállalkozó — felvett azonnal kétmilliárd korona előleget és a munkát körülbelül hat hónappal a munka megkapása után kezdte meg, lassú munkával, amelynek tendenciáját a szakkörök odamagyarázzák, hogy egyrészt annak a kétmilliárd koronának akkor még igen tekintélyes kosztkamata volt, másrészt, hogy a munkabérekre ő bizonyos felülfizeíéseket kan, a munkabéreik emelkedésével az ő kereisete is természetszerűleg növekedik; ez az oka és magyarázata annak, .hogy a pár hónappal később kezdett postapalotán, ugyancsak Budán, messzebbre haladt előre a munkálat, mint ez az építkezés. De a dolog kluja a következő. A vállalkozó a rendelkezésére bocsátott építő anyagoknak kezelése címén utólag kért 15% felülifizetést, ami annyit jelent, hogy az állam rendelkezésre bocsát anyagokat; már most azért, hogy ő azokat keceli, még kapja ezek értékének 15%-át. Méltóztassanak megérteni, nem a bevásárlási árnak a 15%-át, hanem például téglánál a felhasználás időpontjában levő értéknek 15%-át kanja utólag, holott ez az árlejtési feltételekben sehol benne nem volt, ezt a többi pályázó nem tudta, ezt a népjóléti ministerium egyetlenegy épületnél sem fizeti a vállalkozónak, csak ennél az egy épületnél. Ez a müvelet is csak ugy tudott létrejönni, hogy a hivatal elnökei, Vasvári, aki ezt nem akarta engedélyezni, szabadságra ment és távollétében helyetteíse intézte el, Ennek tehát meglehetősen kellemetlen mellékszaga van és én nagyon kérem a mélyen t, minister urat, méltóztassék ezt a kérdést megvizsgálni.« Ezt tavaly ilyenkor mondottam, de természetesen pusztában elhangzott szó maradt az egész, pedig itt van az Attila-körúti bérház drágaságának sarkpontja, hiszen nagyon könnyű lenne összehasonlítani az elszámolt munkabertöbbleteket, a tényleg dolgozott munkások szamával, amire négy mód is van. Elmondom mind a négyet, mert a magam gyakorlata közben mind a négy ellenőrzést személyesen el szoktam végezni. Ugyanis, hogy ' tényleg mekkora munkaerőt alkalmaznak egy építkezésnél, meg lehet tudni, ha az ember elmegy az épitőmesterek ipartestületébe, ahol minden munkás munkakönyvét le kell bélyegeztetni, tehát ki van zárva minden hamisítás, mert hiszen minden munkás megkívánja saját érdekében, hogy az ő munkakönyvét lebélyegezzék. Ennek következtében az épitőmesterek ipartestületében, ahol ezeknek a munkásoknak könyveit lebélyegzik, feltétlenül megvan minden egyes munkás neve, hogy ki melyik mesternél dolgozott. Ha tehát az ott levő listát összehasonlítjuk az építkezésnél elszámolt munkások listájával, , schwartz auf weiss kiderül, hogy van-e többlet vagy nincs. így tehát azonnal rá lehet jönni a különbségre. A másik hely az épitőmesterek szövetsége, ahol számszerűen tartják nyilván a munkásokat. A harmadik f a munkásbiztositó, ahol minden egyes munkást minden egyes építésnél be kell jelenteni és nyilván kell tartani. A negyedik hely az elöljáróság, ahol a kereseti adót kell nyilvántartani. Minden egyes munkás minden^ egyes munkájánál tehát az ellenőrzés lehetősége megvan. Ezen utóbbiaknál még lehet kifogásolni azt, hogy esetleg a munkásbiztositónál és az adóügyi hatóságnál kevesebbet jelentenek be, mint a tényleges létszám, tehát az utóbbi kettőt nem tarthatják annyira korrektnek, de ott, ahol a munkásnak saját érdeke követeli, hogy könyvét lebélyegezzék, — tehát az ipartestületnél — ott minden félreértés ki van zárva, ott a tényleg dolgozó munkások vannak nyilvántartva. Ezt minden építkezésnél magam is meg szoktam csinálni, ahol munkabérelszámolásról van szó és már kétizben találkoztam olyan esettel, amikor a munkabérelszámolások és a felfektetett elszámolás egyáltalában nem stimmelnek. Érdeklődtem mind a négy helyen, vájjon az Attila-körúti bérház építési ellenőre saját maga vagy megbízottja által végeztetett-e összehasonlítást csak egyetlenegyszer is a munkáslétszámot illetőleg. Mind a négy helyen azt a felvilágosítást kaptam, hogy egyetlenegy esetben sem emlékeznek arra, hogv ezt az ellenőrzést elvégezték volna. A népjóléti minister ur pedig az egyik interpelláló képviselő urnák, azt hiszem, Kiss Menyhért képviselő urnák. a következőket válaszolta: (olvassa): »A bérfizetési naplót és megvizsgálását, vadamint az ennek alánján történő úgynevezett szigorolást és a vállalati összeg részletenként való rendelkezésére bocsátását megelőzőleg közbelép a hivatalos számvevőségi ember, valamint ugyancsak a ministerium építész-mérnöki szakosztályából egy szakértő. Ezek a felesküdt emberek vizsgálják és vizsgálták meg tehát ezeket á naplókat. Én természetesen nem állítom azt, hogy tényleg történt valami szabálytalanság. Én csak azt állitom jó lélekkkel. hogy a szükséges hivatalos és szakszerű ellenőrzést minden alkalommal elvégeztettük.« (Malasits Géza: Milyen protekciója lehet ennek a Steinmetznek!) Mégis sem az ipartestületnél, sem az elöljáróságnál, sem a munkásbiztositónál nem tudnak erről az ellenőrzésről. De ezzel még nem is késtek el, ezt ma is meg lehet csinálni. Ha mea* akarjuk tudni, hogy ezek az elszámolt bérdifferenciák a valóságnak megfelelnek-e vas'v sem, ezt még ma is meg lehet állapítani. Méltóztassék kiküldeni egy hozzáférhetetlen közeget, néldául valakit a nénjóléti ministerium műszaki személyzetből; ahol korrekt urak vannak és én meg vagyok győződve arról, hogy ép olyan differenciákat^ fog ^felfedezni, mint amilyeneket én a saját működésem területén már két ízben fölfedeztem. NAPLÓ. XXXVIII. M