Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

292 A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi jarmár hó 19-én, kedden. leszarni tiva, az Attila-körúti bérháznál 440.000 koronájának felel meg- köbméterenként. Általános szokás az, hogy a békeárakat mind 20.000-res szorzószámmal számi tjük át arra az időre vonatkozólag, amikor az Attilakörúti bérház épült. Egy ilyen bérháznak köbméterenkinti ára a békében 24—25 aranykorona volt és az akkori húszezres, de a mai legfeljebb 17.000-res sorzószám mellett ez 480— 500.000 koronának felelne meg köbméterenkint. Mindezek alapján azt kell mondanom, hogy a köbméterenkinti 400.000 koronás ár feltétlenül erősen magas ár. Hogy milyen okok alapján állithatom azt, hogy ebből az összegből két ilyen épületet lehetne építeni, az alábbiakkal fogom megindokolni, TJgy vagyok informálva, — bár pontos adataim erre nincsenek — hogy a 42 milliárdba nincs beleszámitva azoknak az anyagoknak értéke, amelyeket a lakásépítési ministeri biztosság nagy tételekben közvetlenül szerzett be és amelyekből csak kiutaltak bizonyos menynyiséget ennek a bérháznak építésére. Nincs benne az a tégla, amelyet a ministeri biztosság a péceli téglagyárban vett meg és ide átutalt. Nincs benne az a cserép, amelyet a ministeri biztosság a szentlőrinci eserépgyárban rendelt és átutalt. (Kiss Menyhért: Akkor még drágább az építkezés!) Nincs benne az a fa, amelyet a lakásépítési ministeri biztosság a Continental Fakereskedelmi Rt.-tól vásárolt és amely mennyiség elégséges arra, — később talán erre is rá fogok mutatni —- hogy abból 70 ilyen épület számára fedélszéket épitsenek, amelyből tehát csak kis rész került ehhez az épitéshez. Nincs benne az a vasmennyiség, amit a ministeri biztosság a Kim amur ányináí közvetlenül szerzett be és nincs benne az az üveg sem, amelyet a ministeri biztosság a Weisz Gyula cégtől közvetlenül szerzett meg. (Szeder Ferenc: Akkor mit számítottak be! — Kiss Menyhért: Mi van akkor benne?) Erre is leszek bátor felelni. (Kiss Menyhért: Ez érdekes üzlet lesz!) Arravonatkozólag, hogy mennyibe került lényleg ez az épület, nem hivatkozom azokra a pörökre, amelyek személyi kérdések miatt folynak, hanem hivatkozom a tervező-épitész által indítandó pörre. A tervező-épitész honoráriuma ugyanis a beépített összegek utáni 4%, amiből következik, hogy neki anyagi érdeke megtudni, tényleg mennyibe kerül az építkezés. A vele való tárgyalások során a népjóléti ministerium elment 43-5 milliárdig, azonban az illető ur nem volt hajlandó ebbe beleegyezni, bár a 435 milliárdos költségvetéssel egy köbméter ára már 725.000 koronára emelkedett. Az ő állítása, illetve véleménye szerint ez az épület 60 milliárd koronába kerül. Miután pedig a 43 és a 60 milliárd közötti differencia 4%-a is az övé és ez 660 millió koronát tesz ki, nem hajlandó kiegyezkedni 43-5 milliárdos alapon, hanem követeli annak tisztázását és határozott megállapítását, vájjon tényleg mennyibe került az építkezés. Az ő becslése szerint 60 milliárd koronába került és nem egyezik bele abba, hogy a vegyeskoronákat numerikusan összeadhassák. Ezzel a tervező-építésszel egyébként igen súlyos és szokatlan dolog esett meg az építkezésnél. Az építési művezetőnek, a felelős építésznek ténykedését a mérnöki kamara szabályzata a következőképen irja elő. (Olvassa): »A művezetés a tervező-épitésznek az a tevékenysége, amely szerint az árlejtések rendezésében, az építési szerződések megkötésében műszaki és gazdasági szempontokból » az építtető érdekében és esetleges közbejöttével közreműködik, az épitéshez szükséges munkákat megrendeli, a munkák minőségét terv, költségvetés és szerződés alapján ellenőrzi és miként való végrehajtásának módját, idejét és egymásutánját megszabja. Az iparosok részére kereseti kimutatások alapján a részletfizetések összegét megállapitja és annak az építtető által való kifizetésére utalványt ad.« Ez a mérnöki kamara szerint való körül iráisa annak a tevékenységnek, amelyet felelős építésznek kifejtenie kell. Ezért kapja a 4% díjazást a terven kivül. Mi történt ennél az egyetlen építkezésnél ? Ennél az egyetlen építkezésnél megtörtént, hogy a tervező építész soha r sem látott egyetlen szerződést. A tervező építész tizenötször kérte Írásban, hogy a szerződést adják ki neki, mert a vállalkozókkal nem tud tárgyalni, ha soha a szerződést a kezébe nem kapja. Hogy miért nem kapta meg, erre is leszek bátor utalni. Ezt az építészt soha nem hivták meg az épitőbizottság ülésére, azokon nem volt joga részt vennie. Nem látta soha az építési naplót, jóllehet kötelessége abba minden részletet bejegyezni. (Kiss Menyhért: Hallatlan!) A tervező építész nem revideált egyetlen kereseti kimutatást, ez a kezéhez nem került, jóllehet ez a kötelessége lett volna és a tervező építész mostanáig sem látott egyetlen végelszámolást sem. (Kiss Menyhért: Akkor ug\y látszik, igazuk van a munkásoknak, akik azzal jöttek, hogy csalnak a számlákkal!) Önérzetes építész ezt nem - tűrhetné, azonban az állami kenyér az önérzetet meglehetősen másodsorba helyezi és igy nem remonstrált ellene. De most kénytelen vagyok megállapitani, hogy a tervező építésznek összes jogait konfiskálta az építési ellenőr, az az ur, akiben a ministeri bztosság a legnagyobb törököt fogta. (Kiss Menyhért: Petrichevich barátja!) Szerettem volna a továbbiakra nézve konkrét adatokkal jönni a nemzetgyűlés elé és szerettem volna mélyebben belenyúlni az ügy irataiba. Ugyanis arra a ministeri kijelentésre» támaszkodtam, amely itt a Házban hangzott el, amikor a minister ur kijelentette, hogy »egy pillanatig sem szeretné, ha a közvélemény abban a meggyőződésben vagy hiedelemben lenne, hogy a népjóléti ministeriumnak akár a Hethlen-udvarral, akár más állami építkezéssel kapcsolatban bármi rejtegetni valója volna és ezért az összes akták, elszámolási jegyzőkönyvek az elsőtől az utolsóig bárkinek megtekintésre, rendelkezésre állanak; méltóztassék ezt a,határozott és férfias^ nyilatkozatot tudomásul venni, hogy semmi néven' nevezendő titkolni, takargatni való nem lévén, méltóztassék az aktákba, átszámolásokba, jegyzőkönyvekbe betekinteni«. Ebből kiindulva vettem magamnak a bátorságot, hogy betekintést kérjek az iratokba, azonban az első fórumtól az utolsóig minden helyen megtagadták ennek a kívánságomnak teljesítését azzal, hogy a minister ur parlamenti kijelentései nem bírnak erővel, érvénnyel a ministerium ügykezelésére nézve (Kiss Menyhért: Abszurdum!) és kereken kijelentették, (Kiss Menyhért: Nagy hangon kijelentéseket tesznek és nincs eredmény!) hogy csak azokat az aktákat engedik megnézni, amelyekre nézve a minister ur nekem az aktaszámmal ellátott írásbeli engedélyt ad. De én nem tudom megállapitani a vonatkozó iratok számát, tehát nem tudom kérni a minister úrtól, hogy melyik aktába engedjen-betekintést. A számot nem is\ merem, ennek következtében az iratokba be-