Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

A nemzetgyűlés A8B. ülése 192ö. évi december hó 12-én, szoinbatnu. 23 előadó ur beszéde alatt kockáztatott meg, jutottak eszembe a gazdasági életnek azok a szeszélyei és ellentétei, amelyeket a gazdasági é!et szülni tud. így például eszembe jutott, hogy ha alig néhány évvel megyünk vissza, amikor még kenyérjegyekkel, zsirjegyékkel, lisztjegyekkel, burgonyajegyekkel operáltunk és akkor is a kormányt szidták, ha nem tudták ezeket a jegyeket beváltani és illegitim utón minden pénzt megadtak azért, hogy az a családapa csak 3—4 kiló burgonyával többet tudjon kapni családja élelmezésére, hogy az ne, éhezzen. Ugyanaz a klíma, ugyanaz a talaj, ugyanaz az ország, ugyanaz a terület, ugyanaz a nép, és akkor minden pénzt megadtak az emberek, hogy csak 2 kiló burgonyát kapjanak — és nem kaptak! — és akkor is a kormányt szidták, ép ugy mint most, amikor nem tudjuk értékesíteni a termést. Ezek a közgazdasági életnek a szeszélyei. És épen ennek a közbeszólásnak a kapcsán jutott eszembe, hogy amikor közélelmezési minister voltam, reszketve és szorongva vártuk a jelentéseket mindennap, hogy befut-e annyi vagon élelmiszer, amennyi holnapra a főváros élelmezésére elég. Máról-holnapra éltünk és alig tudtuk a közélelmezés kérdését megoldani. Most pedig mint földmivelésügyi ministerhez jött hozzám a szabolcsi burgonyatermelő érdekeltség a burgonya kiszedése után és azt mondotta: uram, tégy velünk valamit, szervezd meg az értékesítést, mert annyi termett, hogy elrohad; nincs vevő, nem tudjuk hova tenni — és most ezért is a kormányt szidják. S mi most itt a helyzet! Mi a kötelessége a kormánynak! Sohasem volt kormányfeladat az, hogy a terményt forgalomba hozza és kereskedést űzzön. (Ugy van !) Ez a legális kereskedelemnek a szabadsága. A szabadforgalomra azért törekedtünk, hogy a legális kereskedelemnek utat nyissunk és lehetőséget adjunk, hogy ezt a kötelességét teljesítse. Mert vagy van kereskedelem, vagy nincs. Ha van kereskedelem, annak kötelezettségét teljesítenie kell és forgalomba kell hoznia az árut és nem a kormányra hárítani ezt a feladatot. Mivel azonban én azt látom, hogy az a szabolcsi burgonyatermelő — amint az előadó ur is volt szíves itt kifejteni — alig kapja meg termelési költségének felét, a budapesti fogyasztó pedig ötszörösét fizeii annak, amit a termelő kap, itt valahol hiba csúszott be (Ugy van! balfelöl.) és ezen a hibán az értékesítés megszervezésével kell segítenünk. Az értékesítés megszervezését is tervbevet! ük és ezt a kérdést is meg fogjuk oldani. (Helyeslés.) A másik nagy nehézség a borértékesítés körül merült fel. A tisztelt előadó ur volt szíves az idevonatkozó adatokat mind felsorolni, én tehát nem akarom ezeket újra idehozni. Külöi-ösen Rupert képviselőtársam foglalkozott ezzel a kérdéssel és j azt mondotta, hogy van itt egy álmos, egy közöm- j bös kormány, mely tán nem is törődik ezzel a ; kérdéssel és talán még azt sem tudja, hogy Magyarországon 5 millió hektoliter bor termett, nem törődik azzal, hogy ezen a téren milyen nehézségek állanak fenn, hanem hagyja kapálódzni a termelőket — hogy igy fejezzem ki magamat — és semmi gondot sem fordít arra, hogy támogatást nyújtson nekik, hogy az értékesítés lehetőségét biztositsa és piacot szerezzen. Képviselő- ! társam nagyon téved ebben, mert anélkül, hogy a mi figyelmünket felhívta volna, erre kötelességszerűen gondunk van és nem egészen, sőt egyáltalában nem helytálló az a kritika, melyet idevonatkozókig^ mondott. A borértékesítés terén ezek a nehézségek azért is vannak, mert — amint az előadó ur is kifejtette — itt van Olaszország az ő 42 millió hektó- i liter bortermésével, Franciaország 60 hektx literes termésével és Span vol országban is nagy termék van, az Egyesült-Államok, Amerika pedig — amint kifejezni szokták magukat — száraz és nem veszi fel azokat a nagy kvantumokat, amelyek kemény borokból Nyugat-Európából ott nyertek elhelyezést, s miután ez a piac is el van teljesen zárva, a kontinensen keres tehát elhelyezést az a kvantum is, amely azelőtt odagravitáít. Ez is egyik oka annak, hogy a borértékesítés terén ilyen nagy nehézségekkel küzdenek a termelők. De tulajdonképen speciell magyar részről a nagy monarchia idején 620 ezer négyzetkilométeren vámmentesen nyert elhelyezést a magyar bor és 58 millió ember fogyasztotta a magyar termést, ma pedig csonka Magyarországba vagyunk bezárva és alig tudunk rést ütni azon a korláton és kereten, amely közé be vagyunk kényszerítve, szomszédaink pedig a legnagyobb nehézségeket támasztják a tárgyalások során is a tekintetben, hogy lehetőséget nyerjünk a borértékesítésre. Erre a célra is sikerült nekem esry és fél millió aranykoronát kapnom. Beutaztattam a külföldet, Nyugat-Európát, az adatok a kezemben vannak, előkészítettem ezt a kérdé-t. Az akciót Lengyelországgal fogom megkezdeni. Lengyel országgal azért, mert az ottani borárak és értékesítési viszonyok előnyösebbek, mint minden más államban. Danzigban, Lotzban es Varsóban az első elárusító-irodákat és töltőtelepeket most állítjuk fel. Oda eredeti palackozásu vinnyetázott borokat fogunk kivinni, különösen pedig hordóborokat, amelyeket ott fogunk palackozni, fejteni és onnan fogjuk azokat a szélrózsa minden irányába forgalomba hozni. Az osztrákokkal való kereskedelmi szerződéses tárgyalások folyamatban vannak. Ezzel kapcsolatban nyilatkozni nem kívánok, hiszen tárgyal s alatt lévő ügyről van szó. Nem kivánok reflektálni azokra a kívánságokra sem, amelyek a gazdatársadalom részéről utóbb megnyilvánultak, mert — ismételem —- kötelességemnek tartom, hogy erről a kérdésről idő előtt ne nyilatkozzam. Csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy már egy év óta — amennyiben múlt év decemberében kezdtük meg a tárgyalásokat s nem úgy van, ahogy Rupert képviselőtársam mondta, hogy itt egy álmos és közömbös kormány nézi ezeket a dolgokat — folytatjuk ezeket a tárgyalásokat és kilátás van arra, hogy azokat rövid idő múlva be fogjuk fejezni és minden kívánság- lehetőleg teljesedésbe fog menni, s úgy a bornál, mint a lisztnél elérjük a kivánt vámokat s akkor e szerződések alá lesznek írva mindkét állam gazdasági fejlődésének biztosítására és^ boldogulására. Csak annyit kivánok még* megjegyezni, hogy Bécsben is fogunk az általam előbb említett mintára elárusitó-irodát és töltőtelepet f felállítani, azután pedig Svájcban Zürichben, később Hamburgban és Berlinben fogunk ilyen telepeket létesíteni. Méltóztatnak tehát látni, hogy a termés értékesítésének megszervezése terén is mindent elkövetünk, amit a kormány ezen a téren megtehet, pedig — ismétlem — az értékesítés tulaj donképen a kormánynak nem kötelessége. (Ugy van.) A kormánynak az a kötelessége, hogy körültekintő és alapos vám- és kereskedelmi szerződéseket kössön és piacokat létesítsen s lehetővé tegye azt, hogy a magyar áru kifelé versenyképes legyen ; a többi a magántevékenység és a szabadkereskedelem feladata, Mivel különösen a bornál nincs kereskedelem, sem kísérlet arra, hogy a jó értékesítési lehetőséget kihasználja, mely Lengyelország felé mutatkozik, kénytelenkelletlen a kormánynak kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia és kezébe vennie az ügyet, hogy utat