Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

$t> À nemzetgyűlés 4êS. üíéce 1925. tisztában van azzal, hogy mit jelent nálunk mezőgazdasági termelésünk biztossága, mezőgazdasági termelésünk zavartalansága. Aki ezekbe az adatokba beletekint és a konzekvenciákat le tud^a vonni, ismeri a jelentőségét annak, mit jelent az, ha Magyarországon a bevetett teiiilet egy katasztrális holdján egy métermázsa val több vagy kevesebb terein. (lléues István: Kinek terem, az a kérdés!) Egyetértek Baross János t. képviselőtársamnak ezzel a kijelentésével és azt hiszem, hogy ugy a szociáldemokrata párton, mint a polgári ellenzéken, úgyszintén a kormánypárton ülő képviselők nem demagógiával, nem népszerüséghajhászattal kezelik ezt a kérdést, hanem oly megoldandó problémát látnak ebben, amelynek a nemzet általános, egyetemes érdekei és a nemzet jövője szempontjából való helyes és megnyugtató megoldását keressük és a legjobb intenció vezet bennünket, nem pedig, hogy ártsunk magának az ügynek, ártsunk az országnak, vagy annak a táisadalmi osztálynak, amelyet mi tulajdonképen szociális szem pontból, gazdaságilag meg akarunk erősíteni. De amennyire egyetértek Baross János t. képviselőtársamnak előbbi kijelentésével, annyira nem tudok egyetérteni az ő további okfejtéseivel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nem tudok egyetérteni vele abban, hogy ő a földreformot teljesen semmisnek minősiti, mintha semmi eredményt sem értünk volna el, mintha ez szociális szempontból semmit sem jelentene. Nem tudok egyetérteni különösen Szeder Ferenc t. képviselőtársammal, aki az egész földreformot porhintésnek nevezte. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Balmazújvároson egy komplexumban 5000 kat. holdat, az egri káptalanság birtokán, Tiszakápolnán egy komplexumban 8000 holdat, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Pallavicini-féle birtokon Szeged környékén egy komplexumban 10.000 holdat, Újkígyóson, a Wenekheimbirtokon 5000 holdat, a Károlyi-birtokon 5000 holdat, az Eszterházy-birtokon 40.000 hold földet tudtunk egy komplexumban kisemberek kezébe juttatni; ha figyelembe vesszük azt,, hogy — amint a már ismertetett adatokból látjuk — hogy a földreform révén 1*6, esetleg J-3 millió holdat tudunk uj birtokosok kezére adni; ha figyelembe vesszük azt, hogy ez Magyarország mezőgazdasági mivelés alatt álló 9-7 millió kat. hold területének 12%-át teszi ki: méo- sem lehet azt mortui, és nem helytálló kritika az, ha ezt porhintésnek és a semmivel egyenlőnek minősitik. T. Nemzetgyűlés! Több ez a semminél (Dénes István: Ez kétségtelen!) és aki le akarja az eredményt tagadni, annak kritikája nem helytálló. Én nem tudok egyetérteni azokkal a-t. képvisel'"+'''-«iaimmal, akik itt uj földreformról beszélnek, akik itt kritika tárgyává teszik ennek a reformnak minden néven nevezendő alapelveit. Ebben a tekintetben én nem akarok vitába szállni sem Baross János, sem Szeder Ferenc t. képviselőtársaimmal, sem azokkal a t. képviselőtársaimmal, akik beható kritika és bírálat tárgyává tették az egész eljárást. Nem akarok vitába szállni afelett, vájjon azok a birtoktipusok. amelyeket a földreform révén kreáltunk, fejlődés- és életképesek-e. Nem akarok vitába szállni abban a tekintetben sem, hogy a pénzügyi megoldás terén mulasztások terhelnek bennünket; hogy miként és hogyan fogják ezek az uj birtokosok földterületeiket megtartani. Reformmal állunk szemben, amelyet a törvényhozás megalkotott. Ezeket a kérdéseket • annak idején, amikor a törvényhozás elé kej rült a reform, természetesen alaposan megtár| gyalták. A törvényt megalkottuk, a törvényt | végrehajtani a nemzet becsületbeli kérdése és I a kormány kötelessége. (Ugy van! Ugy van! a \ jobboldalon és a középen.) A törvényt végre j kell hajtanunk és ha a törvény végre lesz I hajtva, remélem, hogy szociális szempontból nagy lépést tettünk előre és ennek áldásos ha! tását látni fogjuk. Néni ma, nem holnap, hij szén ahhoz, hogy az uj birtokosok beiüeszked! jenek birtokaikba, hogy ők normális tempóban j termelni tudjanak és hogy a szükséges kelléj keket, felszereléseket, instrukciókat be tudják , szerezni, idő kell. Ez nem már ól-holnapra torI ténik. A mezőgazdaság nem olyan, mint valaí mely iparág, ahol a kisiparos a maga kis asztalához odaül és néhány kisebb munkaeszközzel iparát folytatni tudja; a mezőgazdasághoz befektetések,, drága, értékes instrukciók kellenek, amelyeket ezek a tőkenélküli uj kisbirtokosok j máról-holnapra beszerezni nem képesek. Most í a fő nem az, hogy uj földreformot kezdjünk, ! hogy a birtoklásban és a termelesben a bizony| talanságot tovább húzzuk, mert hiszen a mezoj gazdaságban az üzemterveket, a gazdasági terI veket nem máról-holnapra, nem egy évre szok| tuk csinálni, az üzemtervek a gazdaságban | évekre szólanak. Ha nincs meg a birtoklásban a í biztosság, ez a termelés zavarát, bizonytalan! ságát jelenti és igy sohasem fogunk rátérni i arra a normális tempóra, amelyben a termelés j biztonsága esetén ennek haladnia kell és lehet. ! (Uay van! Ugy van! a jobboldalon és a közéj pen.) Most már épen ez a főfeladat és nem az, i hogy uj földreformot csináljunk, hanem az, I hogy a földbirtokrendező biróság Ítéleteit mi! nél előbb meghozza az uj tulajdonokat birto; kaikba helyezze és ha ez megvan, akkor az a j feladatunk, hogy a feladat pénzügyi részének ! megoldására gondoljunk és erre fordítsuk min1 den erőnket. Akkor, amikor a reformot megalkottuk, ! amikor a pénzügyi megoldásról volt szó, minI dig az volt az ellenvetés, hogy a bizonytalan ; vaiutáris viszonyok között a reform pénzügyi I részét nem lehet megoldani, mert vagy az I igénylő vagy a birtokos rosszul jár és igazság! talanságot fogunk elkövetni. iViég 1^0-ban, ! amikor boldogult nagyatádi Szabó Istvánnal i kettesben tárgyaltuk egy éjjelen át a legelső | törvényjavaslatot, én felvetettem a reiorm I pénzügyi kérdését. Erre ő azt mondta, hogy: »Ezt a kifogást én akceptálom, most azonban az a fő, hogy az emberek a földhöz jussanak, ! a pénzügyi kérdés megoldásán törjék azután a ! fejüket a következő kormányok.« Ez tehát haI gyatékként reánk maradt. Törjük tehát a feí jtmket, de ne azon, hogy még nagyobb zavarokat csináljunk és még több megoldatlan kérdést teremtsünk. (Ugy van! jobbfelől.) hanem hogy az előttünk fekvő reform megoldatlan kérdését törekedjünk megoldani. A megoldás pedig az lesz, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy azokon a házhelyeken, amelyeket a házhelyigénylők kaptak, házakat építünk és minden törekvésünk odairányul, hogy a földeken pedig', amelyeket az uj földtulajdonosok kaptak, termelni tudjanak az illetők, hogy azok a földek kapcsolódjanak ki a mezőgazdasági termelésből és a mezőgazdasági életből, hanem azokon tulajdonosaik termelni tudjanak: az illetők a földet ne csak megkapják, hanem azt megművelni, megtartani tudják, hogy azok a megelégedettségnek és a gazdasági megerősödésnek forrásává váljanak.