Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-483
À nemzetgyűlés 483. ülése 1925. i viden abban az irányban kivánok a kérdéssel foglalkozni, amely irányban a kívánságok ugy az ellenzék által meginditott akcióval kapcsolatban, a pártközi ertekezletén megnyilvánultak, valamint a felszólalóknak határozati javaslataiban vagy a beszédekben kifejteti kívánságaikban megnyilatkoztak. Arról volt ugyanis szó, — minden szónok oda konkludált es határozati javaslat alakjában is ezt a kívánságot juttatta kifejezésre — hogy a l 1 öldbirtokrendező Bíróságnak a megváltásra vonatkozó joga december 7-én túl meghosszabbittassék. Tisztázni kívánnám ezt a kérdést, mert kötelességemnek tartom, annak ellenére, hogy ebben a kérdésben már... (Dénes István: Nem kivánja ezt senki! Elállunk tőle!) Nem tudom, miért mondják az urak, hogy nem kivánják, hiszen, amikor a pártközi értekezleten tárgyaltuk, Szakács Andor tisztelt képviselő ur (Dénes István: Kijelentjük, hogy elállunk tőle!) volt a hivatalos szónok, aki memorandumot adott át nekem, amely erről az akcióról szól és ennek egyik pontjában felsorolja, hogy mikre való tekintettel tartja szükségesnek a Földbirtokrendező Biróság megváltás kimondására vonatkozó jogának december 7-ike utánig való meghosszabbitását. (Hegymegi-Kiss Pál: Ez egészen más!) Ha az urak ettől el is állnak, ennek ellenére szükségesnek tartom, hogy álláspontomat kifejtsem, miért nyugodtam bele ebbe én, mint földmivelésügyi minister és miért nem tartottam szükségesnek, hogy ez a terminus december 7-ike után is meghosszabbittassék. Vagyok bátor röviden a törvénynek idevonatkozó intézkedésére utalni. Az alaptörvénynek 35. §-a azt mondja, hogy kizárólag csak öt éven belül van a Földbirtokrendező Biróságnak joga a megváltás kimondására, a novella 15. §-a pedig az alaptörvénynek ezt az intézkedését a következőképen magyarázza (Olvassa): »A 35. § 2. bekezdésének értelme az, hogy öt éven túl megváltási eljárás megindításának megengedése nem rendelhető el.« Amint tehát ebből méltóztatnak látni, a novella rendelkezése értelmében a december 7-ike előtt a Földbirtokrendező Biróság által meginditott r eljárások zavartalanul lebonyolittathatnak ós befejeztethetnek. Én erre a terminusra gondoltam. Mielőtt az ellenzék az akcióját megindította volna, kérdés intéztem a Földbirtokrendező Bírósághoz és felkértem, jelölje meg vármegyénként csoportosítva azokat a községeket, amelyekben a megváltási eljárás még nem indult meg. A Földbirtokrendező Biróság vármegyénként és községenként is csoportosítva közölte velem 'az adatokat, amelyek szerint szeptemberben • még 254 községben nem indult meg a megváltási eljárás. Ezek a községek vármegyénként a következőképen csoportosulnak: Abauj-Torna vármegyében 23 község, Baranyában 48, BácsBodrogban 1, Beregben 2, Békésben 1, Biharban 2, Borsodban 13, Esztergomban 2, Fejérben 1, Grömörkishontban 1, Győrben 1, Hevesben 5, Hontban 1, Nógrádban 5, Pest megyében 27, Somogyban 4, Sopronban 1, Szatmárban 1, Jászkunszolnokban 1, Tolnában 8, Torontálban 1, Vasban 45, Veszprémben 8, Zemplénben 2, Zalában 50, összesen tehát 254 községben. Amikor ezeket az adatokat a kezemhez kaptam, azonnal szigorú köriratot intéztem az öszszes vármegyei és járási gazdasági felügyelőkhöz és felhívtam figyelmüket arra, hogy ezekben a községekben a megváltási eljárás még nem indult meg. Jelentést kértem tőlük fegyelmi felelősség terhe mellett záros határidőn ÍVÍ december hó 12-én, szombaton. 1$ I belül, hogy, amennyiben a megnevezett községekben a megváltási eljárásak helye van, ha van igénylő és megváltható föld, én a Földbirtokrendező Bíróságnál kellő időben az eljárást I ezekre a községekre nézve hivatalból megindíthassam. Az adatok beérkeztek. En átírtam a 1 öldbirtokrendezö Bírósághoz és törvényben gyökerező jogomnál fogva a megváltási eljárást megindittattam, tehát december 7-én már nem volt az országnak egyetlen községe sem, ahol a megváltási eljárás meg ne indult volna. Kötelességem ezt közölni a törvényhozásj sal, hogy tisztázzam azt az álláspontomat, | miért nem tartottam szükségesnek indítványt | tenni atekintetben, hogy a december 7-én lejáró | terminus meghosszabbittassék. Azért nem tarj toltam szükségesnek, mert mint ahogyan kii fejtettem, a törvény értelmében semmi akadá| lya nincs annak, hogy a megkezdett eljárás I mindenütt zavartalanul lebonyolittassek és befejeztessék. (Dénes István: Csakhogy egyéb akadályok lesznek!) A költségvetési vitának alig volt egyetlenegy szónoka, aki a földreform kérdésével ne foglalkozott volna. A kérdéssel azonban alegbehatóbban Baross János t. képviselőtársam foglalkozott, aki beszéde bevezető részében a következőket mondotta (Olvassa): »A föld kérdése a legkényesebb problémákhoz tartozik, ehhez csak a legnagyobb tapintattal szabad hozzányúlni. Semmiféle kérdés sem alkalmas annyira felgyújtani az osztálygyülölet lángját, mint a földkérdés. Koncedálom, hogy a földkérdés könnyelmű kezelése veszedelmet jelenthet a demagógia és az olcsó népszerűség hajhászat tekintetében, de ez a demokratikus blokktól távol áll.« (Mozgás a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Teljesen egyetértek Baross János t. képviselőtársammal evvel a kijelentésével (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy van! Mi is!) és azt hiszem, hogy ennek a törvényhozásnak nincs egyetlenegy tagja, sem az ellenzéken, sem a kormánypárton, nincs senki sem a megváltást szenvedők, sem a megváltást kívánók között, aki egyet nem értene Baross János képviselőtársammal ebben a kijelentésében. Nekünk tudnunk "kell azt, hogy mi a föld nekünk; nekünk tudnunk kell, hogy mi a mezőgazdasági termelés ennek az országnak(Dénes István: Az élet! Az élet!) Ugy van, 1. képviselőtársam, az élet, a gazdasági élet forrása, egész gazdasági életünk «és nemzeti életünk alapja. Aki erről meggyőződve nem volna, annak ajánlom a Központi Statisztikai Hivatal kimutatásait, tekintsen abba bele, vessen arra egy pillantást és abból mint egy tükörképbői meg fogja látni, hogy mi a föld. Nem akarom statisztikai adatok felsorolásával untatni a nemzetgyűlést és nem akarom ezzel az időt rabolni. (Halljuk! Halljuk!) Csak a Központi Statisztikai Hivatalnak a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó két legutóbbi évi kimutatásaiból a főbb adatokra vagyok bátor utalni. Eszerint 1924. évben Magyarország kivitele 574 millió aranykorona volt. Ebből 511 millió, vagyis 89% az összes külforgalcmnak esett a mezőgazdaságra, 61 millió, vagyis 11% az iparra. 1925 január 1-étől szeptember 30-ig külforgalmunk 474 millió aranykorona volt és ebből 436 millió, vagyis 92% esett a, mezőgazdaságra és 38 millió, vagyis 8% az iparra. (Rassay Károly: Érdekes volna az adózási arányszámot is tudni!) Aki ezekbe az adatokba beletekint és ezeknek konzekvenciáit le tudja, vagy le akarja vonni, az 3*
