Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. ben nonositsa meg a tisztességes megélhetést biztositó munkabéreket és csak ennek megtörténte után avatkozzék bele a magánipar ügyeibe. Ezért van az, hogy amig egyrészt a munkanélküliek nyomora mérhetetlen nagy ebben az országban, addig másrészt a dolgozók nyomora is ilyen, mert a munkabérekből csak a nyomorúságot lehet biztositani, ellenben a tisztességes megélhetést semmi körülmények között sem. Ha pedig- a kormány ezen a téren nem fog más munkáspolitikát követni, akkor mi nemcsak napirenden leszünk kénytelenek tartani ezeket, hanem a legmesszebbmenő módon leszünk kénytelenek eljárni, hogy ezen a téren a legszükségesebb változtatás megtörténjék. Az előbb vázolt munkanélküliség kérdésében egy határozati javaslatot is bátor vagyok előterjeszteni, mert ugy látom, hogy elérkezett az utolsó pillanat a cselekvésre és e határozati javaslat keretében teszek kisérletet arra, hogy a kormány a munkanélküliek nyomorán segitsen és pedig á határozati javaslatban megjelölt módon. Határozati javaslatom a következőképen hangzik. (Olvassa) : »Utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy : 1. saját hatáskörében gondoskodjék sürgősen megfelelő munkaalkalmak szervezéséről, gondoskodjék továbbá arról, hogy a városok és községek is sürgősen megkezdhessék területükön a munkaalkalmak megszervezését, hogy az ipari termelés megindítása céljából juttassa az ipart abba a helyzetbe, hogy a termelő munkát a megfelelő ipari hitel révén megkezdhesse, 2. a népjóléti minister ur pedig Ígéretének megfelelően sürgősen tárgyaltassa le a nemzetgyűléssel a munkanélküliség esetére való biztosításról szóló törvényjavaslatot és léptesse életbe az intézményt, gondoskodjék továbbá arról, hogy a munka hiány következtében nyomorgó munkások és családtagjaik sürgós segítséget kapjanak, addig is, amig a megígért biztositó intézmény működését megkezdi, illetve a munkanélküliek munkaalkalomhoz jutnak.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A fővárosban már láttunk egy parányi kis példát erre vonatkozóan. Igaz, hogy ez csak egy csepp a tengerben, mert az a 6 milliárd korona, amelyet a főváros a munkanélküliség enyhítésére fordít, köztudomás szerint legfeljebb 30.000 munkanélküli között osztható szét és legfeljebb 200.000 koronát lehet egynekegynek juttatni. Mégis azt látjuk, ha akármilyen mostohán és nehézkesen is, de valami történik a főváros részéről. Budapest környéke, Újpest, Rákospalota, Kispest, és Pesterzsébet a maga tehetségéhez, anyagi erejéhez képest hasonlóan tett már ezen a téren valamit, próbálkozott a munkanélküliek nyomorának enyhítésével. Igaz, itt is ki kell jelentenem, hogy ez még a cseppnél is kevesebb volt. de valami komoly jelét mégis adták annak, hogy érzékük van a munkanélküliek nyomora iránt és valamilyen látható jelét adták annak, ha bármilyen kevéssel is, de ezen segíteni akarnak. Egyedül a magyar kormány, a magyar nemzetgyűlés az, amely nem akarja belátni, hogy nem szabad tovább arra az álláspontra helyezkednie, amelyre ezideig helyezkedett. Nem fogadhatom el azt az álláspontot, hogy erre nincs pénz, mert ha borértékesítésre lehet nyolc millió aranykoronát forditani, — amit egyébként nem kifogásolok — ha tenyészállatok beszerzésére lehet súlyos százmilliárdokat áldozni, akkor erre az elsőbbrendü kérdésre, ennek az elsőbbrendü szociális nyomorúságnak enyhítésére okvetlenül kell pénzt előkeriteni, mert különben az ebben a kérdésben rejlő nyomorúság rendkívüli módon évi december hó 16-án, szerdán. 185 megbosszulja magát és nem lehet tudni, hogy ennek kiesapásai milyen veszedelmet fognak zuditani az országra. Ezekben voltam bátor a kormány iránt érzett bizalmatlanságomat kifejezésre juttatni. Ezzel már körülbelül beszédemet be is fejeztem, csak még egy utolsó témát akarok megemlíteni, amelyre nézve szintén határozati javaslat keretében kívánok elintézési módot nyújtani. A bányatárspénztárak kérdéséről akarok még egynéhány mondatot elmondani. Köztudomású, hogy a nemzetgyűlés a legutóbbi hetekben törvényerőre emelte egyetlen szociális törvényjavaslatát. A népjóléti minister ur felhatalmazást kapott a bányatárspénztárak központosítására, illetőleg a bányatárspénztárakra vonatkozó rendeletének kibocsátására. Minthogy azonban az a helyzet, hogy ez a kérdés még az érdekeltek bevonásával is megbeszélés tárgya kell, hogy legyen, egy közbenső intézkedésre van szükség, intézkedésre, hogy a bányatárspénztárakban ezidőszerinti állásában hajtsa végre a népjóléti minister ur a központosítást, hogy a bányákban alkalmazott bányamunkások és a bányatársulatokhoz tartozó ipari munkások ne legyenek tovább is abban a kellemetlen helyzetben, kogy munkahelyüket változtatva, a bányatárspénztárakhoz minden jogviszonyukat elveszítsék. Épen ezért ezirányban határozati javaslatot vugyok bátor beterjeszteni. Ez a következőképen hangzik. (Olvassa) : »A nemzetgyűlés felkéri a népjóléti és munkaügyi minister urat, hogy a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint ezek családtagjainak nyugdíj biztosítására törvényjavaslatban nyert felhatalmazás alapján a jelenleg működő bányatárspénztárak nyugbérosztáíyainak központosítását 1926. évi január hó 1-ével hajtsa végre.« Azért van szükség a javaslatban foglalt időpontra, mert ismételten ki kell jelentenem : félő, hogy a tanácskozásokkal még eltelik néhány hónap, de az a néhány hónap is elegendő arra, hogy a bányatársulatoknál alkalmazott munkások ki legyenek téve annak, hogy munkahelyük változtatásával 15, 20 vagy 30 éves jogosultságukat elveszítsék. Ezidőszerint t. i. a bányatárspénztárak külön-külön autonómiával rendelkeznek és az egyik autonómia a másik bányatárspénztár autonómiájába nem vág bele, nem tartalmaz olyan intézkedést, hogy az illető az egyik bányatársulat munkahelyének elhagyásával a másik munkahelyre való átlépéssel az igényjogosultságot is magával viheti. Azt hiszem, belátja a nemzetgyűlés, hogy ez csak olyan egyszerű intézkedés, amely minden körülmények között megtehető s épen azért abban reménykedem, hogy ezt a határozati javaslattal együtt az egész nemzetgyűlés magáévá fogja tenni. A kormánnyal szemben továbbra is a leghatározottabban bizalmatlan vagyok, sőt a bizalmat" lanság még csak fokozódott bennem. Erre vonatkozó indokaimat elmondottam. Nem látok azonban a közeljövőben kilátásba helyezve semmi olyan intézkedést a kormány részéről, amely engem bizalommal tölthetne el. Nem látva a bizalomhoz szükséges olyan ténykedést, amely láthatóvá tenné a kormány várható intézkedéseit, a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok esnem vagyok abban a helyzetben, hogy a két hónapra szóló indeuinitási törvényjavaslatot elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a vitát megszakítom. Bemutatom P< st-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségének kétrendbeli feliratát a budapesí-