Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

184 A nemzetgyűlés 4S6. ülése 1925. évi december hó 16-án, szerdán. beruházásokra fordíthassa, akkor kész tervvel kellene oda elmennie, hogy ha a felhatalmazást megkapja, azonnal a munkálatok végrehajtásá­hoz lehessen hozzálátni, hogy ne növekedjék az amúgy is nagyranőtt nyomor ; s minden téren a leggyorsabban és minden bürokratikus intézkedés mellőzésével jusson kifejezésre az, hogy a kor­mánynak tényleg komoly a programmja, tényleg komolyan meg akarja valósítani a beruházási program mot. Amikor egyrészt ezt látjuk a nagy beruhá­zási programmból, másrészt azt, amit említettem a munkanélküliek nyomorára vonatkozólag, legyen szabad megemlékeznem arról is, hogy milyen a dolgozók helyzete épen a kormány munkásügyi politikájából kifolyólag. Sokan azt hiszik, hogy azoknak, akiknek az a szerencse jutott osztály­részül, hogy dolgozhatnak, semmi bajuk és gond­juk sínes, mert munkájuk van és ennek gyümölcsei­ből rendesen megélhetnek. Ez rendkívül súlyos tévedés. Mert akik dol­goznak — mint már előbb is mondottam, — ab­ban a kétségbeesett helyzetben vannak, hogy mun­kájuk máról-holnapra megszünhetik. Állandóan az áll előttük, hogy most talán még egész hetet dolgozhatnak, de a jövő héten már csak 3—4 na­pot, mert a gyárak ugy rövidítik a munkaidőt, ahogy épen a maguk szempontjából szükségesnek tartják. Csak azt veszem figyelembe, hogy azok a munkások, akik egész hetet dolgoznak — a jól képzett szakmunkások átlagos keresetét veszem figyelembe, — bőséges és gavalléros számitás sze­rint, a mi számadataink szerint 490.0Ü0 koronát keresnek hetenként. Ez azokra vonatkozik, akik egész hetet tudnak dolgozni (Bâtiez Gyula : És jó szakmunkások!) és jó, elsőrendű szakmunká­sok; mert majd fogok azokról is beszélni, akik nem közelitik meg még ezt a keresetet sem. (Esztergályos János : Égy kilogramm kenyér 6000 korona!) Köztudomású az az indexkimutatás, mely jó idő óta lát napvilágot, melyet a szakszervezeti tanács bocsát ki. E szerint egy öt tagú munkás­család eltartására egy_ hét^ alatt 812.000 korona kell. Senkisem vonhatja kétségbe azt az állításo­mat, hogy ebbe a 812.000 koronába csak a legszük­ségesebb életfentartási cikkek vannak belefog­lalva. Ebben nincs semmi más, csak az, amivel létét tengetni tudja a munkás, ugyanakkor, ami­kor a kiválóan képzett szakmunkások átlagos ke­resete 490.000 korona. Tessék most már elképzelni, hogy milyen a helyzetük azoknak, akik nem tudnak egész hetet dolgozni, csak 3 vagy 4 napot vagy pedig fel­váltva egy hetet dolgoznak, egy hetet nem vagy pedig egy hetet dolgoznak, két hétig pedig nin­csen munkájuk. Milyen szomorú lehet ezeknek a sorsa és helyzete ? Ismételten egy rém fenyegeti az országot, mert hiszen a drágaság ebben a hónapban növek­szik. Számszerű adatok vannak, melyek igazol­ják, hogy ennek a hónapnak első két hetében a drágaság már 2%-kal növekedett és félő, hogy még jobban fog növekedni. Nincs, aki gátat ves­sen ennek, aki példát statuáljon arra, hogy tuiaj­dönképen milyen béreket kellene a munkásoknak juttatni, amiből tisztességesen meg tudjanak élni. Ezen a téren a kormány jár elől példával. A kereskedelmi tárca részletes vitájánál szám­szerűen mutattam ki, hogy a kormánj^ milyen béreket honosított meg állami üzemekben. Mond­hatnám, példát mutat a magánmunkáltatóknak, hogy miképen kell kizsákmányolni, kiuzsorázni a munkásokat és lehetetlenné tenni megélhetésü­ket. Ezután nem csodálható, ha a magánkapita­lizmus abban a tudatban, hogy hiszen senki sem fékezi meg munkájában, tobzódik és a leglehetet­lenebb dolgokat produkálja. Azok az adatok, melyeket előbb emiitettem, azokra a helyekre vonatkoznak, ahol a munkást még valahogy elbírálják, ahol azonban a munka kissé lecsökken, ahol oda lehet állítani a munkás elé azt a rémet, hogy ha nem vállalod el a munkát olcsó bérért, akkor nincs szükség rád, ott ezekben a gyárakban megközelitőleg sem találjuk meg azokat az összegeket, amelyeket előbb találtunk. Erre vonatkozólag egy tipikus példát is tudok elmondani a nemzetgyűlésnek ; az ózdi vasgyár­ról, Magyarország egyik legnagyobb nehéz vas­ipari telepéről, Biró Pál képviselőtársam biro­dalmáról van szerencsém egynéhány adatot fel­sorakoztatni. Nem akarok nevekkel szolgálni, nehogy a nevek felemlitésével azok a szerencsétlen emberek ki legyenek téve annak, hogy még ettől a csekély keresetüktől is meg legyenek fosztva. (Esztergályos János : Biró Pál által !) Méltóztassanak meghallgatni : egy munkás havi 282 órai munka mellett keres 1,423.240 koro­nát, ami megfelel óránként 3696 koronának. Egy másik munkás, szintén ugyanennyi óra mellett, keres 1,202.640 koronát, óránként 4262 koronát. (Putnoki Móric : Azonkivül lakás, fűtés és vilá­gítás !) Egy harmadik munkás 206 és egynegyed órai munka mellett — szakmunkás, hegesztő la­katos, aki szakmailag van képezve — keres 1,600.000 koronát, vagyis óránként 4857 koronát ; egy következő munkás — ez már eíőmunkás, te­hát felette áll a szakmunkásoknak is — 399 és egynegyed órai munka mellett keres 2,176,760 ko­nát, óránként 5455 koronát ; a következő munkás 428 órai munka mellett — tessék elképzelni, hogy egy hónap alatt ennyi órát dolgozik — 2,056.460 koronát, vagyis óránként 4804 koronát keres ; is­mét egy szakmunkás, autogénforrasztó, 387 és fél órai munkával keres 1,922.000 koronát, vagyis 4960 koronát ; egy elsőrendű szakmunkás, henge­rész, 297 és fél órai munkával keres 2,428-000 ko­ronát, vagyis óránként 7019 koronát ; elsőrendű dróthengerész 390 óra alatt 3,079.000 koronát, vagyis óránként 7717 koronát. így folytathatnám tovább ezt a sort. Ezek a szerencsétlen emberek napi 12—16, sőt nem egy esetben 18 órát dolgoznak, félig mez­telenül, emberfeletti munkában, pokoli hőségben, ilyen kereset mellett. Amikor pedig a képviselő ur birodalmában beszámoló gyűlést tart, akkor különvonat viszi oda az egységespárti képviselő urakat és a kisérő képviselő uraknak ott nem jut eszükbe megkérdezni, ugyan miként biztosítod te munkásaid megélhetését, hogyan is tudnak nálad a munkások megélni. (Esztergályos János: Ha azt a pénzt a munkásoknak adta volna, amit be­számolóján virstlire adott ki a képviselő ur ! — Zaj a jobboldalon. — Nánássy Andor : Pörkölt is volt ! — Bâtiez Gyula : Már a tormásvirsli is agitációs eszköz 1 — Esztergályos János : Nem­csak a tehén, hanem a virsli is !) Az állam üzemeiben előljár a példával, miként kell az alacsony munkabéreket meghonositani, és ha valahol megmozdul a munkás, nem birja már tovább az igát az alacsony munkabérek mellett és kénytelen munkáját beszüntetni, rájuk szabadítja a kormány a munkavédelmi csapatokat és a munkavédelmi csapatokkal kényszeríti őket arra, hogy tessék tovább húzni az igát éhbérek mellett és nyomorúságban tengődni. (Esztergályos János: Egy kiló zsírért 9 órát kell dolgozni ott a mun­kásnak !) Ha a kormány ezekkel a példákkal előljár, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a magánipar egyáltalán nem szemérmeteskedik, mert hamar a kormány szemére vethetné, hogy ne avatkozzék bele az ő dolgába, hanem elsősorban a maga portáján csináljon rendet, a saját üzemei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom