Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. külieknél 400 — 450 milliárd koronára tehető. Hol van még^ a munkanélküliséggel járó fogyasztásképtelenség, hiszen ezt számokkal megmérni nem lehet 1 Az előbbi számok is elegendők azonban annak illusztrálására, hogy micsoda óriási közgazdasági katasztrófa erre az országra ez a hatalmas, nagyarányú, munkanélküliség. Épen azért itt nem lehet kónapokig tartó tervezgetésekkel, ankétozgatásokkal a beruházási programmot halogatni, hanem azt legsürgősebben végre kell hajtani, hogy a munkanélküliek minél előbb ki tudjanak szabadulni ebből a kétségbeejtő állapotból. Az már hetek óta elintézett tény, hogy a kormány beruházási programjában foglalt épitkezésekkel az enyhe tavaszi időre kell várni. Ezeket nem tudták megkezdeni a téli időszak előtt, úgyszintén nem lehet folytatni az ut-, a hid- és egyéb szabadtéri munkálatokat és igy egyetlen reménység volt a műhelyek és a gyárak rendelései. Ezeket kellett volna a legsürgősebben kiadni a gyáraknak, hogy legalább a gyári és műhelyi munkálatok folyhatnának, hogy a gyárak felszívhatnák a munkaerőket a munkanélküli állományból. Sajnos azonban, ezen a téren semmi vigasztaló nincs, sőt — mint már mondottam magam is, s amint mondotta délelőtt Peidl t. képviselőtársam is, — a gyárak épen azért, mert ezeket a rendeléseket nem kapták meg, vagy nagyon leredukálva kapták meg, a munkáslétszámot kénytelenek csökkenteni és a munkaidő ismételt csökkentéséhez _ folyamodnak. Pedig a télnek még csak az elején vagyunk s már is a munkanélküliség fokozódása mutatkozik. Ha az állami beruházásokat nézzük, elsősorban a posta beruházásait, azt kell mondanunk, hogy most, amikor beruházási programm van, a kormány mostohábban kezeli a beruházási tételeket, mint az előző esztendőben, amikor kölön beruházási programm nem volt. Az 1924/25. költségvetési évben ugyanis ilyen címen majdnem 172 milliárdot tudtak beruházásra fordítani, mig ellenben az 1925/26. költségvetési évben már csak 1015 milliárd koronát ; ez is a földalatti telefonkábel lefektetésére van szánva, azonban erről is köztudomású, hogy ennek munkálatait elkezdeni egyáltalában nem lehetett, a földmunkálatokat a hideg időjárás miatt, a kábalmunkálatokat pedig azért, mert még most sem tudják a tervezők sem, milyen típusú kábeleket akarnak lefektetni, a kábelgyárak még mindig az iránt érdeklődnek, ugyan mit is kivan majd tőlük e téren a kormány. így lehet ezt tovább is folytatni, mert ha a posta és távírda egyéb leromlottságát vesszük figyelembe, ha a telefonmizériákra gondolunk, akkor sokkal nagyobb arányú beruházásokat kellett volna eszközölni, illetőleg a műhelyekben, a gyárakban meg kellett volna kezdődniük az ez irányú munkálatoknak. Az elektrotechnikai gyárak pl. nem kaptak ilyen munkákat, pedig épen ez az iparág is egyike azoknak, amely a munkátlanság miatt a legjobban szenved és ahonnan a munkanélküliek tekintélyes része rekrutálódik. Az állami vas- és acélgyárak beruházási programmjában sem tudom megtalálni azt, amit a minister ur volt szives hangoztatni, mert amit ott beruházásra ad a költségvetés, az valójában forgótőke. Bár egy gyárnak kell forgótőkéjének lennie, ez a 65'5 milliárd korona kifejezetten csak forgótőke céljait szolgálja. A beruházási munka a sokat hangoztatott nagyolvasztó megindításában nem nyilvánulhat meg. Ebben az állami vas- és acélgyárban is hiányoznak azok a szükséges megrendelések, amelyeket a Pénzügyminister hangoztatott. A mai napon is mondotta, hogy vasúti parkunk leromlott, mozdonyaink olyan állapotban vannak, hogy sürgős pótlásukra van szükség, és évi december hó 16-án, szerdán. 183 hallottuk a pénzügyminister úrtól azt is, hogy az uj teherkocsik számát legalább kétezerben jelölte meg. Ha azonban a vagongyáraknál érdeklődünk, azt a választ kapjuk, hogy a tanácskozások még mindig folynak, ugyan milyen tipusu vagonokat gyártsanak és épen ezért a tényleges munkálatokat eikezdeni mindezideig nem lehetett. Számszerűen lehetne az államvasutak beruházásaival is foglalkozni. Itt is meglehet állapítani, hogy a nagy beruházási programm mellett lényegesen kevesebbet költenek a folyó esztendőben, mint a megelőző esztendőben, jobban mondva, mint amennyi volt az előirányzat az állami üzemek első füzeténél. Nem akarok tételenként végigmenni ezeken, csak összefoglalva annyit jelentek ki, hogy az államvasutaknál is olyan állapotok vannak, hogy ott a legsürgősebben ki kell adni a rendeléseket- Mert ha érdeklődünk a magánacélgyáraknál is, ugyan mit kaptak abból a nagy beruházási programúiból, amely az államvasutak szükségleteit van hivatva fedezni, ott is egyszerűen azt halljuk, hogy a tervbevett menynyiségnek alig 25°/o-át kapták meg. Acélárukban tehát nagyon keveset jelent lamvasuti beruházás, amelyről olyan sokat hallottunk beszélni. A pénzügyminister ur kislakások építését is kilátásba helyezte. Elismerem, hogy ez olyan nagy akció, amelyet máról-holnapra megvalósítani nem lehet, mégis hosszúnak találom azt az időt, amely tervezgetésekkel és ankétezésekkel eltelt. (Bud János pénzügyminister: A Wekerletelepen készen vannak!) Az nagyon lényegtelen valami, az a 120 kislakás megközelítőleg sem áll arányban azzal a programmal, amelyet ön itt egy félesztendővel ezelőtt a nemzetgyűlésnek bejelentett. Ismétlem, elismerem, hogy ez olyan nagy programm, hogy ezt máról-holnapra megvalósítani nem lehet. De ha már ránk köszöntött a hideg téli idő és emiatt építkezni nem lehet, akkor legalább a gyárakban folyjanak az épitkezések munkálatai. A téglagyáraknál azonban érdeklődésemre azt kaptam válaszul, hogy ebben az évben november hó végéig 7 millióval gyártottak kevesebb téglát, mint az előző esztendőben. Ha minden téren igy állunk, akkor igazán joggal mondhatom, teljes jogosultsága van annak a kijelentésemnek, hogy ígéretben bőven van részünk, annál kevesebbet valósítanak azonban meg az Ígéretekből. A pénzügyminister ur egy félévvel ezelőtt is, a mai napon is a legerőteljesebben hangoztatta az ármentesitő társulatoknak juttatott nagy öszszegeket, s rámutatott arra, hogy ez milyen nagy közgazdasági fontosságú kérdés, hogy milyen nagy terület fog ezáltal használhatóvá válni. Kendben van, örömmel látnám már ezt a pillanatot. Itt is azt keli mondanom, hogy ez is nagy koncepciójú munka, ezt sem lehet máról holnapra meg valósítani. De viszont ha ezek a munkálatok szabad téren a hideg időjárás miatt nem folytathatók, legalább az ezekhez szükséges anyagok megrendelése történt volna meg ! A cementgyáraknál azonban érdeklődésemre válaszul azt kaptam, hogy az ezen munkálatokhoz szükséges anyagokból rendelésben alig van részük. Itt tehát nem lehet egyebet mondani, mint azt, amit már hangoztattam, hogy ez a programm csak azért nem valósulhat meg, mert a tervezgetések végtelenségébe fullad bele itt minden és a megvalósuláshoz nem juthat ei. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Szerintem, ha a kormány elmegy Genfbe és a Népszövetségtől felhatalmazást kér a kölcsönből bizonyos összegek felszabadítására, hogy azokat 26*
