Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. tak, hadiözvegyek és árvák javára. Kérdem, miért nines ez a törvény még máig is végrehajtva ? Merem mondani, hogy a sok-sok törvény között, melyeket ngy az első, mint a második nemzetgyűlés alkotott, ennél igazságosabb, sőt ehhez fogható igazságos törvény nincs. Hát miért épen ez a törvény az, amelyet nem hajtottak végre 1 A nyomorgó rokkantak, hadiözvegyek és árvák már régóta jobb sorsban lennének, ha ezt az idejében meghozott törvényt a magyar kormány idejében végre is hajtotta volna. Szomorúan kell azonban megállapítanom, hogy ez a törvény nem hajtatott végre- Most azután jön a t. kormány egy olyan rokkantellátási törvényjavaslattal, amely mondhatni, különbség nélkül megadóztat mindenkit, akár kicsit, akár nagyot, akár szegényt, akár gazdagot, akár ott vergődött négy éven keresztül a lövészárokban, akár idehaza volt felmentve. És ha nem is vagyok hajlandó azt mondani, hogy aki idehaza volt, nem hasznos munkát végzett, de az itthon hozott áldozat hozzá sem mérhető ahhoz az áldozathoz, amelyet azok hoztak, akik ott a háború poklában szenvedtek. Nagyon igazságtalannak tartom tehát ezt a rokkantadót — ezt már előre is jelzem, — amely különbség nélkül, úgyszólván egyenlő módon megadóztatja mindazokat, akik a háború terheit nagyon is nem egyenlő módon érezték. Én tehát azt a kérést intézem a t. kormányhoz, különösen a pénziigyminister úrhoz, hogy mielőtt az a rokkantellátási törvényjavaslat idekerülne a nemzetgyűlés szine elé, tegye mégegyszer megfontolás tárgyává a felmentettek megadóztatására vonatkozó, már megszavazott törvényt és ennek átdolgozásával tessék azután a nemzetgyűlés elé olyan törvényjavaslatot hozni, amely az igazságnak és a méltányosságnak sokkal jobban megfelel. Ugyancsak most kell megemlítenem a valorizációs törvényt, amely szintén, mint gazdasági kérdés, a pénzügyminister ur resszortjával függ össze. Sajnos, ugy van az ember, hogy előre kell beszélnie az ilyen törvényekről, mert hogyha már azok idekerülnek a nemzetgyűlés asztalára, azokon — szomorú tapasztalataink vannak már róla — változtatni nem igen lehet. Szükségét látom tehát annak, hogy jóelőre felhivjam a magam részéről is a pénzügyminister ur figyelmét, hogy a valorizáció kérdésében a hadikölcsönkötvényekkel szemben olyan rigorózus álláspontra helyezkedni, mint ahogy ezt az eredeti törvényjavaslat kontemplálta, nem lehet és nem szabad. A nemzetgyűlés különféle pártjai részéről, a kormánypárt részéről is történt már felszólalás, hangsúlyozták, hogy a hadikölcsönkötvényekkel szemben nem szabad elutasító álláspontra helyezkedni. Hiszen meginog, sőt elvész az állam hitelébe vetett bizalom, a kormányférfiak ígéretéhez való ragaszkodás és az abba vetett bizalom is, ha a hadikölcsönkötvényeket továbbra is ugy kezeljük, mint ahogy a t. kormány eddig kezelte. Emlékezünk nagyon jól rá, hogy a háború alatt, a hadikölcsöu jegyzésekor minden hivatalos fórum, a ministerium, s maga a kormány elnöke, nagyemlékű gróf Tisza István, azután szolgabirák, papok, tanítók, jegyzők, a népnek mindenrendü és rangú vezetői azt hirdették és prédikálták, hogy nemcsak hazafias kötelesség hadikölcsönkötvényeket jegyezni, de legjobb befektetés is, legjobb biztosítása a mi pénzünknek, Emlékezhetünk rá, hogy áldott emlékű gróf Tisza Isván azt mondotta, hogy ezt a kölcsönt a mindenkori magyar kormányok garanciája alá helyezi. (Rupert Rezső: Áldott emlékű gróf Tisza István azt is mondotta, hogy nincs numerus clausus !) Abban az időben nem volt szükség rá, mert az áldott emlékű Tisza István gróf idejében nem volt csonka Magyarország. Nagyon csodálom, hogy ezt nem tudja az igen évi december hó 16-án, szerdán. 179 t. képviselő ur. Én tehát azt tartom, hogy a hadikölcsönkötvenyek dolgában abból a merev álláspontból, amelyet a kormány eddig elfoglalt, feltétlenül engedni kell. Nagyon jól tudom, hogy jelenleg nincs a kormány abban a helyzetben, hogy mindjárt valorizálva visszafizethesse ezt a horribilis összeget kitevő hadikölcsönt, de legalább meg kell kezdeni a hadi kölcsönök némi százalékban való valorizálását, s ha mást nem,akarnátok részbeni valorizálását kell megkezdeni. Erre a célra is kell, hogy legyen a magyar kormánynak pénze, ha másként nem lehet, akkor a külföldi kölcsönből tessék erre a célra is egy bizonyos összeget felszabadítani, hogy az a sok hadikölcsönt jegyzett és ennek folytán romlásba jutott magyar hazafias existencia ne kerüljön még nagyobb nyomorúságba, mint amelyben sajnos már benne vanLegalább adjuk meg a reménységet nekik, amely egyideig táplálja őket, míg reménységük valóra válhat, hogy a kormány érzi, hogy kötelességei vannak a hadikölcsönt jegyzetekkel szemben. Nem szabad a merev, rideg pénzügyi elzárkózás alapjára helyezkedni. T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok a belügyminister ur figyelmét felhivni arra, amire a belügyi tárca vitájában az idő rövid volta miatt szintén nem volt módomban kitérni, hogy a vármegyei kérdés rendezése már olyan égető, hogy azt tovább halasztani nagyon bűnös könnyelműség volna. Akik a vármegyei életben részt veszünk, látjuk, hogy a vármegyei törvényhatóságok milyen módon alakultak át azóta, mióta ezt a kérdést rendezni elmulasztották. A viriliz! mus túltengését látjuk a vármegyei életben azóta, mióta választások nem voltak és mióta a törvényhatóságok választott tagjainak mandátumát megújítani nem lehetett. A választott tagok közül u. i. sorra dőltek ki az emberek, — hiszen másfél évtizede annak, hogy ezek a helyek betöltve nem lettek — mig a virilisták évről-évre megmaradtak teljes számban. Ezen a téren tehát óriási eltolódás állott elő, amely semmi képen nem válik a helyesen értelmezett demokrácia és szabadságjogok hasznára. Én tehát nagyon is sürgősnek tartom, hogy ez a kérdés valamiképen rendeztessék. Az igen t. belügyminister ur tárcájának tárgyalásakor azt mondotta, hogy készen van a törvény, adjunk módot arra, hogy idehozhassa. Hát én kérdem : kin múlik az, hogy a belügyminister ur ezt a régóta sürgetett törvényt idehozhassa % Rajtunk ellenzéken nem múlik. (Rakovszky Iván belügyminister : Két éve itt van !) Méltóztassanak már egyszer kitüzetni a tárgyalás anyagát. (Rakovszky Iván belügyminister : Tessék időt adni ! Három hónap óta a költségvetést tárgyaljuk ! — Rupert Rezső : Ne tessék vele összeveszni. Oda akar átülni a képviselő ur, azért beszél ma !) Ha oda akarnék átülni, nem ültem volna erre az oldalra, t. képviselőtársam ! Tessék megjegyezni, hogy mindig az eszmék és elvek embere voltam és^ nem szoktam gúnyát változtatni, mint más képviselőtársam. (Pikier Emil : Előbb önmaga vallotta be, hogy változtatja az elveit !) Bocsánatot kérek, amikor ilyen felfogásról vanszó, ez nem általános politikai felfogás. (Fábián Béla : Ez nem elég általános ?) T. Nemzetgyűlés! Tessék a vármegyei közigazgatási reformról szóló törvényjavaslatot minél előbb a Ház elé terjeszteni. Lehetetlen, hogy ez meg ne előzze a felsőház szervezéséről szóló törvényjavaslatot. Lehetetlen, hogy a felsőház szervezése addig megtörténjék, mig nem történt meg a vármegyei törvényhatóságok újjászervezése. Bátor vagyok még a földmivelésügyi tárca keretében a földbirtokreform kérdéséről egy pár szót szólni. Magam is azon a nézeten vagyok,