Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

180 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. hogy ideje már ezt a kérdést egyszer dűlőre juttatni, ideje már, hogy ebben a kérdésben a nyugalom lehetőleg köz megnyugvással beálljon. Én is azt tartom, nincs értelme annak, hogy az igénylés terminusát meghosszabbítjuk, mert aki négy éven keresztül nem jelentette be igényét, az azt hiszem, nem panaszkod hátik semmiféle címen azért, hogy igényétől elüttetett volna. Szerintem nincs szükség ujabb törvény foltozásra, sőt ujabb novellára sem. Arra van szükség, hogy a sajnos, nagyon sok helyen fenforgó visszásságokat orvosoljuk, még pedig minél rövidebb időn belül. Szükség van arra, hogy ott, ahol a novella által is megállapított rendkívüli méltánytalanság esete fenforog, az OFB a lehető legzárosabb határidőn belül az orvoslásról csakugyan gondoskodjék. Hiszen ugy áll a dolog, hogy sok helyen épen a törvénnyel szemben hajtották végre a törvényt. Nagyon sok helyen megtörtént az, hogy nemcsak a legtávolabbi helyen adták ki azokat a kis földrészleteket az arra rászoruló s a törvény alapján arra jogosult egyéneknek, nemcsak ez történt meg, hogy nagyon sok helyen a legrosszabb földet választották ki, hanem megtörtént az is, hogy nagyon sokan sokkal rosszabb helyzetbe kerültek a kisemberek a törvény u. n. végrehajtása folytán, mint voltak annakelőtte. Megtörtént pl. azaz eset, hogy olyan kisbérlő, akinek 12 esztendőre szóló rendes törvényes szerződése volt, valamely bérleti területre nézve és ebből 6—7 holdat bérelt most a földbirtokreform-eljárás során, mivel csak belsősége és házhelye volt, két holdnál többet nem kapott, s a többi 5—6 holdtól egyszerűen elesett Kérdem: lehet-e a törvénynek célja, hogy küzdő, dolgozó, a földet megmunkáló emberek rosszabb helyzetbe kerüljenek a törvény végrehajtása után, mint előbb voltak? Szabad arra módot adni, hogy az eddig 7—8 holdon gazdálkodó, erre berendezkedett, gazdasági eszközöket beszerzett, állatokat tartó kisember most egyszerre minden átmenet nélkül 7—8 hold helyett 2, vagy legfeljebb 3 hold föld mívelője legyen ? Szabad ilyen exisztenciákat tönkretenni 'I Szabad lehetővé tenni azt, hogy ilyen emberek— nem egy és két esetről van szó, számtalan ilyen esetről tudok — szorgalmas, dolgozó emberek családjukkal együtt a tönk szélére jussanak ? T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad felemiitenem egy olyan ügyet is, amely a földbirtokreformmal szorosan összefügg, s amely olyan eset, hogy

r maga a földmivelésügyi minister ur azt mondta, hogy rendkívül érdekes, mert előtte ilyen vonatkozású ügy nem fordult elő, de én attól félek, hogy több ilyen ügy is fogja foglalkoztatni az illetékes köröket. Arról van szó, hogy egyik községben bizonyos terület egy nagyobb birtokból kishaszonbérletbe volt adva hosszabb időtől fogva. ]922-ben a tulajdonos ezt a területet^ felajánlotta vagyonváltságban, s az uradalom jogi képviselője Írásban is értesítette a kisbérlőket, hogy 1922 október 1-től fogva az államnak tartoznak bért fizetni, azon a nagyon helyes állásponton, hogy mivel va gyón váltságba ajánltatott fel az illető terület, a vagyonváltság szabályai szerint az eddigi bérlők az államnak fizetik a bért, nemcsak szóban, hanem írásban is kijelentette az uradalom jogi képviselője a kisemberek előtt, hogy ezentúl semmi közünk egymáshoz, ezentúl a bért fogjátok fizetni az államkasszába. így is tettek a kisemberek és azontúl a kishaszonbérlők a pénzügyigazgatóság által megállapított összeget két éven át az állam kasszájába fizették. És most két év múlva előáll az uradalom jogi képviselője, — ugyanaz, aki két évvel azelőtt azt mondta, hogy ezentúl semmi közük egymáshoz és ezentúl az államnak tartoznak bért fizetni — két év multán előáll azzal, hogy mivel a szerződésben évi december hó 16-án, szerdán. kikötött évi bér összege magasabb, mint az az összeg, amelyet a vagy on váltsági szabályok alapján kell befizetni, az uradalom erre a többletre, erre a plusra igényt tart és ennek befizetését követeli. Lehet, hogy formális jog szerint ezt módjában van megtenni, lehet hogy az uradalom követelheti ezt a többletet azon a cimen, hogy a felajánlott vagy on váltság-terül etet tényleg csak az idén yette a földbirtokrendező biróság vagyonyáltsági területül igénybe. Ezen az alapon talán jogilag igaza van, mert amig az Országos Földbirtokrendező Biróság a területet de facto igénybe nem veszi, addig neki jogában van a bért követelni. De kérdem, miért fogadta el akkor a pénzügyigazgatóság közvetlenül a kisemberektől a bért? Ha koncén dalom is, hogy az uradalomnak talán a formai jog szerint igaza van abban, hogy ilyen plust követelhet, a méltányosság és a szociális szempont figyelembevételével épenséggel nem lehet igaza. Amikor azok a kisemberek már fizették a kincstárnak a pénzügyi hatóság által megállapított évi bért, az Írásban és szóval tett ígéretek után előáll az uradalom, hogy most pedig nekem is fizessetek. A kisembereknek nemcsak nehezükre esik a 150 millió koronát kifizetni — mert mintegy 80 kisbérlőnél ekkora összegről van szó, — hanem egyszerűen arra a gondolatra jutnak, hogy velük ugy bánnak el, ahogy épen akarnak. És mivel ennél a kérdésnél épen olyan nagybirtokosról van szó, aki a nemzetgyűlésnek is tagja, ezen az utón is azt a tiszteletteljes kérést intézem hozzá, hogy ha máskép nem, belátásból, méltányosságból, a szociális szempontok figyelembevételével igyekezzék méltányos egyességet kötni ezekkel a nagyon is nagy követeléssel megfenyegetett szegény kisemberekkel. Ezeket óhajtottam elmondani mostani felszólalásom folyamán. Végzem beszédemet azzal, hogy mivel az országnak véleményem szerint ma már a konszolidáció némi előrehaladásával ex-lex állapotba kerülnie nem szabad — ez érdeke úgy a kormánypártnak, mint az ellenzéknek is — és az indemnitás azt szolgálja, hogy az ország exlexbe ne kerüljön, én a felhatalmazási javaslatot megszavazom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik 1 Bodó János jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A költségvetési vita félbeszakítása a legjobban illusztrálja, hogy a kormány

7 ténykedése iránt nem valami nagy a bizalom. Körülbelül hat héten keresztül szigoritott házszabályok mellett folyt itt a vita és a kormány a költségvetést még sem tudta letárgyaltatni (Gaal Gaston : Mert szigorú a házszabály !) s ma ismételten abban a helyzetben van, hogy két hónapra szóló felhatalmazási törvényjavaslatot kénytelen ide a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Már a költségvetés általános vitájánál, valamint az egyes tárcák általános és részletes vitája kapcsán is erről az oldalról számosan elmondottuk kifogásainkat, aggályainkat a kormány ténykedéseivel szemben. Mindezek ellenére ez alkalommal ismét kénytelen vagyok szót emelni. Egy igen nagy, igen fontos problémáról kivánok beszélni, nem politikai kérdésről, hanem gazdasági, azt mondhatnám közdazdasági kérdésről, amelynek rendkívül nagy fontossága van. Épen ennek rendkivül nagy fontossága és az ebben rejlő nagy veszedelem miatt kivánok szót emelni. Ez a munkanélküliség kérdése, amely már ismételten elemi erővel tört előtérbe. Hogy milyen nagy a munkanélküliség és az ebből fakadó nyomor, azt legjobban a legutóbbi napokban a hóeltakaritási munkálatok alkalmával lehetett meglátni. (Zaj.)