Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. Csakhamar a szónokok sorában egy Uj­falussy István nevű nyugalmazott tábornok ál­lott fel, aki polgári ruhában volt, eltérőleg a többi tábornokoktól, akik többé-kevésbé unifor­misban voltak .ielen. Ujfalussy tábornok be­széde az önök táborának, vagyis a hallgató­ságnak nagyon tetszett. Nagyon tetszett különö­sen a beszédnek az a része, amelyben azt fejte­gette, hogy nagyon helyes, .hogy a kormányzó­hoz felvonulnak, ellenben nines értelme, hogy a nemzetgyűléshez fordulnának: kár a papiro­sért! Ezt a kifejezést,, »kár a papirosért« zúgó tapsorkán fogadta az önök táborában. Szóval nagy hatással beszélt ez a tábor­nok ur, — akit akkor láttam először életem­ben — egészen addig, amikor hirtelen fordu­lattal azt indítványozta, hogy tekintettel arra, hogy eddigi pártjaink nem gondoskodtak ró­lunk, orientációt kell keresnünk más irány­ban és olyan politikai pártokhoz kell csatla­koznunk, amelyek nekünk a hónunk alá nyúlnak. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csen­get.) Még ez is nagyon tetszett, mert a hallga­tóság nagy része azt gondolta, hogy ebből a tábornok azt. vezeti le, hogy testületileg- csat­lakozzanak a fajvédők pártjához. Amikor azonban a tábornok más konklúziót vont le, és egy hirtelen fordulattal azt mondotta, hogy az összes szervezetek testületileg: csatla­kozzanak a szociáldemokrata párthoz, akkor már vegyes érzelmeket keltett felszólalása, nem igaz azonban az, hogy ezt óriási felhábo­rodással fogadták volna. A színtiszta igazság az, hog3^ inditványa vegyes érzelmeket vál­tott ki. Akik hirtelen észbekaptak, éljeneztek és tapsoltak, akik meglepetésükből csak ké­sőbb tértek magukhoz, rátámadtak a tábor­nokra, aki erre egyszerűen azt mondotta, hogy nem muszáj az inditványt elfogadni, ő csak indítványozott, tessék szavazni. Aller mondotta ki a tábornok ur ezeket a szavakat, mint két gyertyaszál emelkedett fel az elnök és mel­lette a rendőrtanácsos és a helyett, hogy min­den érvényes törvényeink alaD.ián történt volna, a rendőrtanácsos beavatkozására az elnök egyenesen megvonta a< szót a tábornok úrtól. Azután még történt egy pár felszólalás,, volt olyan is, aki az öklöket emlegette, de ezen az egységes párt soraiban nem botránkozott meg senki, pedig már itt foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nem botránkoztak mes: azért, mert csaik egy szerencsétlen postatiszt volt az, aki az öklöket emlegette. A gyűlés azután szétosz­lott annak hatása alatt, hogy a Himnuszt el­énekelték. Alig telt bele két nap, Meskó Zoltán t. képviselőtársam — szóval egy olyan képviselő, aki jelen sem volt a gyűlésen, aki talán hal­lott erről a kérdésről máshol — szóvá tette a kérdést itt a nemzetgyűlésen és meg-támadta ezt a tábornokot, ráolvasván, hogy pénzért az, akinek ilyen nagy nyugdija van, hoß-yan te­het ilyesmit gth. Olvasom azután, hogy az egységespárt értekezlete foglalkozott iezzel a kérdéssel és ott felállott Platthy György kép­viselő ur és mint a Kansz. lapjából olvasom, szintén nekitámadt ennek a tábornok urnák. Nyilatkozott a kormány is ebben a kérdésben, nyilatkozott a honvédelmi minister urMeskó­nak, Vas s niinisterelnökhelyeltes ur pedig Platthy Györgynek és létrejött eg-y nagy ka­varodás. Előbb megtorlást Ígérnek, és azt, hogy vizsgálatot fognak indítani a nyugalma­zot tábornok ur ellen. Amikor ezt olvastam, neon hittem szemeimnek, mert magam is nyug­díjas katonatiszt vagyok és szeretném látni NAPLÓ. XXXVIII évi december hó Iß-án, szer dán. 173 azt a katonai hatóságot, amely engem abban korlátozna, hogy én politikai pártállásomat hogyan választom meg, mikor és hol teszek inditványt másoknak arra, hogy hova vagy melyik politikai pártba lépjünk bele. Szeret­ném már látni azt a katonai hatóságot, amely a különböző politikai pártok között egy keritést, egy vasrácsot ismer, szeretném tudni azt is, meddig lehet balra menni anél­kül, hogy a tiszti kardbojtot meg ne sértsem. Szeretném tudni, hogy akkor, amikor idegen államokban államfő lehetett a szociáldemokra­tapárt volt tagja, vagy ministerelnök lehet a szocialista párt tagja, vagy amikor tudom azt, hogy Bethlen István gróf Írásban lepak­tált a szociáldemokratákkal, mondom, szeret­ném tudni, hogy nekem, nyugdíjas katona­tisztnek, akinek íinyásnak kell lennie arra, hogy katonatiszt vagyok és a kardbojtra vi­gyáznom kell, melyik hatóság tilthatja meg, hogy politikai pártállásomat mikor és hogyan változtatom. Bár nem hittem, hosrv ebbe a kérdésbe ilyen balkezesen nyúlnak bele, mégis megtörtént ez. A ministertanács foglalkozott a kérdéssel. Először csak azt mondották, hogy közigazgatási utón lehet belenyúlni a kér­désbe, a gyorsírói jegyzeteket kell megvizs­gálni és csak akkor lehet megtudni, mit mű­velt ez a tábornok ur. Most aztán a nyilvá­nosság elé került, hogy ez ellen a tábornok ellen becsületügyi eljárást indítottak. Hogy a becsületügyi eljárást a maga ferde, nevetséges és tarthatatlan formájában mutas­sam be, meg kell említenem, hogy ennek a tábornok urnák a nevét azelőtt nem hallottam, csak egy hónappal ezelőtt egy nyilt levelét ol­vastam, amelyet a nyugdíjas katonatisztek szö­vetségének lapjában, a Nyukosz-ban tett közzé és ^ melyben felháborodással irt arról, hogy gróf Bethlen Istvánnak a középosztály meg­halására, menthetetlenségére vagy elpusztulá­sára vonatkqzó > nekrológjára a mag3^ar közép­osztály nem jajdult fel. Ujfalussy István ekkor arra kérte a Nyukoszt, mint a nyugdíjas ka­tonatisztek országos szövetségét, hogy hívjon egybe gyűlést, hogy a középosztálynak leg­alább ez a része, legalább a nyugdíjas katona­tisztek tiltakozzanak a ministerelnök urnák e kijelentése ellen. Ujfalussy Istvánnak ez a nyilt levele kiáltó szó lett a pusztában, nem történt semmi. Ö nem is Pesten lakik, hanem Balatonedericsen, nem is érintkezik senkivel, egyetlenegy nyugdíjas katonatiszttel sem. Pestre a nagygyűlés reggelén _ érkezett meg, senkivel sem tárgyalt és saját maga kon­cipiálta meg javaslatát, és afelett való elkes-ere^ désében, hogy nyilt levelének semmi visz­hangja nem volt, és mert a Nyukosz vezetősége a középosztály érdekében nem tartotta érdemes­nek, hogy valamely formában mód adassék a megnyilatkozásra, tette meg ezt az indítvá­nyát. Most ez a nyugalmazott tábornok ezért a két dologért egyszerre került becsületügyi elj aras elé, tehát a nagygyűlésen tett indiványáért és a ministerelnök ellen irt nyilt leveléért vonták fe­lelősségre. A vádak igy szólanak (olvassa): »A tiszti állásról alkotott hagyománnyal ellen­tétben a nyugdíjasok országos és nyilvános nagygyűlésén a megengedhető korlátokon túl­menő beszédében a többek között azon kijelen­tést is tette, hogy: javaslom, hogy az összes nyugdíjas szervezetek csatlakozzanak a szo­ciáldemokrata párthoz, amely javaslatával erős megbotránkozást és szómegvonást idézett elő.« (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Hallatlan!) Ez volt a vád első pontja. A második vád a ko­2h

Next

/
Oldalképek
Tartalom