Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
174 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. vetkező (óvassa): »A Nyukosz lapban annak országos elnökségéhez a ministeremök egy hivatalosan tett nyilatkozatát nyilt levél tárgyává tette, (Felkiáltások a hal- és széisőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) amely ténykedésével a minaen tiszttől elvárható tekintély iránti tisztelet aláásását követte el. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Hegymegi-Kiss Pál: Ez már abszurdum! — Rupert Kezső: A minden tiszttől elvárható szerviiizimus! Kisdedóvó! így akarják ezek az európai egyesült államokat megcsinálni! — Felkiáltások jobbfelől: Maguk akarják! — Pikier Emil: A tisztnek elsősorban bátornak és szókimondónak kell lennie!) Ki kell jelentenem, hogy a tiszti állásról alkotott hagyományos felfogással az én nézetem szerint nem ellenkezik senkinek semmiféle indítványa, amelyet egy ilyen nagygyűlésen tesz az egyik vagy másik párthoz való csatlakozásról. Ellenben fefogásom az, hogy a tiszti állásról alkotott hagyományos felfogással homlokegyenest ellenkezik például az, hogy a királyra lövessek; a tiszti állásról alkotott hagyományos felfogással homlokegyenest ellenkezik az, hogy tűrjem, hogy katonatisztek egyéni akciókat kövessenek el, hogy katonatisztek zsidókat akármilyen időben lelőjenek vagy leszúrj anak, vagy vagyonukat elvegyék; végül pedig az én felfogásommal össze nem egyeztethető az a csodálatos huzavonája Léderer Gusztáv ügyének is, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyben mint nyugdíjas katonatiszt nem tudom megérteni, hogy az igazságszolgáltatás sújtó keze erre a volt katonatisztre miért nem sújtott le még a mai napig sem. ( Pikier Emil: Nagy érdemei vannak! Hazafias felbuzdulásból is gyilkolt! — Rupert Rezső: Enyhítő körülmények vannak!) Ilyen szerencsétlen kifejezés szerepel itt, hogy: a megengedhető korlátokon túlmenő beszédet mondott. Hát a honvédfőparancsnokság fogja nekem, nyugdíjas katonatisztnek a korlátokat felállítani, hogy meddig mehetek beszédemben egy ilyen nyilvános nagygyűlésen? És ha az a rendőrtanácsos, akinek tényleg meg van a törvényismerete hozzá, mit lehet megengednie szó nélkül egy ilyen nagygyűlésen, nem talál az én beszédemben olyan valamit, ami a korlátokon túlment, csak azt találja, — mint ahogy ez a rendőrtanácsos is találta — hogy politizálni épen ezen a gyűlésen nem volt megengedve a rendőri engedélyben, ezért még becsületügyi eljárást indítani nem lehet. Ami pedig a t. ministerelnök urnák a középosztályra vonatkozó nyilatkozatát illeti, igenis, ez minden nyugdíjas katonatisztben a legnagyobb megbotránkozást keltette és súlyosan felelősek és hibásak vagyunk mi is itt az ellenzéki oldalon, hogy nyomban másnap napirend előtti felszólalás tárgyává nem tettük a ministerelnök urnák ide vonatkozó nyilatkozatát, mert ha megtettük volna ezt a kötelességünket, akkor nem mérgesedett volna ei a nagygyűlésen hangulata. Tehát önöket is, minket is felelősség terhel atekintetben, hogy a kormányelnök szájából ilyen meggondolatlan nyilatkozat elhangzott. De tudomásom szerint, ha ezt valaki nyílt levél formájában szóváteszi, ha valaki sajtó utján bármilyen cselekményt követ el, amely az önök vagy a Latalmasok megítélése szerint bűncselekmény és büntetendő, megvan az üldözésnek a törvényben előirt formája: tessék a rendőrségnek nyomozni, a nyomozást befejezni, a királyi ügyészhez áttenni, vád alá vonatni, elitéltetni sajtó utján elkövetett nem tudom, miévi december hó 16-án, szerdán. lyen bűncselekmény miatt, ellenben a honvéd főparancsnokságnak semmi néven nevezendő köze nincs ahhoz, ha akár én, akár más nyugdíjas katonatiszt a ministerelnöknek ilyen nyilatkozatát a nagy nyilvánosság előtt sajtóban megkritizálja. (Rupert Rezső: Terror!) Azt mondják, hogy ez a nyugalmazott tábornok ur a tekintély aláásását követte el beszédében. (Rupert Rezső: Ott maradt a tekintély Budaörsnél!) A tekintély aláásásáról nem lehet beszélni a nyugdíjasok előtt azoknak, akik a nyugdíjasoknak törvényben biztosított jogait lábbal tiporják, akik jogfosztásokat követnek el a nyugdíjasok hátrányára csak azért, hogy az ő szanálási programmjuk sikerrel keresztülvihető legyen. Ezek nem prédikálhatnak a tekintély iránti tiszteletről. Ebben a tekintetben alá van ásva a magyar kormány tekintélye olyan mélyen, hogy azt már semmiféle Ujfalussy tábornok jobban és mélyebben alá nem áshatja. (Ellenmondások jcbbfelől.) Utána néztem annak — mert érdekelt a dolog — kicsoda is hát ez az Ujfalussy István nyugalmazott tábornok és akkor meggyőződtem arról, hogy egy 60 éves, 40 szolgálati évvel bíró nyugdíjas, akinek sok hadikitüntetése van, aki 48 hónapból 36 hónapot a fronton töltött s mindössze 12 hónapot töltött itthon mint egy lóavató-bizottság elnöke és aid a forradalom kitörésekor nyomban otthonába, Lőcsére, Szepesmegyébe vonult vissza. Ottani tevékenységéről, a megszállott területen kifejtett politikai ténykedéséről és szervezkedéséről nincs módomban itt a magyar nemzetgyűlésen nyilatkozni, de annyit mondhatok, — akár honvédfőparancsnokságnak hívják azt a fórumot, amely ezt az embert üldözni akarja, akár beesületügyi választmánynak, — hogy az elszakított magyarságnak egyik önzetlen és lelkes vezéremberét próbálják érinteni, tehát ugy nyúljanak hozzá. (Rupert Rezső: Le a kalapot előtte! — Barla-Szabó József: A vezér ne hagyja el a helyét! A vezér maradjon a helyén! — Baross János: Akkor a ministerelnök urnák Erdélyben kellett volna maradnia!) Ez a tábornok sohasem volt a szociáldemokrata párt tagja és ma sem az. (Urfoanics Kálmán: Nem vették be!) A Felvidéken azonban a keresztényszocialista-párt megszervezésével hervadhatatlan érdemeket szerzett s csak a szomszéd államokra és Csehországra való tekintet tart vissza attól, hogy ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozzam. Amikor azután ennek az embernek menekülnie kellett és amikor idejött Reischl Richárd képviselőtársunkhoz, hogy terjessze elő lakáskérvényét, hogy egy nyomorult lakást kapjon Magyarországon, akkor nem kapott, amikor pedig egy másik képviselőtársunkkal trafik-engedély iránti kérvényét terjesztette elő, azt sem kapott. Akkor teljesen csüggedten vonult vissza balatonederesi magányába, hol sógorának birtokán, egy elhagyott, üresen maradt ispánlakásban lakik teljesen meghasonolva önmagával és vérig elkeseredve azok iránt, akik vele szemben ilyen módon viselkednek. (Egy hang jobbfelől: Nem szabad elkeseredni! — Rupert Rezső: Nem önmagáért beszélt, hanem a nyugdíjasokért!) Ha azt kutatnék, hogy a nyilvánosság előtt hány nyugdíjas tiszt sértette meg a tekintélyeket, akkor Bernátsky Kornél nyugalmazott altábornagy ellen is becsületügyi eljárást kellene indítani, mert az önök egyik elnöke, Platthy György ellen» aki pedig önök előtt okvetlenül tekintélyt, mert egyik elnöke pártjuknak, (Rupert Rezső: Hitehagyott 48-as!)