Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

174 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. vetkező (óvassa): »A Nyukosz lapban annak országos elnökségéhez a ministeremök egy hi­vatalosan tett nyilatkozatát nyilt levél tár­gyává tette, (Felkiáltások a hal- és széisőbal­oldalon: Hallatlan! Hallatlan!) amely tényke­désével a minaen tiszttől elvárható tekintély iránti tisztelet aláásását követte el. (Felkiál­tások a bal- és szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Hegymegi-Kiss Pál: Ez már ab­szurdum! — Rupert Kezső: A minden tiszttől elvárható szerviiizimus! Kisdedóvó! így akar­ják ezek az európai egyesült államokat meg­csinálni! — Felkiáltások jobbfelől: Maguk akarják! — Pikier Emil: A tisztnek elsősorban bátornak és szókimondónak kell lennie!) Ki kell jelentenem, hogy a tiszti állásról alkotott hagyományos felfogással az én néze­tem szerint nem ellenkezik senkinek semmiféle indítványa, amelyet egy ilyen nagygyűlésen tesz az egyik vagy másik párthoz való csatla­kozásról. Ellenben fefogásom az, hogy a tiszti állásról alkotott hagyományos felfogással hom­lokegyenest ellenkezik például az, hogy a ki­rályra lövessek; a tiszti állásról alkotott ha­gyományos felfogással homlokegyenest ellen­kezik az, hogy tűrjem, hogy katonatisztek egyéni akciókat kövessenek el, hogy katona­tisztek zsidókat akármilyen időben lelőjenek vagy leszúrj anak, vagy vagyonukat elvegyék; végül pedig az én felfogásommal össze nem egyeztethető az a csodálatos huzavonája Léde­rer Gusztáv ügyének is, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyben mint nyugdíjas katonatiszt nem tudom megérteni, hogy az igazságszolgáltatás sújtó keze erre a volt ka­tonatisztre miért nem sújtott le még a mai na­pig sem. ( Pikier Emil: Nagy érdemei vannak! Hazafias felbuzdulásból is gyilkolt! — Rupert Rezső: Enyhítő körülmények vannak!) Ilyen szerencsétlen kifejezés szerepel itt, hogy: a megengedhető korlátokon túlmenő be­szédet mondott. Hát a honvédfőparancsnokság fogja nekem, nyugdíjas katonatisztnek a kor­látokat felállítani, hogy meddig mehetek be­szédemben egy ilyen nyilvános nagygyűlésen? És ha az a rendőrtanácsos, akinek tényleg meg van a törvényismerete hozzá, mit lehet meg­engednie szó nélkül egy ilyen nagygyűlésen, nem talál az én beszédemben olyan valamit, ami a korlátokon túlment, csak azt találja, — mint ahogy ez a rendőrtanácsos is találta — hogy politizálni épen ezen a gyűlésen nem volt megengedve a rendőri engedélyben, ezért még becsületügyi eljárást indítani nem lehet. Ami pedig a t. ministerelnök urnák a kö­zéposztályra vonatkozó nyilatkozatát illeti, igenis, ez minden nyugdíjas katonatisztben a legnagyobb megbotránkozást keltette és sú­lyosan felelősek és hibásak vagyunk mi is itt az ellenzéki oldalon, hogy nyomban másnap napirend előtti felszólalás tárgyává nem tet­tük a ministerelnök urnák ide vonatkozó nyi­latkozatát, mert ha megtettük volna ezt a kö­telességünket, akkor nem mérgesedett volna ei a nagygyűlésen hangulata. Tehát önöket is, minket is felelősség terhel atekintetben, hogy a kormányelnök szájából ilyen meggondolat­lan nyilatkozat elhangzott. De tudomásom sze­rint, ha ezt valaki nyílt levél formájában szóváteszi, ha valaki sajtó utján bármilyen cselekményt követ el, amely az önök vagy a Latalmasok megítélése szerint bűncselekmény és büntetendő, megvan az üldözésnek a tör­vényben előirt formája: tessék a rendőrség­nek nyomozni, a nyomozást befejezni, a kirá­lyi ügyészhez áttenni, vád alá vonatni, elitél­tetni sajtó utján elkövetett nem tudom, mi­évi december hó 16-án, szerdán. lyen bűncselekmény miatt, ellenben a honvéd főparancsnokságnak semmi néven nevezendő köze nincs ahhoz, ha akár én, akár más nyug­díjas katonatiszt a ministerelnöknek ilyen nyilatkozatát a nagy nyilvánosság előtt sajtó­ban megkritizálja. (Rupert Rezső: Terror!) Azt mondják, hogy ez a nyugalmazott tá­bornok ur a tekintély aláásását követte el be­szédében. (Rupert Rezső: Ott maradt a tekin­tély Budaörsnél!) A tekintély aláásásáról nem lehet beszélni a nyugdíjasok előtt azoknak, akik a nyugdíjasoknak törvényben biztosított jogait lábbal tiporják, akik jogfosztásokat kö­vetnek el a nyugdíjasok hátrányára csak azért, hogy az ő szanálási programmjuk siker­rel keresztülvihető legyen. Ezek nem prédi­kálhatnak a tekintély iránti tiszteletről. Eb­ben a tekintetben alá van ásva a magyar kor­mány tekintélye olyan mélyen, hogy azt már semmiféle Ujfalussy tábornok jobban és mé­lyebben alá nem áshatja. (Ellenmondások jcbbfelől.) Utána néztem annak — mert érdekelt a dolog — kicsoda is hát ez az Ujfalussy István nyugalmazott tábornok és akkor meggyőződ­tem arról, hogy egy 60 éves, 40 szolgálati év­vel bíró nyugdíjas, akinek sok hadikitüntetése van, aki 48 hónapból 36 hónapot a fronton töl­tött s mindössze 12 hónapot töltött itthon mint egy lóavató-bizottság elnöke és aid a forrada­lom kitörésekor nyomban otthonába, Lőcsére, Szepesmegyébe vonult vissza. Ottani tevékeny­ségéről, a megszállott területen kifejtett poli­tikai ténykedéséről és szervezkedéséről nincs módomban itt a magyar nemzetgyűlésen nyi­latkozni, de annyit mondhatok, — akár hon­védfőparancsnokságnak hívják azt a fórumot, amely ezt az embert üldözni akarja, akár be­esületügyi választmánynak, — hogy az elsza­kított magyarságnak egyik önzetlen és lelkes vezéremberét próbálják érinteni, tehát ugy nyúljanak hozzá. (Rupert Rezső: Le a kalapot előtte! — Barla-Szabó József: A vezér ne hagyja el a helyét! A vezér maradjon a he­lyén! — Baross János: Akkor a ministerelnök urnák Erdélyben kellett volna maradnia!) Ez a tábornok sohasem volt a szociáldemokrata párt tagja és ma sem az. (Urfoanics Kálmán: Nem vették be!) A Felvidéken azonban a ke­resztényszocialista-párt megszervezésével her­vadhatatlan érdemeket szerzett s csak a szom­széd államokra és Csehországra való tekintet tart vissza attól, hogy ezzel a kérdéssel részle­tesebben foglalkozzam. Amikor azután ennek az embernek menekülnie kellett és amikor ide­jött Reischl Richárd képviselőtársunkhoz, hogy terjessze elő lakáskérvényét, hogy egy nyo­morult lakást kapjon Magyarországon, akkor nem kapott, amikor pedig egy másik képvise­lőtársunkkal trafik-engedély iránti kérvényét terjesztette elő, azt sem kapott. Akkor teljesen csüggedten vonult vissza balatonederesi magányába, hol sógorának bir­tokán, egy elhagyott, üresen maradt ispánla­kásban lakik teljesen meghasonolva önmagával és vérig elkeseredve azok iránt, akik vele szem­ben ilyen módon viselkednek. (Egy hang jobb­felől: Nem szabad elkeseredni! — Rupert Rezső: Nem önmagáért beszélt, hanem a nyugdíjaso­kért!) Ha azt kutatnék, hogy a nyilvánosság előtt hány nyugdíjas tiszt sértette meg a te­kintélyeket, akkor Bernátsky Kornél nyugal­mazott altábornagy ellen is becsületügyi eljá­rást kellene indítani, mert az önök egyik el­nöke, Platthy György ellen» aki pedig önök előtt okvetlenül tekintélyt, mert egyik elnöke pártjuknak, (Rupert Rezső: Hitehagyott 48-as!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom