Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

 nemzetgyűlés 486. ülése 1925. évi december hó 16-án, szerdán. 161 ben felhangzott panaszokat és kifogásokat. Utalt egy tényre, arra, bogy a biróság leszállította illetékességét, ebben az esetben azonban önkénytelenül felmerül előttem a kérdés, vájjon milyen alapon, az egyenlő elbánásnak milyen értelmezése mellett lehetett volnia ezeket a Rákosi Mátyásokat statáriális biróság elé állítani? Nem tudom, szükséges-e, — talán fölös óvatosság, hogy tápot ne adjak bizonyos állandó gyanusitási hajlamoknak —- de ki kell jelentenem, hogy én a moszkvai metódust, a Rákosi Mátyás-féle metódust nemcsak nem helyeslem, hanem elitélém és károsnak tartom, mert nem ismerem el senkinek, semmiféle politikai irányzatnak azt a jogát, hogy erőszakkal kívánja akár boldogítani is embertársait. (Helyeslés jobbfelől.) De felmerül előttem mégis egészen politikamentesen az a kérdés, hogy tehát milyen alapon Ítélték volna ezeket az embereket statáriálisan halálra? Annyit tudunk, hogy titkos szervezetet alakítottak. Akceptálom, — igy van — hogy titkos szervezetet nem szabad alakítani, ez büntetendő do.log; de rögtön eszembe jut, hogy ebben az országban esztendőkön keresztül más titkos szervezetek egyenesen bizonytalanná tették az emberi életet, (Ugy van! a szélsőbaioldalon.) Nem olvastam, hogy Rákosi Mátyásoknál bombákat találtak volna; nem hallottam arról, hogy valamelyikük ágya alatt 18 kiló ekrazitot foglalták volna le. (Zaj.) Másutt ez megtörtént, más ilyen titkos szervezeteknél bombákat és nagymennyiségű ekrazitot foglaltak le, azonban nemcsak arról nem hallottam, hogy statáriális biróság elé állították volna őket, hanem arról sem, hogy a hajuk szála meggörbült volna. (Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) így fest a valóságban az egyenlő elbánás. Itt van azután az ominózus Márffyügy. Márffynak nagy része van társaságával együtt abban, hogy itt esztendőkön keresztül az élet bizonytalan volt, mert hiszen ezek az emberek ugy küldözgettek bombákat embertársaiknak, mint más udvarias ember a gerbeaud-t. Ma már pozitive megállapítható, hogy ezeknek az uraknak hajuk szála sem görbült volna meg, ha megmaradnak csonka Magyarország területén, ha nem törekszenek nemzetközi hírnévre, ha el nem mennek bombájukkal a francia követségre. Ma már ez megállapítható pozitive, mert hiszen az összes többi vádlottat szabadon bocsátották, csak Márffyt ítélték el, holott ezeknek a titkos társulatoknak működése nyomán nagyszámú emberélet pusztult el, más emberek pedig megcsonkultan járják tovább az élet útját. Nem olvastam, nem hallottam róla, hogy statáriális eljárás alá vonták volna őket. Más szempontból nem lehet elhallgatni az osztálybiráskodás, az egyenlőtlen elbánás bizonyítása sorából a csongrádi bombamerényletet sem. Ott is emberéletek pusztultak el egy bomba robbanása nyomán. Gyanúsítottakat fogott el a közigazgatási hatóság, a biróság felmentette őket a legfelső fokon is azzal az indokolással, hogy a beismerő vallomásokat a közigazgatási tényezők erőszakkal, kínzással és veréssel kényszeritették ki belőlük. Azt kell kérdeznem, hogy ha ez igaz, — és én nem kívánok belemenni abba. hogy a két hatóság közül melyiknek van igaza — ha tehát a Curíáig, a legfelső bíróságig igazat adnak ezeknek a gyanúsítottaknak abban a tekintetben, hogy belőlük a vallomást kínzással verték ki, akkor a : szabadonbocsátott terhelték miért nem indítanak pert ezek ellen a közigazgatási egyének ellene akik kétségtelenül — curia! Ítélettel megállapítva — hivatalos hatalmukkal visszaélve kínozták meg őketl Miért nem állítják azokat a biróság elé! Tovább megyek. Mi köze ebhez a kérdéshez a belügyministeri fegyelmi ható ságnak, nem is szólva arról a hírről, hogy a belügyministerium fegyelmi hatósága ezeket az urakat felmentette? Mi köze hozzál Itt nyilvánvalóan törvényellenes cselekedetekről van szó. Itt nem a belügyministeri fegyelmi hatóságnak, hanem az ügyészségnek kell hogy szava legyen; az ügyésznek kellene a Curia által megalapított törvényellenes cselekedetek miatt sorompóba lépni és a jogrendnek érvényt szerezni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindez nem. történik meg. S én csak annyit akarok mondani, hogy ez a két tény: a Curia felmentő ítélete az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az a tény, hogy nincs tény, hogy nem történik semmi a kínzókkal, a törvényellenesen eljárókkal szembe, egymás mellett nem állhat meg és legalább is azt bizonyítja, hogy bajok vannak az igazságszolgáltatás körül. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy a rendőrség még ma is hozzáérkezett névtelen feljelentések alapján hat év előtti állítólagos cselekmények miatt is vizsgálatot indít. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy a szegedi bíróságon folyt a közeli betekben egy okirathamisitási per valami Pottyondy Miklós nevű volt rendőrfőfelügyelő ellen. A biróság felmentette. Semmi közöm az ügynek ehhez a részéhez, ellenben ez a Pottyondy ur védekezésében hivatkozott ellenforradalmi érdemeire és többi között a következőket mondotta! (Olvassa): »Tekintetes kir. Törvényszék! Amikor a szegedi ellenforradalmi kormánynak nem volt pénze, én szereztem. Rendőreimmel és csendőreimmel végig razziáztam a kávéházakat és vendéglőket és sarokba szorítottam az embereket. A siberek pénzét ezután csak megsarcolva adtam vissza. így szereztem pénzt a szegedi kormánynak. Tekintetes kir. Törvényszék! Ez rablás volt, magyar királyi rablás, még sem indított ellenem senkisem eljárást, inert nem volt panaszos!« T. Nemzetgyűlés! Ez a ténykedés nem évült még el, Potty on dynak azonban a hajaszála sem görbült meg. Jogérzetem azt diktálja, hogy hivatalból kellene ez ellen az ember ellen eljárni. Egy pár héttel ezelőtt a budapesti egyetemen letörték a keresztet, letépték és cafatokká tépték a Magyar Hiszekegyet. Az első pillanatban ennek nyomán nagy felzúdulás támadt, a kultuszminister ur rögtön megtalálta hangját és azzal magyarázta ezt a felzúdulást ennek a botránynak kapcsán, hogy az ugyanakkor itt a Házban folytatott numerus clausus elleni vita visszhangja. Elült az egész botrány rövidesen, mert kitűnt, hogy a cselekedettel egy, a keresztény fajvédő körökhöz, az Ébredő Magyarok Egyesületéhez közelálló egyetemi hallgató gyannsitható alaposan. (Horváth Zoltán: Agent provocateur!) Mondom elült a dolog. Kérdem ugyan ilyen módon elült volna és minden konzekvencia nélkül maradt volna-e ez a gazemberség és aljas agent provocateur-ösködés, ha egy zsidó egyetemi hallgató lett volna gyannsitható alaposan? (Pikier Emil: Kipofozták volna az összes zsidó egyetemi hallgatókat!) Nem lehet egyenlő elbánásról beszélni, annyira nem, hogy elég, ha itt felemlítem, hogy Vanczák János képviselőtársam egy olyan gunyoros hangú cikkért, melyet nem is ő irt, hathónapi fogházbüntetését üli s ugyanakkor a másik oldalon megállapítom, hogy fajvédő részről a nemzetgyűlést magát, a maga összességében latrok barlangja-