Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

iß2 À nemzetgyűlés 486. ülése 1925. uak, a ministert és a minísterelnököt pedig gazembereknek nevezték s a bíróság ezért talán egy napi fogházat vagy pár ezer korona bírságot szabott ki. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kétszázezer koronát!) Erre én azt mondom, hogy ha akad olyan nemzetközi zsiiri tetszésszerinti összeállításban, amely megállapítja ezek nyomán az egyenlő elbánást, én felajánlom és leteszem mandátumomat. Az igen t. ministerelnök ur a munkásvédelmi szervezetet is védelmébe vette, azt állítván, hogy nincs Magyarországon osztályuralom, hozáiévén, hogy ezt a munkásvédelmi szervezetet soha sem használják és használták fel bérharc letörésére. A belüa-vministeri tárea részletes vitájánál Kabók Lajos igen t. képviselőtársam rámutatott arra, hoe^ az újpesti Phőbus villamostársasági jryár esetében tipikus bérharcot próbáltak a munkavédelmi szervezettel letörni. Rámutathatok arra, hogy kísérlet történt világos, tiszta bérharc esetében, a nyomdász-sztrájk letörésére is. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amikor is a munkavédelmi ifjakat bedirigálták a Budapesti Hirlap nyomdájába, hogy ott újságot próbáljanak előállítani. Abban igaza lehet as ministerelnök urnák, hogy ez nem járt sikerrel, de ez azután azt bizonyítja, hogy tehát kidobott pénz az, amit erre a szervre költenek, hogy egyebeket ezzel kapcsolatban ne említsek. A választójoggal kapcsolatban is bizonyítani próbálta a ministerelnök ur. hoírv a magyar választójog nem egy osztályuralmi apparátus, s ezt azzal bizonyította, hogy hiszen a magyar ipari munkásosztály egy kiváltságos osztállyá lett, a magyar választójog megalkotása következtében, miután ott kodifikálták a titkos szavalást, ahol az ipari munkásságnak lehet szavazni. Én azt hiszem, hogy ez az év legrosszabb vicce, és seminikénen nem jogosítja fel a ministerelnök urat arra, hogy ennek nyomán a maga politikáját haladó, demokratikus politikának nevezze, mert ez a politika nem haladó, ez ál demokrácia. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi nem reflektáltunk soha ós nem reflektálunk a jövőben sem semmiféle kiváltságra. Méltóztassanak megérteni, a mi szempontunkból nem az a döntő, hogy itt 10—20 vagy 40 szociáldemokrata képviselő ül-e, hanem az a döntő, hogy a választójog olyan legyen, mely lehetőséget nyújt egy népies politika inaugura lására. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a lehetőséget pedig nem nyújthatja olyan választójog, melv néhány kerületben, ma tematikailag kikalkulálva titkossá teszi a szavazást, az ország túlnyomó részében ellenben kinevezési alapra helyezi a képviselőválasztás kérdését. (Egy hang a szélsőbalollalon: Több a csendőr, mint a választó!) Nem biztosíthat népies politikát olyan választójog, melynek alapján seni a választók, sem a képviselők nem érezhetik magukat függetlennek és erősnek arra, hogy szabadon nyilváníthassák véleményüket. Mi olyan választójogot reklamálunk és csak azt tekinthetjük igazságosnak, amely biztosítja a választók-; nak, hogy minden befolyástól menten adják le szavalataikat. ((Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A szabadságjogokról is beszélt a ministerelnök ur (Propper Sándor: Melyek nincsenek !) és azt mondotta, hogy az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat a belügyministeriumban készül, sőt talán már el is évi december hó 16-án, szerdán. készült. Ha figyelembe veszem az összes körülményeket, akor azt kell mondanom, hogy törvény nem a mi kedvünkért készül, -Baross János : Ez igax !) ez a törvény a trianoni parancs alapján készül azért, mert a trianoni békeszerződésben a kormányzat vállalta azt a kötelezettséget, hogy ebben az országban a munkásság minden kategóriája részére szabaddá teszi az egyesülési és gyülekezési jogot. Elnök ; Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárófélben van. Peidl Gyula : ügy áll a dolog, hogy az egyesülési és gyülekezési jog törvény beiktatására ezer esztendő, egy világháború, összeomlás, forradalom, külföldi parancs kellett. De a külföldi parancs óta is elmúlt 4Vs esztendő és még nem tudjuk, mikor kerül ide törvény. Tudom, hogy a belügyministerium reszortjába tartozik ennek a törvénynek kodifikálása, de nem hallgathatom el aggályomat a tekintetben, bogy milyen lehet az a törvény, amelyet erre vonatkozólag a belügyministeriumban fognak kodifikálni, abban a belügyministeriumban, amelynek vezetője csak a napokban jelentette ki, hogy a szociáldemokraták nem számithatnak egyenlő elbánásra, amíg a »csak azért is« elvet vallják. Egyrészt nagyon köszönöm a belügyniinister urnák, hogy igy leplezetlenül, bátran, férfiasan kimondja azt, ami Magyarország kormányzati politikájának nyilvánvalóan az alapja, de másrészt meg kell állapítanom, hogy nem dűlünk be ennek, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ő megfordítja a sorrendet. Nem a »csak azért is« hivta ki a bel ügy minister ur haragját, hanem a munkásság egyesülési, gyülekezési és sajtószabadságának állandó rendszeres üldöztetése hivta ki a »csak azért-et is« (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) és tisztában van a magyar munkásság azzal, hogy ha lemondana a kiprovokált »Csak azért is«-ről, ha tűrné, hogy letiporják, elnyomják, megsemmisítsék, akkor soha nem számithatna feltámadásra. Egyenesen életszükséglet a munkásság szempontjából, hogy a »csak azért is« alapján megmaradjon, mert csak igy tudunk odajutni, hogy a belügyniinister ur és a magyar kormányzat emberségesebb, az emberi szabadságot, emberi egyenlőséget inkább megközelítő álláspontot foglaljon el. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék most már beszédét befejezni. Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Egy nem túlságosan tragikus dolgot kívánok még felemlíteni, sajnos, a klotürös házszabály lehetetlenné teszi, hogy egyébként, azt hiszem, tárgyilagos beszédemet elmondhassam. Olyan minister iumra van bízva az egyesülési jognak, kodifikálása, amelyben lehetséges az, hogy egy kis referens esztendőkön keresztül rajta üljön egy aktán az egyik nagy munkásszövetség ellenére, amely szövetkezetről itt a Házban jelentették ki egységespárti képviselők, hogy nagyon megbízható, jó kezekben van annak vezetése. Egy ilyen belügyministeriumi referens ül az aktán, mert szerinte az a munkásszövetkezet kommunista fészek és ezen az alapon megakadályozza, hogy ez a szövetkezet az ujabban alapított, megnyitott fióküzleteiben a pénzügyigazgatóságtól italmérési engedélyt kapjon. Ez a szövetkezet végig járta már Ponciustól Pilátusig az illetékes faktorokat, és senki nem. tud rajta segíteni, mert a referens ur rajta ül az aktán. Méltóztatik tudni, miért? Azért, mert neki baja volt a kommunistákkal 1919-ben. Ezért ül az aktákon és esztendőkön át megakadályozza,