Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-483
10 A. nemzetgyűlés 483. ülése 1925. De tovább megyek. Van egy nagy ok, amely miatt hasonlóképen nem külpolitikai okokból, de belgazdasági szempontból nem tudjuk kivinni a borunkat. Nagyon ajánlom, hogy .aki evvel a kérdéssel foglalkozik, olvassa el Szegfű Gyulának egy igen érdekes kis munkáját, melynek címe — azt hiszem: »A magyar szőlősgazda lelki élete.« Rámutat arra, hogy a magyar gazda századok óta leszüretel, elteszi a borát, azután maga kóstolgatja és mindig azt ismételgeti, hogy a világon senkinek sincs jobb bcia, mint neki. Szentül meg van győződve róla, hogy az ő bora a legjobb. Ebből következik, hogy nem hajlandó szövetkezetekbe állani, nem hajlandó nagy mennyiségű kiegyenlített, ugyanazon izü, szagú és alkoholtartalmú bort előállitani, hanem azt hiszi, hogy a külföldről minden egyes hektoliterért majd bejönnek Magyarországra és igy tudják majd borukat értékesíteni. (Varsányi Gábor: Várhatsz babám, elvárhatsz!) Drasztikusnak'látszik ez a kifejezés, de engedjék meg, hogy ismét arra hivatkozzam, hogy a nyáron kint voltam Lengyelországban. Varsóban meglátogattam a legnagyobb borkereskedőket. Ott volt a hires F'ouquier-cég, amely 1610-ben alakította pincéjét, s amely ma is ugyanabban a házban, ugyanabban a pincében kezeli borait, mint évszázad, kkel azelőtt. Megkérdeztem, hogy miért nem vásárol magyar bort, holott nála 180.000 korona volt egy liter bor ára, amelyet ugyanakkor 8000 koronáért meg lehetett kapni a Hegyalján. Azzal indokolta, hogy" neki sokkal olcsóbban és sokkal könnyebben, hitelek formájában is, rendelkezésére áll a legjobb francia, spanyol és olasz bor. Elmentem egy másik kereskedőhöz, valami Schneider nevühöz, akinek cégtáblájára az volt felirva, hogy 1845-ben alapíttatott. Kirakatában semmi más disz nem volt, .mint két butéliás üveg és mindegyikre rá volt festve a régi 48-as magyar címer, alatta pedig a következő latin mondat: »Nullum vinum, nisi hmigaricum, Hungarie natum, Varsovie educatum.« Aki latinul tud, az tudja, hogy ez mit jelent. (Patay Tibor: Ott meghamisitották!) Ez nagy tévedés, mert ez a latin mondás ezt jelenti: A bort Magyarországon termelik és ha nem ott termelik, nem is ér semmit; de már kezelni a bort csak ott fogják Varsóban. Amikor ennek érielmét megkérdeztem a kereskedőtől, azt mondotta: »Uram, Magyarországon termelik a világ legjobb borát, de ha Magyarországból hoznám a bort és itt akarnám eladni, senki sem venné meg, mert olyan rosszul kezelt bor, mint Magyarországon, sehol a világon nem található. (TTiss Menyhért: Ez nem áll! — Malasits Géza: Nem kapargálja az a poják torkát! — Saly Endre: Halljuk Varsányit, a szakértőt! — Derültség.) Ezt a tévedést nekem korrigálnom kell olyan irányban, hogy itt van nálunk a minisferium által vezetett boroincészet (Ugy van! Ugy van!) s a legmesszebb vidékeken is tudják, — Európából bárki jön ide, elismeri, — hogy a legkitűnőbben kezelt, legjobb borok a magyar állami borpincészetnél vannak. Azonban, bocsánatot kérek, épen az a kétségbeejtő, hogy ebben az országban mindig csak a ministeriumoktól, a kormánytól várunk segítséget és nem akarunk öntudatra ébredni, hogy tulajdonképen önmagunknak is cselekednünk kellene, mert mit is kénes ez a borpince felvenni? 10—20—30—50.000 hektolitert akkor, amikor több millió hektoliterről van szó. így kell tehát értelmezni a ministerelnök urnák azt a sokat hánytorgatott válaszát, amelyet a szőlősgazdáknak adott, mert én, aki ismerem évi december hó 12-én, szombaU-a. a ministerelnök urat és ismerem azt a mélységes szeretetet, amellyel vonzódik a magyar földhöz, meg vagyok róla győződve, hogy ezt nem akként képzeli, hogy a szőlőtulajdonosokat tönkre kell tenni és nem kell törődni velük, hanem épen erre a körülményre kivánta felhívni a figyelmet, Erről a helyről én is nyomatékosan kérem, hogy a kormány mégis tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést, mert ebben az országban van 884.000 katasztrális hold szőlő, amely nemcsak ezért a 4 és x k millió hektoliter borért fontos. Hanem azért is, mert ennek legnagyobb része olyan földön van, ahol mást termelni nem lehet, mert azon a hegyoldalon, azok között a sziklák között, azon a futóhomokon én mást produkálni nem tudok. Nemcsak azért fontos, mert az ilyen földeken csak bort termelhetünk, hanem azért is, — amint a múltkor is felhivtam a nemzetgyűlés figyelmét erre, — mert mindenki tudja, hogy erre, az erdőitől megfosztott országra nézve mit jelent az, hogy az Alföldön a trágya helyett szőlővenyigével tüzelhet a falusi gazda. (Ügy van! Ugy van!) Ez szociális kérdés is! (Baross János: Elsőrangú szociális kérdés!) Egy katasztrális hold szőlő megművelésére csak 32 nmnkanauot számitok. (Varsányi Gábor: Ötvenet kell számítani!) Én csak keveset számitok, mert megosztom az időt a homoki és más szőlők között, tehát csak 32 na^ot számitok és igy azt hiszem, senki sem vádolhat azzal, hogy túlságos sokat számítok. Ha egy földmunkás egész évi munkanapját kiszámítom, — leszámitva a téli hónarjekat és az ünnepeket — ugy 200 napot kanok és így véve a munkát, 64.000 munkáskéz dolgozik kizárólag ezekkel a földekkel ugy, ha semmi mással nem foglalkozik. Bocsánatot kérek, van-e ennek az ország1 nak egy másik gazdasági ága. amely 64.000 embert tartana el? (Varsányi Gábor: És 45.000 koronás napszám mellett!) Itt hivatkozom arra, hogy a textil gyárak összesen nem képesek többet, mint 30.000 embert foglalkoztatni, de ha azt mondanám, hogy a textilgyárakat hagyjuk eldobni, azt hiszem, moraj hallatszana, amelyből azután azt venném észre, hogy ennek a kiejtett szónak bűnös volt az eredete. Ugyanezt mondhatom a szőlősgazdákra is. Ettől el is tekintve, nekünk, mint termelőknek, mindent meg kell tennünk s azt hiszem elérkezett az ideje, hogy megfcntolás tárgyává tegyük, vájjon melyik a fontosabb reánk nézve, hogy a sörgyárakat iparkodj^nk-e egy kicsit revízió alá venni, vagy pedig a szőlőtermelést? Akkor, amikor egy liter sör csak 81 korona fogyasztási adóval van megróva, ugy azt hiszem, hogy az ezzel szemben álló körülbelül 3000 koronás borfogyasztási adó igazságtalan. A sörgyárak sem járnának olyan rosszul, ha revizió alá vennék őket, mert, ha csak egy hányadát fogják is fizetni fogyasztási adóban annak, amit ma reklámra fordítanak, ugy meg vagyok győződve, hogy minden emóció nélkül ki tudnánk velük egyezni. Át kell térnem egy másik mezőgazdasági ágra, (Mozgás a jobboldalon. — Baross János (a jobboldal felé): Hallgassák az előadójukat, nagyon intelligensen beszél! — Bogya János: Ön beszél, hiszen ön csak most jött!) ez nedig a dohánytermelés kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom őszintén, nagyon nehéz keresgélnem a kifejezések között, amellyel jellemezhetném, hogyan ment tönkre a magyar dohánytermelés. Ebben az országban volt 81.000
