Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

 nemzetgyűlés 483. ütése 1925. évi december hó 12-én, szombaton. U katasztrális hold dohánytermő föld. Emiekf 80-/0-át meghaladja az a termőterület, amely! megmaradt nekünk, tehát most 65.000 katasz-j trális hold dohánytermő földünknek kellene

1 lenni. Most itt is ugyanazt mondom, amit az előbb, hogy aki ismeri a dohánytermelés technikáját, az tudja azt is, hogy öt hold dohány egy egész családot el tud látni munkával és megélhetéssel, tehát ezer és ezer magyar családról van szó. És most mit látunk? (Halljuk! Halljuk!) Az országban van összesen 29.000 hold dohány, tehát a terület nem hogy emelkedett volna, hanem 50%-nál is kevesebbre leszállott. (Baross János: Talán a dohány jövedéki igazgatóság is hibás ebben?) Bocsánatot kérek, méltóztassék meghallgatni, majd ennek is levonjuk a konzekvenciáit. Nézzük végig az egész világot, hogy hogyan áll a dohánytermelés kérdése. Talán itt is azt mondhatom, hogy, amint nagyobb a bortermelés, a szőlőterület, ugyanúgy még nagyobb mértékben lendült fel a dohánytermelés a külföldön. Bulgáriában, amelynek saját tapasztalatommal volt szerencsém megnézni dohánytermelését, a termelés 70.000 mázsáról felemelkedett 850.000 mászára és ebből évenként közel 300,000 mázsát exportálnak. Jugoszlávia — méltóztassanak megnézni a kimutatásokat — 200.000 mázsa dohányt exportál, mert hatalmas termelőterületei vannak Bosznia-Hercegovinában és a tőlünk ideiglenesen elvett területeken. (Baross János: Hehles kifejezés!) De menjünk egy lépéssel tovább. Olaszországban a háború előtt nem ismerték a dohánytermelést és most 10.000 katasztrális holdon termelnek dohányt. Németországban a háború előtt senki sem termelt dohányt, mert megkapták a magyar dohányt. Most körülbelül 7000 katasztrális holdon termelnek dohányt, nagy befektetéssel és küzdelmekkel, mert a német éghailat és talaj nem alkalmas dohánytermelésre. Ezzel szemben itt áll a magyar termelés, itt van a kitűnő, könnyű homokos talaj, ahol a török világból megmaradt és kitenvésztet dohány a vilásr legelső dohányaival versenyez. És mi történik? Elsorvad dohánytermelésünk. Lebontották a pajtákat, ^ szétdobták a melegágyakat és szélnek bocsátották a hr~es magyar kukásokat. ("Förster Elek: Ez a magyar agrárpolitika!) Bocsánatot kérek, igazságosnak kell lenni. Ez a kormány megcsinálja azt, amit lehet Nevezetesen már adott összegeket is holdanként hétmillió koronát arra, hogy uiból markodénak a nagybirtokok beruházkodni. Természetesen ez nem elég, mert egy hold invesz+ieióia körülbelül 1600 aranykoronát tesz ki. Mit >el 1 tehát megállapítani. Szomorúan kell megállapítanunk azt, hogy ennek semmi más nem az oka, mint az a szűkkeblű politika, amelyet nem most. hanem ezelőtt öt esztendővel a riohányjövedék folytatott. (Uay van! Uay van!) mikor egy métermázsa búzáért akart beváltani e°y métermázsa dohányt. (Upy van JJny van!) Bocsánatot kérek, aki ehhez egy I kissé ért, az tu dia, hegy ez egyáltalán nem lehetséges. Kállay Tibor volt nénzügvminister ur a beváltási árat felemeltette annak idején és hála Isten, most is fel van emelve, de ahhoz, hogy i°azán kifejlődhessék a magvar dohánytermelés vi nem elég. (Dénes Tstváu: Ne eng*edjenek be Görögországból 500.000 métermázsát!) Ha ilyent mond t, képviselőtársam, kénytelen vasvok önnek azt mondani, hogy nézze meg a statisztikát. Ez olyan szám, amelynél még a7, egytizedrész se felel meg a valóságnak. (Dénes István: A görög-magyar szer dés ennyit enged be!) T. képviselőtársam, én önre_ rögtön citálom a statisztikát. (Halljuk! halljuk!) Hogy megnyugtassam az én igen t. képviselőtársamat, ez egy olyan szám, amelyre maga se gondolhatott. Az 1924. esztendőién — iemét a Gyosz. adatait veszem — behoztunk 40.669 métermázsa dohányt összesen, tehát mint mondottam, még egytizedrésze sem igaz annak a mennyiségnek, amelyről a képviselő ur beszél. (Derültség. — Dénes István: Ennyire van engedélye a görögöknek!) Görögországból ennek a mennyiségnek mindössze egyharmadát hozták be s kétharmada észét hozták be Bxügáriából kisebb mennyiséget pedig egyéb déli szigetekről, amelyekről, mint méltóztatik tudni, a havanna-dohányleveleket hozták az egyes szivarok bekötésére. (Sehandl Károly: Mi viszont burgonyát vittünk be Görögországba elég szépen!) Meg kell állapitanunk, hogy békeidőben Magyarországnak a doh ányki vitelé bői évenkint megközelítőleg 530.000 métermázsa volt a kivitele. Ebből mintegy 240—250000 métermázsát adtunk át a velünk egy A-ámterületet képező Ausztriának, a többit pedig kivittük külföldre. Ha ezt a mennyiséget csak megőriztük volna, ez olyan tétel lenne a magyar külkereskedelem szempontjából, hogy képes lenne azt aktívvá is tenni. Elnök: Az előadó ur szünetet kért. Minthogv hosszabb beszédet szándékozik mondani, az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az előadó urat illeti folytatólagosan a szó. Erdélyi Aladár előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előbb nagyjából a dohánytermelés kérdéséről szólottam és megemlitettem, hogy Magyarországnak békében mintegy 540.000 métermázsa nyersdohánykivitele volt. Ha tehát nem kivánnék többet, csak azt, hogy ez az arány maradt volna meg, akkor is ebben az országban mintegy 30.000 katasztrális holddal több dohány termő területet tudnánk fent ártani, ami elsősorban külkereskedelmi szempontból óriási fontosságú. A legutóbbi külkereskedelmi sta,tisztikai kimutatásban, amely az 1925. év első háromnegyedévéről szól, a dohány egyáltalában nincsen felvéve. De ha vizsgálom azt, hogy a múlt esztendőkben mennyi volt a dohány kivitele és behozatala, fájó szívvel kell megállapítanom, hogy ez alig elenyésző százaléka volt annak, amit békében kivitlünk és sokkal több az a mennyiség, amelyet jelenleg behozni vagyunk kénytelenek. Elismerem, hogy Magyarország dohányjövedéke a külföldről behozott anyagot teljesen soha nem nélkülözhette. Hiszen méltóztatnak tudni, hoíry az úgynevezett finom dohányokhoz, a török dohányokhoz az illatot, az aromát kölcsönző dzsumáját és egyéb bascnló finomságú dohányokat mindenkor külföldről, még pedig az úgynevezett Macedón területről hoztuk be, részben pótolta ezt Bosznia-Hercegovinának ugyancsak elsőrangú aromás dohánya. De ezenkívül a dohányiövedék a Hawaii-szigetekről nem nélkülözhette a különböző szivarburkolati leveleket. Ezzel szemben mi mindig óriási értékű és mennyiségű anyagot szállítottunk ki. Ha figyelemmel kisérjük a dohánytermelés és fogyasztás világstatisztikáját, meg kell állapitanunk, hogy már békében a dohányzók évenként 3%-kal automatikusan emelték a fogyasztást. A világháború a dohányfop*vaszhihetetlen mértékben emelte fel. Hiszen