Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

14Ô A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. Bodó János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Mindenesetre nagyon köszönöm az előadó urnák, hogy szives volt felszólalni, mielőtt én szóhoz jutottam, mert igy legalább módot ad nekem arra, hogy az általa adott felvilágosítás egyik-másik részével esetleg foglalkozzam. Nem az én hivatásom, hogy Csik József képviselőtársamat itt megvédelmezzem, ezt majd ő maga elintézi. Mégis meg kell jegyeznem, hogy nem első esetben találkoztunk itt azzal, hogy ha már másképen nem tudnak védekezni az általunk felsorolt érvekkel szemben, egyszerűen azt mondják, hogy a felszólalás demagógia és hogy tisztán csak szervezkedési, külső hangalatkeltési célt szolgál. Ezt már megszoktam és azt hiszem, hogy a jövőben is fogunk ilyenekkel találkozni. Ennek ellenére sem vagyunk hajlandók eltérni attól, amire kötelességeink szólítanak. Az előadó ur volt szives az előttünk lévő rovatnak 4. alrovatával kapcsolatban a munkásjóléti intézkedésekre és az aratás zavartalanságra vonatkozólag néhány felvilágosítást adni. Felvilágosításában elsősorban is annak hangsúlyozására fektette a fősúlyt, hogy a mezőgazdasági üzemek sztrájkját egyáltalában nem lehet összehasonlítani más üzemek sztrájkjával, mert — amint ez természetes is — nyáron az aratás kellő közepén fellépő mezőgazdasági mnnkássztrájk egyenesen országos veszedelem, még ha csak pár napi munkaszünetelésről is van szó. (Zaj a jobboldalon.) Ne tessék indulatoskodni az uraknak, az urak többen vannak, én csak egyedül vagyok. Ha hanggal akarják elintézni a dolgot, ám tessék, én szivesen itt hagyom helyemet, de nem vagyok kapható arra, hogy az urak állandóan zavarjanak. (Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon : Önök se zavarjanak minket ! Legyenek önök is csendben !) Elnök : Csendet kérek. Szabó Imre : Én nem zavarok senkit. Meg kell jegyeznem, hogy ezt a rendelkezést békeidőben hozták be Magyarországon ; még Darányi Ignác ministeriuma idején jött divatba, akkor, amikor a mezőgazdasági munkásság vélt, vagy igazán érzett elnyomatása következtében imitt-amott az- országban nyáron kívánta érvényesi teni vélt, vagy jogos igényeit, mert mint később kisült, a télen nyomorúságos helyzetben kötött szerződés nyomában nyáron kevesebbnek bizonyult a keresete, mint gondolta. Ezt megcsinálták békeidőben, amikor a mezőgazdasági munkásságnak ebben az országban semmiféle szervezkedési és egyesülési szabadsága nem volt, megcsinálták azért, mert az imittamott kirobbanó mezőgazdasági sztrájkok abban az időben jelenthettek részben az agrárérdekek, részben az országos érdekek szempontjából is veszedelmet. Nem méltóztatnak azonban látni, hogy sehol a világon egyetlen egy országban hasonló intézkedés nincs, csak Magyarországon, és hogy itt is csak abban az időben volt ezekre az intézkedésekre az agrárérdekek szempontjából szükség, mert nem volt olyan intézmény, amely a kirobbanó sztrájkot levezesse % Ha pedig rá kerül a sor arra, hogy erre a kormányintézkedésre szükség van, nem méltóztatik-e gondolni, hogy ez épen azért történik, mert a munkásságnak másképen nincs módja vélt, vagy jogos igényeit megvédelmezni, kivárja tehát, amikor a munkáltató kényszerhelyzetbe jut és akkor nyúl ehhez. Ha a dolgokon egy kicsit gondolkozunk, rá kell jönnünk arra, hogy a mezőgazdasági munka, az aratási munka biztositására vannak más alkalmas intézkedések is és nem kell okvetlenül Mezőhegyesen egy csomó munkást letelepíteni és állami pénzen fizetni azért, hogy a munkáltató * évi december hó 15-én, kedden. által a munkás kényszerhelyzetében elkövetett súlyos visszaéléseket ellensúlyozni ne lehessen. Ezzel kapcsolatban egy másik kérdést is^ meg kivánok jegyezni. A kereskedelmi tárcánál az ipari munkásságnak körülbelül ugyanaz volt a helyzete, mint a földmivelésügyi tárcánál a mezőgazdasági munkásnak, hogy a gazdaságilag erősebb, a jobban megszervezett munkáltatók, a tőkések érdekei feltétlenül erősebben vannak ellátva. Itt is azt látja, hogy a gazdaságilag feltétlenül erősebbek érdekei mindenütt magas összeggel vannak beállítva a költségvetésbe. A kereskedelmi tárcánál azt láttuk, hogy a kisipar imitt-amott kap valamit, vagy csak papiroson kap, itt pedig azt látjuk, hogy a kisgazda nagyon keveset kap, vagy csak papiron kap, a munkás pedig egyáltalában nem kap semmit, csak egy pár nagyon kis összeggel dotált rovatot. A munkásnak azonban ebből közvetlenül nagy előnye nincsen, mert az nem elégithet ki senkit — mire közbeszólás forj májában a túloldalról célzottak és maga az előadó ur is célzott, — hogy a gazdaközönség ellátja beteg munkását, orvossal, gyógyszerrel, sőt fizetését is megadja- Tessék tudomásul venni, hogy ez lehet a munkáltató jószívűségéből, belátásából és emberi gondolkozásából eredő ténykedés, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy az ország pár száz, vagy pár ezer birtokosa között, mint más kategóriák között, is akadnak szívtelen emberek is. Ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy ilyen munkáltatónál 10—20 cseléd ellenkező helyzetbe kerülhet. De ha csak egy munkás jár is ugy egy munkaadónál, hogy nem kapja meg azt, amit előadó ur kilátásba helyezett és amire a túloldalról céloztak, ez azt jelenti, hogy nekünk nem szabad megelégedve lennünk ezzel a helyzettel, hanem követelnünk kell, hogy amint az ipari munkásságnak már félig-meddig sikerült, ugy a a mezőgazdasági munkásságnak legalább első lépésként sikerüljön ne csak szívességi alapon ellátni azokat, akiket baleset, betegség ért, vagy akik megrokkantak, hanem törvényhozási intézkedésekkel tétessék lehetővé a mezőgazdasági munkások szociálpolitikai segitése. Ez azonban ekkora összegek által nem lehetséges, mi tehát azt kivánjuk, hogy a mezőgazdasági munkások — az előadó ur hétszáznegyvenezerre teszi számukat, pedig tudvalevő, hogy ezt meghaladó kategóriák tartoznak még a mezőgazdasághoz - szociálpolitikai védelemben részesüljenek. Ha csak a földmivelésügyi tárcánál azt látom, hogy a 4. címnél 22.510,000.000, az 5. címnél 45.583,000.000, a 6. címnél 16.458,000.000, a 7. címnél 4.345,000.000, — tehát állattenyésztés, állami lótenyésztés, állategészségügy, állatorvosi főiskola céljaira összesen 88.098,000.000 korona van felvéve — és ha ezeken kívül ide számolom azt az összeget is, amely a merkantil-érdekek védelme mellett a mezőgazdasági kapitalista-érdekek f védelmét is szolgálja, tehát a nemzeti munkavédelem címén felvett 33 milliárd koronát, akkor azt kell megállapitanom, hogy sokkal nagyobb ez az összeg a gazdaságilag erősebbek védelmére, mint ez az egyetlen összeg : az Országos Gazdasági Munkáspénztár céljaira beállított 1.323,000.000 korona. A munkásságtól ne méltóztassék tehát rossznéven venni, hogy amikor ilyen nagy differenciákat lát a költségvetésben, arra a gondolatra jut rá, mig az agrárérdekek védelme kifejezésére jut a költségvetésbe, mig az OMGE, ez a hatalmas szervezet, amelyet senki sem korlátoz erőkifejtésébén, a költségvetésen keresztül eléri azt, hogy az állattenyésztés, állami lótenyésztés, állategészségügy, állatorvosi főiskola, amelyek pedig nagyobbrészt magánfeladatok, állami feladatoknak nyilváníttatnak, addig a munkás egészségügye nem állami feladat, ez privát utón jó szívvel