Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

À nemzetgyűlés ï 485. ülése 1925 mányzat. (Szeder Ferenc : Hát ez elég gazság ! — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől : Micsoda beszéd ez V.) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat rendre­utasítom. (Szeder Ferenc : ügy van ! Most is azt mondom !) Kénytelen vagyok másodszor is rendre­utasítani Î Erdélyi Aladár előadó : A képviselő urnák lehet más felfogása, de ennek az a célja, hogy őket akkor, amikor szükséges, munkába állítsák. Igen t. képviselőtársam és Kiss Menyhért képviselő ur is tévedésben vannak, mert igenis, tartozik ezt a munkáltató megfizetni, annak tehát ebből semmiféle haszna nincs. (Kiss Menyhért : Ha visszafizetik, akkor miért veszik fel a költség­vetésbe !) Bocsánatot kérek, ki kell fizetni, de előreláthatólag visszatérülnek azok az összegek, és ha valahol sztrájk lesz, — szivembői kívánom, hogy ne legyen sehol, — valahonnan kell fedezni azoknak a munkásoknak biztosított bérét. Ezzel egyúttal elintézhettem a képviselő urnák az aratásra, illetőleg erre a tételre vonatkozó megjegzéseit. Mind a két képviselőtársam felszólalt a mun­kásbiztositási pénztár költségeivel kapcsolatban. Szeder Ferenc igen t. képviselőtársam azt mon­dotta, hogy egy képviselő ma már volt nála és különböző felvilágosításokat óhajtott neki adni. Ez a képviselő én voltam. Természetes kötelessé­gemnek tartottam felvilágosítást adni, amidőn ő a költségvetés mellékletéből azt citálta, hogy en­nek a munkásbiztositási pénztárnak a személyi kiadásai mintegy 1,100,000.000 koronát emésztenek fel és ezzel szemben a munkássegélyző pénztár­nak a múlt esztendei kimutatását és jelentését vévén alapul, azt állapíthatta meg, hogy egy esztendőben mintegy 328 millió koronát fordítot­tak a törvény által előre meghatározott célokra. Ez a két tétel igy szembeállítva, csakugyan bizo nyos kételyt kelthet abban a tekintetben, hogy egy milliárddal szemben miért mindössze 328 millió korona az a segélyösszeg. Itt azonban rá kell mutatnunk arra, hogy ez a munkáspénztár — épen ugy, mint minden biztosító intézet, — legelsősorban is elvesztette összes gyűjtött tőkéjét (Ugy van! jobbfelöl.) és összes alapját, amelyet hazafias kötelességből ki­folyólag állampapírokba és hadikölcsönökbe fek­tetett, a múlt évben tehát nem lehetett abban a helyzetben, hogy feladatainak teljes mértékben megfeleljen. De itt rektifikációval kell élni. Mél­tóztassék figyelembe venni, hogy e tekintetben ebben az évben már gondoskodás történt, Az 1900 : XVI. tcikk megfelelő paragrafusában, emlékezetem szerint az 5. vagy 6. §-ában előirt összeget, amely 1 korona 20 fillér volt, most már valorizálták, most már minden bejelentett gazda­sági cseléd után a munkaadó 18.000 koronát tartozik fizetni. (Ugy van ! jobbfelől.) Mármost, ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarországon a statisztikai kimutatások szerint mintegy 232,(J00 a gazdasági cselédek, nemkülönben a gazdasá­gokban alkalmazott cséplőmunkások, gépészek és ezek segédeinek száma, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek a költségvetési tételek évenkint immár 4—5 milliárdot fognak elérni. De nemcsak ez a fontos. Mert ha még ebből a szempontból vizs­gálnánk is, akkor is azt kellene mondanunk, hogy tényleg meg sem közelitjük azt a nagy célt, amely a törvényhozó előtt lebegett. De hogyan állunk ezzel a kérdéssel? Ezzel kapcsolatban mondtam én igen t. Szeder képvi­selőtársamnak, hogy neki figyelembe kell vennie a következőket: Ha az a gazdasági cseléd, az a gazdasági munkás megbetegszik, ha baleset éri, akkor a törvények érteimében, — figyelem nélkül arra, hogy "a munkásbiztositási társaság mennyire . évi december hó 15-én, kedden. 139 fizetőképes, vagy mennyire nem, — a munkaadó tói megkapja gyógykezelésének, orvosi kezelésének költségét, a gyógyszert, és azonfelül teljes mérték­ben megkapja a fizetését is. (Ugy van! jobbfelöl.) Itt rá akarok mutatni a következőkre. (Szeder Ferenc közbeszól.) Hiába méltóztatik ingatni a fejét, mert ez tény és való! Azt is méltóztassék figyelembe venni, - és ezt a magyar birtokosok­nak nem rovására, hanem előnyére kénytelen mindenki elkönyvelni, — hogy minden magyar birtokos eleget tesz ennek a kötelezettségének. Ki­jelentem ezzel kapcsolatban, hogy bár hosszú idő óta gazdálkodom, soha eszünkbe sem jutott, sem nekem, sem más gazdálkodó társamnak, hogy ezeket az összegeket, amelyekhez visszatérítési jogunk lett volna, a pénztártól visszaköveteljük; I soha ilyen esetre nem emlékszem és nem is hal­lottam, hogy egyetlenegy gazda is visszakövetelte volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Miért van tehát ilyen kis összeg felvéve? Azért, mert mi egyáltalában nem vesszük igénybe visszkereseti jogunkat. De ettől eltekintve, t, képviselőtársaim, itt van az Országos Gazdasági Munkáspénztár múlt esztendei jelentése. Ebből kitűnik, hogy ezt a pénztárt mindössze 1086 balesetet szenvedett gaz­dasági cseléd, de nemcsak gazdasági cseléd, ha­nem gazdasági munkás is, kereste fel. (Csik Jó­zsef közbeszól.) Kérem, én nem tételezem fel, hogy akinek joga lett volna, ne kereste volna fel; mert abban a tekintetben lehet kifogása t. kép­viselőtársamnak, hogy nem honorálták a meg­keresését, vagy kis összeget adtak, de aki beteg volt, vagy balesetet szenvedett, bizonyára idefor­dult ehhez a pénztárhoz, Ha tehát azt nézem, hogy Magyarországon 232.000 gazdasági cseléd, mintegy 511.000 gazda­sági munkás van, — nem milliók, amint kép­viselőtársaim nagyon könnyen dobálóznak a szá­mokkal, hanem 511.000, — és ebből mindössze 1086 fordult baleset és betegség folytán a pénztárhoz, kétségtelen, hogy az a rész, amely szintén balese­tet szenvedett, azért nem fordult a pénztárhoz, mert, amint mondottam, a birtokosoktól minden közbenjárás nélkül megkapta először a gyógyke­zelési költségeket, azután a rendes fizetését. (Ugy van! jobbfelöl.) A másik része pedig idefordult. Ha tehát ezt vizsgáljuk, látják azt, hogy a mun­káspénztárnak módjában lesz ezentúl azokat job­ban dotálni, mint ahogyan eddig voltak dotálva. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert abban nincs különbség közöttünk, hogy mi is azt óhajtjuk, hogy ezek jobban legyenek dotálva és segítve, mint eddig voltak. (Ugy van! jobbfelől.) Épen ezért ujabb súlyos terhet róttunk a gaz­da közönségre: valorizáltuk kötelezettségét; sőt a valorizáción túl is mentünk, mert olyan kategó­riákat is bevontunk, amilyenek eddig nem csak nem voltak bevonva, hanem amelyeknek bevoná­sát a törvény értelmében talán vitatni is lehetne. (Várnai Dániel : Milyen összeget valorizáltak ?) Nagyon sajnálom, hogy az imént beszélgetni tet­szett, amikor azt mondottam, hogy a törvény értelmében 1 korona 20 fillért 18.000 koronára va­lorizáltak. (Várnai Dániel: Kémes!) Nagyon könnyű azt mondani, hogy rémes. Nagyon sze­retném tudni, hogy ha a képviselőtársam minden kötelezettségét valorizálják, azt is ilyen rémesnek fogja-e tartani. (Derültség jobbfelől.) Ezek figyelembe vételével méltóztassék tehát ezt a kérdést elbírálni és méltóztassék a költség­vetésbe beállított összeget ugy tekinteni, amely a viszonyokhoz képest talán nem éri el azt a mértéket, amelyet elérni mindnyájan óhajtottunk volna, mégis megközelíti azt a célt, amelyet a törvény előir. Ezek alapján kérem, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom