Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

138 A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. munkásokra. Mi, akiket az é]et olyan körülmények közé állitott, hogy minden nap megvan az asztalon a kenyerünk, talán nem is tudjuk eléggé értékelni, mit jelent az a helyzet, hogy : ma még élek, de holnap nem tudom, fogok-e élni, mert nincs betevő falatom. A helyzet az, hogy csonka Magyarországon a mezőgazdasági munkások száma cea 20°/o-kal megduzzadt, ugy hogy ma a nagybirtokra e tekintetben nagyobb teher nehezedik, mint a múltban. Mi ennek a következménye? Az, hogy a mezőgazdasági munkások nem tudnak oly intenziv keresethez jutni, mint a múltban. Az országban tehát még inkább megszaporodott azoknak a munkásoknak száma, akik ki vannak téve annak, hogy munkanélkül maradnak és igy nem tudják maguknak az évi megélhetésükhöz szükséges eszközöket megkeresni. Az államnak nemcsak jogai, de kötelességei is vannak polgáraival szemben. Az én felfogásom szerint az a jól rendezett állam, amely nemcsak az adót tudja beszedni polgáraitól, hanem, amely minden polgárának, aki tisztességesen dolgozik, tisztességes megélhetést is tud adni. Erre kell törekedni és arról, aki önhibáján kivül nem tud dolgozni, az államnak, a közületnek — nem a társadalomnak -- kell gondoskodni. Felhivom tehát a földmivelésügyi minister ur figyelmét arra, hogy miként a legtöbb nyugateurópai államban meg van, nálunk is iparkodjék szorgalmazni és mielőbb megvalósitani a mezőgazdasági munkások kötelező biztosítását, esetleg ha mód nyilik rá, még az aggkor esetére való biztosítását is. A 6. alcímben a gazdasági munkásházak építésének előmozditására bizonyos összeg van előirányozva. Természetesen ezt az összeget is örömmel akceptálom, sőt felemelni kivánom. Annak idején, 1907-ben, amikor a XLVL tc.-t megalkották, amely a munkásjóléti intézményeket megteremtette, a törvényben 300.000 aranykoronát irányoztak elő. Ez a 300.000 aranykorona ennek a csonka Magyarországnak sok lenne, hiszen az ország harmadára zsugorodott össze. De ha az egész Magyarország tudott erre a fontos célra 300.000 aranykoronát előirányozni, akkor a ma még sokkal fontosabb és még jobban felduzzadó problémának megoldására csonka Magyarországon legalább ennek az összegnek harmadát kell előirányozni. Ez a harmadrész körülbelül másfél milliárd lenne. Ettől az összegtől nem kell irtózni, azt a 400 milliót még meg lehet szavazni. Hiszen ma a lakáskérdés nemcsak a városokban probléma, hanem r faluhelyen is nagyon súlyos, sokszor a városoknál is súlyosabb probléma. Ha az ember kimegy a vidékre, látja, hogy a faluban még olyan helyiségekben is laknak emberek, amelyekbe az ember még állatot is szégyelne beállítani. Ezért vezet Magyarország a tüdőbajstatisztika terén oly nagy mértékben, mert a lakásviszonyok, főleg a faluhelyeken, borzalmasak. Elsőrendű érdeke a kormányzatnak, hogy ezen a borzalmas állapoton minél előbb javitson. Javítani pedig másképen nem lehet, csak a lakások szaporításával. Ezt a rendelkezést örömmel üdvözlöm, de ismétlem, az összeget keveslem és ezért azt fogom indítványozni, hogy ez az összeg — nem mondok sokat, mert tudom, hogy az állam kasszája azt nem bírja meg, csak reális összeget mondok —- 400 millióval felemeltessék. Ezeket voltam bátor erre a rovatra nézve megjegyezni. Ne méltóztassanak félreérteni, engem semmiféle különleges _ lekötelezettség nem vezet felszólalásomban sem jobbra, sem balra, de mint olyan embernek, aki szervezkedéssel foglalkozom, alkalmam volt az ország gazdasági és munkásviszonyait, főleg mezőgazdasági munkásviszonyait megismerni és csak a jóindulat beszél . évi december hó 15-én, kedden. belőlem, amikor ennek a szegény, legalsóbb néposztálynak érdekében felszólalok és jóakaratukig — r nem pedig agresszíve, mint ahogyan előbb méltóztattak félreérteni — felhivom a kormány figyelmét arra, hogy amit lehet, a saját hatáskörében tegyen meg. Hiszen amikor a legkisebb exisztenciákat segíti, akkor az országot, annak fizikai, erkölcsi erejét izmositja és erősiti. Elnök: Az előadó ur kivan szólani. r Erdélyi Aladár előadó : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólott két igen t. képviselőtársam felszólalására röviden egy-két felvilágosítást adjak. Kezdem ezt a Csik József igen t. képviselőtársamnak adandó válasszal. Csak azt kivánom megjegyezni, hogy ha ő nem is hangsúlyozta volna, hogy azok közé az emberek közé tartozik, .akik szervezkedéssel foglalkoznak, ezt már beszédmodorából is kénytelen volnék megállapítani. Épen az a baj, hogy ő talán inkább a szervezkedésre fektette a fősúlyt, mint a dolognak alapos megvizsgálására. Mert ha ezt tette volna, akkor bizonyára nem esett volna abba a tévedésbe és túlzásba, amit részéről tapasztaltunk. (Csik József : Önöknél minden túlzás !) Nem is tudom másképen elképzelni, mint hogy nyelvbotlást követett el, amikor azt mondta, hogy az aratást aképen akarjuk biztosítani, hogy cséplőgépeket kivan a kormány beállítani. Ezt nem tudom megérteni; pedig tényleg agrárius ember vagyok ... (Csik József : Egyedül az előadó vehette ezt komolyan ! — Felkiáltások jobb• felől : Mindannyian hallottuk ! — Csik József : Irónia volt !) Kétszer is figyelmeztettük az igen t. képviselő urat, de szavait újra és újra megerősítette. Nem tudom elképzelni, hogy cséplőgéppel lehessen az aratásra bármiféle befolyást gyakorolni. De eltekintve ettől a lapsus lingue-től ... (Csik József : Dehogy volt lapsus lingue, irónia volt az egész !) Bocsánatot kérek, lehet, hogy ez oly magas irónia, hogy azt mi akceptálni nem is vagyunk képesek (Csik József : Ugy látszik, a kormánypárt tényleí? nem képes akceptálni !) Igen, erre nem vagyok képes. Azonban eltekintve ettől, rá kell mutatnom arra, hogy igen t. képviselőtársam, amikor összehasonlítást tett abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkásságnál előforduló sztrájkot milyen elbírálás alá vesszük, nem hasonlíthatja ezt össze azokkal a sztrájkokkal, amelyek az ipari üzemekben előfordulnak. Hiszen t

neki kellene a legjobban tudnia azt, hogy ott nem lehet még 24 órát sem várni, mert ha 24 órát várunk, akkor nemcsak a munkáltató, hanem a munkás is elveszti egész esztendei kenyerét. (Mayer János földmivelésügyi minister : És az ország is !) Tudom, hogy erre Kiss Menyhért t. képviselő ur azt mondja, jó szerződést kell kötni. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a törvény gondoskodik arról, hogy mindenképen meg legyen védve mind a két fél és előirja, hogy milyen modalitások mellett és kiknek a közben jöttével tartoznak az aratási szerződéseket megkötni. Itt már meg van a forma, amely minden védelmet nyújt, de ha ennek ellenére is előfordulnak sztrájkok, akkor a kormányzat köteles gondoskodni arról, hogy a két fél között ne a nemzet, az ország, amelynek egyetemes érdeke, hogy a megszerzett termény betakarittassék, huzza a rövidebbet. (Ugy van ! johbfelől.) Épen ebből az okból nemcsak a nagybirtokosnak, nemcsak a munkáltatónak kizárólagos érdeke, hanem az egész nemzet egyetemes érdeke, hogy ilyen esetben a két küzdő fél között el ne vesszék az ország terménye. (Ugy van ! johbfelől.) - Miből áll ez a gondoskodás ! Nem áll másból, mint hogy évenkint bizonyos számú aratót — hogy ugy fejezzem ki magamat — készletben tart a kor-