Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

ôô À nemzetgyűlés 485. ülése 1925. lis reformnak tartom; mert amikor egyes helyeken ezer házhelynél többet adtunk ki és az egybeníekvő területekből 5—6000 holdakat osztottunk ki igénylőknek, ezt még sem lehet olyan jelentéktelen reformnak minősiteni, mint amilyennek ő minősitette, aki legutóbb elvfeladásnak, előző beszédében pedig porhintésnek is nevezte ezt. (Kiss Menyhért: Nagyatádi is azért mondott le, mert nem hajtották végre!) Szeder Ferenc t. képviselőtársam a mezőgazdasági cselédeknek, hosszú szolgálataik alapján, a földmivelésügyi ministerium részéről dicsérő oklevéllel való kitüntetését szintén rendkivül kárhoztatta és antiszociálisnak minősitette. Én arra kérem Szeder Ferenc t. képviselőtársamat, hogy kivánjon sokat a mezőgazdasági munkásoknak, mert hiszen azokra ráfér. Ha az ő helyzetüket figyelemmel kiséri és érdekeikért harcol, ezt meg tudom érteni és ezt jó néven veszem, de harcoljon ott, ahol nem kapnak semmit, ott azonban, ahol mégis kapnak valamit, ezt ne kifogásolja, sőt inkább azt kérje, hogy többet kapjanak. (Kiss Menyhért: Fizessék meg őket jól!) Ezt lehet követelni, de azt nem lehet kifogásolni, hogy elismerő oklevelet kapnak becsületes és hosszú érdemes szolgálataikért. Ezt ők nagyon jó néven veszik, berámáztatják, nagyon is megbecsülik és büszkék rá. (Ugy van! jobbfelől. — Egy hang jobbfelől: Az egész család!) Azután némi csekély jutalmat is kaptak s azt már még sem tarthatom helyesnek, ha a képviselő urak ezt is kifogásolják. Mondom, követelhetik, hogy többet kapjanak, de hogy elismerést és jutalmat kapnak, ezt kifogásolni igazán nem tartom szociális szempontból helyes eljárásnak. (Ügy van! jobbfelől.) Szeder Ferenc t. képviselőtársam szóvátette azt is, hogy az Omge-nek a földhöz jutottak birtokain való termelési eredményről készített adatai hamisak, és épen azért kéri, hogy ide vonatkozólag mi gyűjtsünk adatokat, amelyekkel cáfoljuk meg az Omge. által közölt adatokat. Én nem tartom szükségesnek, hogy ide vonatkozólag adatokat gyűjtsünk, mert természetesnek találom, hogy a reform első éveiben azok a birtokosok nem tudják elérni azt a maximális eredményt, amelyet azon a földön majd elérni lehet. Először is évről-évre hoszszabbitottuk meg azokat a kisbérleteket, amelyek területeit ők most a megváltásnál birtokba kapták, emiatt sem folyt ott tehát rendszeres mezőgazdasági munka, rendszeres művelés, ezeknek a földeknek termő ereje a trágyázás hiánya miatt meggyengült ; így nagyon természetes, hogy most az első időkben azok a birtokosok nem képesek elérni olyan eredményt, mint amilyent később el fognak érni. Azután sok helyen a rosszabb földet is kapták ; épen azért, ha egy átlagot hozunk ki ezekből a területekből, természetes, hogy ez az átlag aránylag alatta marad a normális átlagtermésnek. (Kiss Menyhért : Jobb eredményt mutatnak fel, mint az uradalmak.) Ezeket az eredményeket én nem most kívánom vizsgálni; adjunk csak időt az uj birtokosoknak, hogy területeiket helyesen megművelhessék, beruházásokat eszközölhessenek, maguknak felszereléseket szerezhessenek és majd évek múlva lehet komoly adatokat gyűjteni arra vonatkozólag, hogy ott rendszeresen és megfelelően folyik-e a gazdálkodás és hogy a hozam eléri-e azt a hozamot, amelyet ezeken a területeken feltétlenül el kell érni. Szeder Ferenc t. képviselőtársam a központi személyzet létszámát kifogásolta és azt évi december hó 15-én, kedden. az állitást kockáztatta meg, hogy a létszám á központi szolgálatnál nagyobb, mint békében volt. Amikor Szeder Ferenc t. képviselőtársam a költségvetésnek ezeket az adatait összeszedte, bizonyára nem tudta azt, hogy a központi szolgálatnál a békeidőben nem volt meg a segédhivatali személyzet, és nem volt beállítva a költségvetésbe a napidíjasok létszáma, amennnyiben ezek járulékai egy öszszegben voltak beállitva a költségvetésbe. Az 1918-iki forrodalom idején azonban ugy az altisztek, valamint a kezelő segédszemélyzet, továbbá a napidíjasok létszáma emeltetett, beállittatott a költségvetésbe és azóta benn is van és ezért tűnik fel látszólag, mintha a létszám a központi szolgálatnál emelkedett volna. (Kiss Menyhért: Nagyon magas a központi létszám!) Gaal Gaston t. képviselőtársam az adóterhek csökkentését tette szóvá és annak a véleményének adott kifejezést, hogy a mezőgazdasági termelés terén már több adóterhet és több közterhet vállalni nem lehet, mert ezek tekintetében elértük a mazimumot és arra kért engem, hassak oda, hogy ezek a terhek lehetőleg csökkentessenek. Én csak annyit vagyok bátor a t. képviselő urnák erre a megjegyzésére válaszolni, hogy ebben a tekintetben én figyelemmel kisérem a viszonyokat. Én nem tudok ingerenciát gyakorolni magam, mint minister a tekintetben, hogy ezek a terhek csökkentessenek, amennyiben azonban én hatni tudok a pénzügyminister úrra és általában a kormányra, sohasem késem előtárni azokat a viszonyokat, amelyek most már tényleg megállást parancsolnak ezen a téren, mert ha tovább fokozzuk ezeket a terheket, ez már a köznek és a termelésnek rovására esik. Amit hatáskörömben tenni tudok, ebben az irányban mindent elkövetek, hiszen elemi károk esetében ott, ahol saját hibáján kivül a termelők olyan helyzetbe jutottak, hogy támogatás nélkül földjüket bevetni nem tudták volna, ebben az évben 57 milliárdot osztottam ki vetőmagkölcsön céljaira és intézkedtem, hogy az illetők adóhalasztást kapjanak és adómérséklésben részesüljenek az elemi károkból kifolyólag A pénzügy minister ur rendkivül megértő ebben a tekintetben és most már azt hiszem, hogy ezek a kívánságok a legközelebb fokozottabban fognak teljesittetni. (Forster Elek: Az adókivető-bizottságok ezt nem veszik tekintetbe!) T. képviselő ur, most már az adókivető-bizottságokba belekerülnek az agráriusok, a termelők is és ott alkalmuk és módjuk lesz sérelmeiket felpanaszolni, sőt azokat orvosolni is. (Forster Elek: Nagyon ideje!) Gaal Gaston t. képviselőtársam a vám- és kereskedelmi szerződések megkötését is sürgette és annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a harci vámok szűnjenek meg. Ezeknek a szerződéseknek megkötése nem kizárólag rajtunk áll, az mindig kettőn áll, épen ugy. mint a vásár. Ebben a tekintetben a magyar kormány mindent elkövetett, hogy ezeket a szerződéseket a kellő időben tető alá hozza, de mint méltóztatnak látni az osztrák tárgyalásoknál is, ott már teljes esztendeje folytak a tárgyalások. (Kiss Menyhért: Semmi eredmény!) Ismétlem, az nem rajtunk múlik. Mi mindent elkövettünk ebben az irányban, amint méltóztatnak látni, nyáron is, amikor a provizórikus megállapodásokat létre akartuk hozni és amikor minden engedményt megtettünk, a velünk szembenállók azt mondották, hogy nem tudják megcsinálni ás a tárgyalások megakadtak. Ez tehát nem rajtunk áll, kettőn áll a vásár. Kialakulatlan és a közgazdasági egységet