Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-475
02 A nemzetgyűlés 475. ülése 1925 hogy nein törődik a nyugdíjasok ügyével. (Putnoky Sándor: Valótlan beállítás!) Ujfalussy nyugalmazott tábornok ur mindvégig szenvedélyes beszédének a A^égén rneglepetesszerüleg azt indítványozta, hogy az ország nyugdíjas szervezetei lépjenek be a szociáldemokrata pártba. (Propper Sándor: Joga van hozzá! — Perlaki (György: JNincs joga! — Propper Sándor: Hogyne volna joga! — Zaj.) Azért volt ez meglepetésszerű a többek között, eltekintve az illető társadalmi állásától, a múltban elfoglalt katonai méltóságától, mert ez a gyűlés politikamentesnek volt jelezve. Az országos nagygyűlés nagy többsége megadta erre a tábornok urnák azonnal a választ. Az ügyeletes rendőrtisztviselő megvonta tőle a szót. (Propper Sándor: Ehhez nem volt joga! Rosszul tette! — Ellenmondások jobbfelől.) Azért volt joga hozzá, mert nem propagandagyülés és nem pártgyülés volt. A .Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének, a Nyukosz-nak hivatalos szónoka, Krompacher Imre nyugalmazott tábornok azonnal kijelentette, hogy ők nem azonosítják magukat Ujfalussy nyugdíjas tábornok javaslatával. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezzel ott a gyűlésen el is intézték a politika zavaros vizeire tévedt tábornok felszólalását. De nekem még lenne néhány szavam ehhez az ügyhöz. (Halljuk! jobbfelől.) Nem tudom, hogy a nyugalmazott tábornok ur levonta-e már — legalább a saját személyére vonatkozólag — indítványának konzekvenciáját és belépett-e már a szociáldemokrata pártba. (Propper Sándor: Ez az ő magánügye!) Azért mondom, hogy nem tudom! — Nem tudom azt sem, hogy őt szívesen fogadják-e ott? (Propper Sándor: Ezt csak bizza mi reánk!) Ez az én véleményem, nem a t. képviselőtársaimé! (Rupert Rezső: Nem kell vadászatra indulni! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy az évtizedek óta elvhü harcot folytató szociáldemokraták, akik a közelmúltban nagy tapasztalatokat szereztek, nagyon el lennének ragadtatva a tábornok ur csatlakozásától. (Propper Sándor: Ez a mi dolgunk!) Az újságjukban meg van irva, hogy mennyire a maguk dolga! Olvastam ma a Népszavát. — Még élénken emlékezhetnek arra a szomorúan komikus jelenetre, amikor a polgárok közül százan, meg százan csatlakoztak hozzájuk» olyanok, akiket a konjunktúra szele hajtott oda. Nem tudom, hogy elvtárs lett-e a nyugalmazott tábornok ur, de búcsúzóul egyre-másra felhívom az ő ügyelmét. (Halljuk! jobbfelől.) A szociáldemokrata pártban az egyenlőség nemcsak jelszó, ott az ember nem a tábornoknál kezdődik, ott az elvhűség, az elszánt kitartás és a meg nem alkuvás a fő erény. A polgári front menekültjeit ott megtűrik ugyan, de nem szeretik. (Propper Sándor: Honnan tudja!) A mai cikkükből, a hivatalos lapjukból! Mit szólt volna Ujfalussy nyugalmazott tábornok ur ahhoz, ha a világháborúban a magyar vitéz katonák, megunva a nélkülözést, a szenvedést, a koplalást, faképnél hagyták volna a tábornok urakat 1 (Ugy van! jobbfelől.) Pedig a tábornok ur elhagyni készül, talán el is hagyta, a polgári frontot, elhagyni készül azt a frontot, amelyen belül élvezte évtizedeken át megkülönböztetett társadalmi állásának összes kiváltságait, (ügy van ! jobbfelől — Propper Sándor : Tiszta embervadászat !) Majd rátérek erre ! Könnyedén, ötletszerűen készül elhagyni azt a polgári frontot, amelynek civil harcosai mindenkor megvédték őt és tiszttársait épen azok támadásaival szemben, akikhez való csatévi december hó 1-én, hedden. lakozásra most felhívja a bajtársakat. (Malasits tiéza : tízépen védték meg !) Nyugalmazott tábornok ur! Pár szavam van önhöz. Ön kevesli a nyugdíját: 6 millió koronát kap havonként és lakbért. Ez nem sok: kevés a gondtalan, szerény megélhetéshez. De ne feledje el a tábornok ur, — és ezt önnek elsősorban kell tudnia — hogy a háborút elvesztettük, koldusszegény és csonka, kicsiny lett ez az ország és olyan sokan vannak a tábornok urak! (ügy van! jobbfelől, a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Ez a haza keblére ölelt mindenkit, aki hozzáfordult, sok-sok tábornokot, aki idegen volt a múltban hozzánk. A katonatiszti nyugdíjra szánt összeget sok felé kell osztani, nagyon soknak kell a darab kenyér. A körülöttünk lévő utódállamok megtagadják a nyugdíjfizetést. Mi jószivüek voltunk, sokszor elfeledtük a multat, most sok k. u. k. Generálnak jó a magyar. De hagyjuk a multat. Miért idézi ezt fel a tábornok ur? De ennek a megcsonkított, mindenkitől elhagyott országnak vannak még sokkal rosszabb sorsban lévő fiai is, mint a nyugalmazott tábornok urak. Ot't vannak a kolduló rokkantak, akik kezüket, lábukat, szemük világát hagyták ott; akiknek egyikét, másikát a tábornok ur küldte a harctérre. (Rupert Rezső: Most érettük is beszél ez a tábornok! — Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ha még nem lépett be a szociáldemokrata pártba, ha indítványát nem a meggyőződés, nem a meggondoltság, hanem az elkeseredés, elismerem: a jogos elkeseredés szülte, ugy böngésszen csak a régi újságokban és találni fog ott sok érdekes kijelentést a múltban. (Petrovácz Gyula: Be a vörösbe!) Meg fogja tudni, hogy miképen gondolkodott és vélekedett a középosztályról pl. Kunfi Zsigmond, aki akkor még nem volt kommunista, és aki azt mondotta, hogy a középosztály vándoroljon ki, ha nem tud itt megélni. (Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Ezt megvalósította a keresztény kurzus! — Egy hang jobbfelől: Igen, meg : van a csonka ország! — Propper Sándor: Ő csak mondta, maguk megvalósították. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: És, t. nemzetgyűlés, az az átkos keresztény irányzat! Mer_t igy is aposztrofáltak bennünket. Igenis, nagyon sok, még külföldi generálist is befogadtunk és adunk nekik megélhetést, habár keveset is. Ne higyje Ujfalussy nyugalmazott tábornok ur, hogy a szociáldemokratákhoz való csatlakozása után a nyugdíja nagyobb lesz. Változás mindenesetre lesz a nyugdíjában, ez egészen bizonyob, mert le fogják vonni a tábornok úrtól a szakszervezeti díjat, ennyivel kevesebb lesz. (Ugy van! Taps jobbfelől, a középen és a balközépen. — Sütő József: Fületlen gombok ezek! — Propper Sándor: Majd a Beszkrt megtéríti!) Még pár rövid mondattal fejezem be. T. Nemzetgyűlés! A tábornok ur esetleges csatlakozása nem fogja levonni, sőt fokozni fogja azt a régi, hagyományos tisztelettel párosult szeretetet, amelyet mi a polgári frontunkon velünk szenvedő katonatisztek iránt érzünk (Ugy van! jobbfelől.), mert várjuk és tudjuk, hogy el fog jönni az az idő, amikor ismét előveszik azokat a trombitákat, amelyek berozsdásodtak (Sütő József: Kétszáz év múlva!), fogják még itt a generálmarsot fújni és a tábornok ur, aki lemondóan távozott, visz sza fogja sirni ezt az időt. (Propper Sándor: Egyelőre a locarnói marsot fújják!) De nekünk nem az Ujfalussy tábornokok az ideáljaink, akik a polgári frontot akkor, amikor szorultságban van, bajban van, elhagyják, hanem
