Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. . szolgálatába állítani? Nem lehetne-e ezekre az egyetemekre reá háritani például a külpolitikai oktatást, az egységes közigazgatási képzést a maga gyakorlati megalapozottságában! A közgazdsági egyetemmel kapcsolatban — anélkül, hogy a közgazdasági egyetemet kifogásolnám, vagy annak fennállását és működését nem helyeselném, mert erről szó sincs, — bátor vagyok a t. Nemzetgyűlésnek és az igen t. minister urnák figyelmét felhivni egy dologra. Végtelenül fájlalom, hogy megszüntették a Keleti Kereskedelmi Akadémiát, amelyet 1891ben egyik legnagyobb kereskedelemügyi ministerünk, Baross Gábor állított fel. Ezen akadémiának célja volt a magyar iparnak és magyar kereskedelemnek keletre való utalása, egy oly nemzedék nevelése, mely a Balkánon az ipari és kereskedelmi érdekeknek, tehát a mi különös közgazdasági érdekeinknek pionirja lehetne. Ez az iskola tudtommal bevált, talán egyik legmagasabb képesítést is nyújtotta, mert hiszen ebben az iskolában a keleti nyelveket, jogi, külkereskedelmi ismereteket és a konzuli ügyet egyaránt tanították. Ma is azok, akik a Balkánon utaznak, azt észlelik, ho°"v ennek a Keleti Akadémiának végzett növendékei állanak ott a vállalatok élén és teljesitik feladatukat, pedig a háború folytán közöttünk és a Balkán között a kapcsolat — sajnos — kereskedelmileg megszűnt. A Keleti Akadémia azért is előnyös volt, mert gyakorlati embereket képzett. A tanfolyam kétéves volt, mig most négy-öt esztendő alatt közgazdasági doktorokat nevelnek. Én nem a közgazdasági egyetem ellen teszek kifogást, csak sajnálom, hogy az az iskola, amely ezt a feladatot teljesítette, a közgazdasági egyetem beállításával nem pótoltatik. (Halljuk! Halljuk!) Van ugyan ennek a közgazdasági egyetemnek egy keleti intézete, de ott tulajdonképen mint rendkívüli és nem kötelező tárgyakat tanítja 4—5 előadó a román, cseh, tót és szerb nyelvet. Szeretném, ha a Kelet iránti érdeklődés ismét felújulna, valahogyan meg lehetne valósítani, és azt a keretet, amelyben a keleti stúdiumok ma folynak, fél lehetne emelni arra a magaslatra, ahol a Keleti Kereskedelmi Akadémia annakidején Kunoss Ignác bölcs vezetése alatt állott. Azt a kérdést vetem fel, hogy vagy állit tassék vissza ez a Keleti Kereskedelmi Akadémia, amely kétévi, tehát rövid kurzus után, gyakorlati kereskedőembereket képzett ki, vagy pedig, kérdem, nem lehetne-e ezt egyik osztályává tenni a közgazdasági egyetemnek. meghagyván benne természetesen mindazokat a stúdiumokat, amelyek a régi Keleti Kereskedelmi Akadémia nagy eredményeit előidézték. Ezeket voltam bátor előadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kíván szólni! Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Amiket Hegymegi-Kiss képviselő ur felvetett, nagyon figyelemreméltó gondolatok, s ezek gróf Teleki Pál t. képviselőtársamat és barátomat is behatóan foglalkoztatják. Épen ma is volt ebben a tekintetben köztünk megbeszélés. Természetesen, ma lényegesen nehezebb a helyzetünk, mint volt a régi monarchiában, amikor egy nagyhatalom presztízsével léphettünk fel, amely Keleten is nagy nyomatékot adott kereskedőinknek. Ma az utódállamok öve választ el bennünket a Leévi november hó 27-én, pénteken. 69 vantétől és a Kelettől ugy, hogy az ilyen irányú tevékenység sokkal nehezebb annál is inkább, mert hiszen az Adriát és a Lloydot is elvesztettük. Én is átlátom e kérdés fontosságát és ezért a jövő évi külföldi ösztöndíjak kiosztásánál már különös tekintettel leszek arra, hogy a Nyugat legkiválóbb szakembereihez küldjünk el olyan fiatal, nekiindult magyar tudósokat, akik azután ezekben az orientális szakmákban specializálhatják magukat és ezenkívül azon leszünk, hogy a nyelvtanításnál' olyan gyakorlati embereket, olyan lektorokat biztosítsunk magunknak, akik sikerrel tudják a keleti nyelveket tanitani. Foglalkozunk tehát a kérdéssel és azt hiszem, azok a tárgyi nehézségek, amelyek ma még a megnyugtató megoldás útjában állanak, leküzdhetők lesznek. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 7. cím 1. rovatát elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. cím. 2. Rovat. Perlaki György jegyző (olvassa): Dologi kiadások 937,400.000 K. Elnök: Meg nem tárnadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. cím. 3. rovat. Perlaki György jegyző (olvassa): Diákjóléti célok támogatására 815,329.000 K. Elnök: Szólásra következik'? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas Isván: T. Nemzetgyűlés! Halljuk! Halljuk! A budapesti egyetemen ma lefolyt események kétségtelenül olyanok, amelyeket itt, a Nemzetgyűlésen szóvá kell tennem és a minister úrtól kérnem azt, hasson oda, hogy azok az események, amelyek az előző esztendőkben is lezajlottak, s most megismétlődtek, újra elő ne forduljanak. A kormány nagyon helyesen teszi, ha elősegíti azt, hogy a szegényebb sorsú diákok is járhassák a főiskolát, azonban az elmúlt esztendők folyamán azt tapasztaltuk, hogy az egyetemen segélyezett egyes rétegek ezt a segélyezést különös privilégiumokkal élvezték és főleg olyan magatartást tanúsítottak, amely azután botrányokba fúlt és előidézte azt, hogy sokat kellett ezekről beszélni. Az egész világ közvéleményét is állandóan foglalkoztatták azok az események, amelyek az egyetemen lefolytak. A különböző bajtársi egyesületek az egyetemen különös jogokat, különös privilégiumokat vindikálnak maguknak. Az egyik mai lapban is azt olvassuk, hogy a Verbőczy Bajtársi Egyesület lezáratta az egyetem kapuit és újra megkezdte az igazoltatásoknak felekezeti szempontból való lefolytatását. Ez a módszer éveken keresztül megvolt és érvényesült az egyetemeken. Az előző években is láttuk, hogy a diákok felekezeti szempontból csoportosultak és azok, akik a keresztény felekezetekhez tartoztak és a különböző bajtársi egyesületekben ilyen csoportosulásokat alkottak, különös előnyöket élveztek. De ez előnyök mellett botrányokat idéztek elő, mert a más felekezetű embereket nem akarták beengedni az egyetemre, sőt a numerus claususon is túlmenőleg vindikálták maguknak azt a jogot, hogy egyes esetekben a nekik nem tetsző zsidó hitvallású egyetemi hallgatókat leia-azoltassák. Sok esetben ki is verték őket. (Peyer Károly: Bántalmazták!) Ebben az újságban azt olvasom, hogy a keresztet és a Hiszekegyet az egyetemen leverték, eltávolították' vagy meg10*
