Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. helyzetben, amelyben ma kell az életét tengetnie. Ezt a szakaszt természetesen nem fogadom el, mert nem elégít ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlési Én máihárom alkalommal, minden esztendőben beadtam indítványomat a nemzetgyűléshez a katholikus autonómia felállítására vonatkozólag s meg is indokoltam, hogy ezt miért kérem. Én már 20 év óta veszek részt katholikus mozgalmakban, katholikus nagygyűléseken többször előadó voltam és személyesen tapasztaltam, hogy milyen űr van a katholikus klérus és a nagy néptömegek között. Ezt az űrt valahogyan be kell tölteni. Közelebb kell hozni a laikus tömegeket a klérushoz, abból a szempontból is, hogy érdeklődést támasszunk és hogy milliók foglalkozzanak a klérus anyagi és. erkölcsi ügyeivel egyaránt. Ezért feltétlenül szükséges, hogy Magyarországon mielőbb létesüljön a katholikus autonómia. 1848-tól kezdve 1872-ön keresztül, amikor nagy események látszottak lejátszódni ennek a kérdésnek megoldása tekintetében, majdnem álladóan napirenden van ez a kérdés. Én, mint erdélyi ember, csak rá akarok mutatni arra, hogy Erdélyben a katholikus klérus, amelynek pedig csekély vagyona van ahhoz képest, amilyen Magyarországon van, több gimnáziumot, internátust, polgári iskolát tart fenn. Hogy ott annyi embert bocsátanak erre a pályára a szegény néprétegekből, az tisztán és kizárólag a katholikus autonómiának köszönhető. (Ugy van ! balfelől.) Maga Majláth püspök kijelentette előttem, hogy amióta átjött Erdélybe, teljesen megváltozott a felfogása, inert az autonómia igazi szellemét és óriási értékét ott tanulta meg a Királyhágón túl. Ha itt is autonómia volna, ha a tanárok, papok, szerzetesek, tanítók megválasztásába és elhelyezkedésébe a laikusoknak és a katholikusságnak alkalma volna beleszólni, akkor olyan ember, mint Griger Miklós sóskúti plébános, bizonyára püspök lenne nálunk, (ügy van ! balfelől. — Felkiáltások : Éljen Griger Miklós.) A katholikus autonómia magában az egyházban sem idegen fogalom, hiszen szent Ambrusról tudjuk, hogy közfelkiáltással választották püspökké ; nem felülről nevezték ki, hanem alulról választották meg. Szent Ágostonról pedig feljegyzik, hogy hosszas vonakodással fogadta el a püspökséget. Én nemcsak abból a szempontból tartom fontosnak az autonómia létesítését, hogy t a katholikus vagyon kezelése szakemberek kezébe kerüljön, akik szívvel-lélekkel törődnek ezekkel az ügyekkel, hanem különösen személyi szempontból tartom fontosnak. Pontosnak tartom az 1848 óta tapasztalt főpapi kinevezések tekintetében is, mert hiszen nem mondok valótlant, amikor azt állítom, hogy a püspöki kinevezések legtöbb esetben politikai érdemek jutalmául történtek. Az egyház, a katholikusság egyeteme azt szeretné, hogy azok a papok emelkedjenek, akik a lelki élet terén, a társadalmi, szociális és karitatív élet terén óriási dolgokat művelnek, akik foglalkoznak a vallásosság s az erkölcs legintenzivebb terjesztésével és valóra váltásával. Ezek az emberek azonban háttérben maradnak és olyan emberek, akik politikai szolgálatokra vállalkoznak, hirtelen óriási lendülettel a legmagasabb állásokba kerülnek. Ha a katholikusság maga megmondhatja véleményét, ha a katholikus közvéleményben kiNAPLŐ. XXXVII. évi november hó 27-én, pénteken. 50 alakulnak azok az értékek, amelyek a katholikusságban megvannak, — a papságban épugy, mint a szerzetességben — s ha szava lesz a katholikusságnak abban a tekintetben, hogy valóban az igazi tehetségek és igazi érdemes emberek kerüljenek a magas pozíciókba, akkor nagy megnyugvás fog támadni a püspöki kinevezések nyomán és nem lesznek oly anomáliák, melyeknek tanúi voltunk Felső-Magyarországon is, hogy pl. olyan püspököket neveztek ki, akik az ottlakó tótoknak, vagy ruténeknek nyelvét sem bírták. (Ügy van! balfelől.) Ha foglalkoznak a katholikus közvéleménnyel és a tömegeket bevonják az egyházi kormányzatba, akkor ez nem fog megtörténni, hanem olyan püspökök fognak a püspöki székbe kerülni, akik annak az egyházmegyének tudják, ismerik valamennyi baját, ismerik erkölcsi és vallási dolgait és tényleg alkotni tudnak. Ehelyett eddig viszálykodások, kellemetlenkedések voltak és nagyon jól emlékezünk azokra a botrányokra, amelyek lejátszódtak akkor, amikor a cseh állam állott szemben egy magyar érzésű püspökkel. Valósággal agents provocateuröket vittek a templomba és állítottak vele szembe. Végül is a papi és a püspöki tekintély lábbal tiprásával kényszeritették a magyar püspököt a Felvidék elhagyására. Én megszavazom ezt a tételt, mert jól tudom, hogy addig, amig az egyik oldalon a püspökségek óriási nagy vagyonnal rendelkeznek, addig a másik oldalon az alsópapság és a káplánság különösen nehéz sanyarú helyzetben van. Végre tényleg itt volna az ideje, amikor az egész világon minden institúció demokratizálódik, hogy ez a demokratikus szellem és demokratikus átalakulás vitessék már be abba a nagy, hatalmas szervezetbe is, amelyet katliolieizmusnak nevezünk. Egy nagy történetírótól hallottam a, múltkor, hogy a világtörténelem egyik csúcsa a kathoiieizmus. Meg vagyok róla győződve, hogy a kathoiicizmus azáltal, hogy demokratizálódik, még tömörebb egységbe^ fogja összekapcsolni a híveket s ezzel óriásit fog az egyház nyerni. Ezután nemcsak azok fognak eljönni a katholikus nagyg'yülésekre, akik itt, a szomszéd falvakban élnek, vagy a kongregációkban benn vannak, hanem eljönnek a maguk gazdasági és szociális ügyeinek megbeszélésére a legtávolabbi körzetek lakói is. Nem fog megtörténni az, ami eddig megtörtént, hogy pl. egyes szónokokat felkérnek arra, hogy valamilyen kérdésben előadást tartsanak, de amikor az illető gyűlés rendezője megkapja a. beszédet, akkor csak azért, mert abban pl. a katholikus autonómiáról van szó, azt mondja, hogy ez kellemetlen kérdés, nem tűzi napirendre. (Griger Miklós: Ez igaz! Engem sem engednek beszélni soha ! — Lendvai István: Prohászkát sem szívesen engedik!) Ez igaz, Prohászkát sem szívesen engedik! Levélben figyelmeztetik az illetőt kellő tisztelettel arra, hogy a beállott körülmények, vagy a politikai helyzet következtében kénytelenek elállni az ő előadásától és azután egy másik urat, egy másik közéleti vagy egyházi férfiút kérnek fel. (Csontos íme : Térjenek át hozzánk!) Jóleső érzéssel látom, hogy a nemzetgyűlés tagjai azon az állásponton vannak, hogy a katholikus autonómiát meg kell csinálni s mindenki elismeri azokat az érdemeket, amelyeket a katholikus vagyon, a katholikus papság, a katholikus szerzetes taniiórendek ennek az o.'szagnak eser esztendőn keresztül tettek. Ha mi megcsináljuk a katholikus autonó9