Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

482 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. tárgyában benyújtott igazságügyministeri törvényjavaslat és • 2. az 1925/26.. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi javaslathoz hozzájárulnak, sziveskedjenek felállani. (Felkiáltások jobbfelől: Nem is tudjuk miről van szó! — Zaj.) Mi ellen van kifogásuk a képviselő uraknak? (Baríhos Andor: Bocsánatot kérek, a lármában nem hallottuk az előterjesztést!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az előterjesztett napirendi inditványt megértették és megszavazzák, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadta. Következik az inditványkönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék ezt felolvasni. Forgács _ Miklós jegyző: Az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Következik az interpellációs-könyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Szilágyi Lajos a kereskedelemügyi minister úrhoz a MAV.-nyudíjasok, nyügbéresek, özvegyek és árvák rovására elkövetett törvénytelenségek, szabálytalanságok, lelkiismeretlenségek és szivtelenségek tárgyában.« Elnök: Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Szilágyi Lajos képviselő ur hozzám intézett beadványában bejelentette, hogy interpellációját a holnapi interpellációs napon szóval kívánja előterjeszteni. Tudomásul vétetik. Szabó Imre képviselő ur a házszabályok 205. §-ának c. pontja alapján kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok a házszabályokhoz szót kérni» mert nem tudunk beletörődni a házszabályoknak olyan módon való kezelésébe, ahogyan a házszabályokat a ma délután folyamán Kabók Lajos képviselőtársunkkal szemben az elnök ur alkalmazta. Le kell szögeznem, hogy mi a magunk részéről ennek a házszabálynak, amely most érvényben van, tárgyalásában rajtunk kivül álló okokból nem vettünk részt, s azt soha érvényesnek el nem ismertük, csak tűrjük. (Zaj.) Elnök: A képviselő urnák nincs joga a fennálló házszabályok érvényességét kétségbevonni. Szabó Imre: Tűrjük kényszerhelyzetből azért, mert más jobb ennél ezidőszerint nincs. Annak ellenére, hogy ehhez hozzá nem járultunk, mégis itt vagyunk és tárgyalunk, ngy, ahogy az adott viszonyok között lehetséges, de mindenesetre legalább annyit elvártunk volna, hogy amennyiben ezeket a házszabályokat elkalmazzák, amely nemcsak betűszerinti értelmezése, hanem szelleme is érvényre jusson az alkalmazásnál. A költségvetés részletes tárgyalása kapcsán általában időhiány jellemzi az összes felszólalásokat, mert mindenki gyorsan igyekszik mondanivalóit előadni, igy elegendő ideje nincs, nem is fejezheti ki magát mindenki ugy, ahogy szeretné. Ennek a kényszerhelyzetnek kapcsán az történt, hogy Kabók Lajos t, képviselőtársunk évi december hó 11-én, pénteken. egyik felszólalásában azt mondotta (olvassa): »Pedig ezek az emberek nem tettek sem többet sem kevesebbet, sőt valószinüleg kevesebbet, mint a túlsó oldalon ülő képviselő urak közül számosan.« Erre az elnök ur őt figyelmeztette, illetőleg rendreutasította. A másik mondatában azt mondotta (olvassa): »Ezek az emberek semmi egyebet nem tettek. Számosan ülnek az egységespártban olyan képviselő urak, akik sokkal súlyosabb tényeket követtek el a bolsevizmus alatt, — ismételt rendreutasitás — akik jobban szolgálták a bolsevizmust, mint ezek a munkások.« Méltóztassék figyelembe vermi, hogy itt tulajdonképen nincs teljes általánosításról. szó. Amikor ... Elnök: Ugy látom, hogy a képviselő ur az elnöki figyelmeztetést, illetőleg rendreutasitást és szómegvonást kivánja vita tárgyává tenni. (Szeder Ferenc: A házszabályok alkalmazását! — Zaj.) A házszabályok 240. §-ának 5. pontja értelmében ez tilos.. Amennyiben a képviselő ur felszólalását ebben a mederben folytatja, kénytelen volnék rendreutasítani és a most idézett szakasz imperativ rendelkezése értelmében a szót is megvonni a képviselő úrtól. (Helyeslés jobb felől. — Rothenstein Mór: Éljen a parlamenti szólásszabadság! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is. Szabó Imre: Ha az elnök ur a házszabályokat betű szerint értelmezve alkalmazza, ez ellen semmi kifogásunk nem lehet. De hogy a túloldalon a többségi párt részéről ezt helyeslik, ez mindenesetre arra vall, hogy ezidőszerint nem gondolnak a jövőre. Csak azt kivánom megállapítani, hogy amikor mi ide bekerültünk, hosszú időn keresztül rajtunk reklamálták a parlamentáris alkotmányt. Amikor passzivitásba kényszeritettek bennünket, amikor tényleg rajtunk kivül álló okokból, (Mozgás a, jobboldalon.) — no tessék ezen nevetni, mert ezen csak azok tudnak nevetni, akiknek nincs politikai meggyőződésük,, — a múlt költségvetés tárgyalásánál nem lehettünk itt, akkor reklamáltak bennünket és rajtunk reklamálták a kritikát. Ma itt vagyunk, végigtárgyaltuk a költségvetést és azt hiszem nem akadt és nem akadhat egy ember a Házban, aki azt mondhatná, hogy a költségvetéshez nem igyekeztünk szerény tehetségeinkhez mérten szakszerűen és tárgyilagosan hozzászólni, javaslatainkat megtenni (Hegymegi-Kiss Pál: Ez igaz!), s hogy a költségvetés tárgyalásánál, különösen pedig annak részletes tárgyalásánál nem igyekeztünk megtartani azt a mértéket, melyet a parlamentáris szabályok legalább is megkívánnak. (Erdélyi Aladár: Nem is zavarta senki!) Tárgyilagosságunkkal mi a szó szoros értelmében legitimáltuk ezt a költségvetést, ami tulajdonkópen azt jelenti, hogy a kormánynak a parlamentarizmus leple alá burkolt diktatórikus törekvéséhez mi adjuk a szankciót a költségvetés formájában. (Egy hang jobb felől: Ejha!) Ez az »ejha« csak azt jelenti, hogy a képviselő ur nem "tudja, hogy a költségvetés valóban politikailag nemcsak idehaza, hanem a külföld felé is beszél. A költségvetés tárgyalásánál az ellenzék részéről megnyilvánult kritika tulajdonképen szankcionálja az egész költségvetést. Ezért ha nem is jár köszönet, de mindenesetre járna az az elnézés, vagy a házszabályoknak olyan módon való kezelése, hogy ilyen apró kisiklásért ne járjon büntetés és indexre helyezés.