Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
À nemzetgyűlés 482. ülése 1925. évi december hó 11-án, pent ehm. 483 Még azt kell megjegyeznem, hogy kormányférfiak szájából, de a túlsó oldalról is imitt-amott itt benn és kint is nem egyszer halljuk az utóbbi időben, hogy össze kell fogni, ki kellene végre békülni, le kell ülni a tárgyaló asztalhoz és megpróbálni összeegyeztetni azokat a különbözőségeket, amelyek bennünket elválasztanak. íme itt van a példa, hogy amikoT leülünk és tárgyalunk, — nem mondhatja ránk senki azt, hogy tárgyalásainknál demagóg eszközöket használtunk — amikor nyújtjuk a kérges kezünket, erre a kérges kézre ráütnek, s ráköpve a szó szoros értelmében, abba a helyzetbe hoznak bennünket,, hogy a mi konciliáns álláspontunkért szómegvonás jár olyasmiért, amiért legfeljebb egyszerű figyelmeztetés vagy rendreutasitás járna. Ezt leszögezni kivánom nem a máért, hanem a jövőért, a történelem számára, mert el fog jönni az idő, amikor tényleg nemcsak egyesek, hanem együttvéve fogják kivánni tőlünk, hogy üljünk le a tárgyaló asztalhoz; akkor majd rá fogunk mutatni arra, hogy amikor tárgyilagosak voltunk és a dolgok megértésével igyekeztünk a közös munkálkodáshoz hozzájárulni, ez volt részünkre a jutalom. Csak ezt kivántam leszögezni. Elnök: Megállapítom, hogy a házszabályok értelmében tisztán az elnök megítélése alá tartozik, hogy valamely nyilatkozat sértést tartalmaz-e vagy sem. Hz az elnök téved, vagy eljárását a Ház nem helyesli,, ugy a Ház nemtetszését az elnökkel szemben bizalmatlanság alakjában kifejezésre juttathatja. Világos azonban a házszabályok értelmében, hogy amig az elnök ellen bizalmatlansági inditvány nincs, addig az elnök jogkörébe beleavatkozni senkinek, magának a Háznak sincs joga. (Zaj.) Ennek következtében esak azt kivánom leszögezni, hogy a házszabályok szerint... (Varsányi Gábor: Gesetz! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Most az elnök beszél, ne méltóztassék magukat összetéveszteni az elnökkel. Megállapítani kivánom, hogy az elnök sértést látott fenforogni és azért egyik képviselőt kötelességszerűen — természetesen a házszabályok értelmében — rendreutasította. (Kabók Lajos: Tessék megengedni, hogy kimagyarázza!) Az illető képviselő ur ahelyett, hogy ezt a rendreutasitást tudomásul vette volna, vagy ami ilyenkor szokásos, annak súlyát enyhíteni igyekezett volna, (Szabó Imre: Nem is adtak időt rá!) ugyanazt a kifejezést súlyosabb formában megismételte. A házszabályok 240. §-ának 3. bekezdése imperative irja elő az elnöknek azt a kötelességét, hogy.^ ha valaki ugyanazt a hibát ugyanazon az ülésen megismétli, okvetlenül rendre utasítandó, a szó tőle okvetlenül megvonandó és — ha szükséges — a mentelmi bizottsághoz utasítandó. (Zaj. — Pikier Emil: És felakasztandó! —• Gr. Széchenyi Viktor: Sajnos, nem!) A képviselő urat nem utasította az elnök a mentelmi bizottsághoz, mert ez nem volt kötelessége, csupán esetleges joga. Az elnök megvonta a szót, ami kötelessége volt és ezt az intézkedését gáncs és kifogás annál kevésbbé érheti, mert az elnöknek ez az intzkedése kritika tárgyává a 240. §. 5. bekezdése értelmében nem tehető. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. (Felkiáltásol- a jobboldalon: Éljen as elnök!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzők önyvet fel olvani ! Forgács Miklós jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesitettnek jelentem (kft. (Folytonos nagy zaj balfelől, — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen az elnök! — Varsányi Gábor: Éljen! Éljen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Oraovány!) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 6 óra 25 Derekor.) Hitelesítették Dr. Dénes István s. h. Rothenstein Mór s. k. naplőhir dió-bizottsági tagok. NAPLÓ. XXXVlt. 1ST
