Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
476 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. Forgács Miklós jegyző (olvassa): XXI. fejezet. Államvasutak. Kiadás. Rendes kiadások ; 3,398,876.000.000 K. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Pintér László ! (Nincs jelen.) Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok ? Forgács Miklós jegyző : Szuhányi Ferenc ! Szuhányi Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az elmúlt korszaknak egyik célkitűzése az volt, hogy a városokat fejlessze, azokat erősitse. Emellett jóformán elfeledkezett a faluról. Most végre rájöttünk arra, hogy tulajdonképen az egész nemzet testét és igy a városok életerejét is maga a falu adja és igy ^ a jelennek s remélhetőleg a jövőnek is célkitűzése : a falvaknak, a vidéknek fejlesztése, erősitése és azok érdekeinek istápolása. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezen a téren azonban nem mérünk egyenlő mértékkel, nem adjuk meg az egyenlő fejlődési lehetőségeket. Nem ellensúlyozzuk a távolsági és közelségi differenciákból származó következményeket, amelyek az egyik részre hátrányt, másik részre azonban előnyt jelentenek. Ez a hátrányos helyzet tetőfokát éri el az északkeleti perefériákon, pedig épen itt, ahol az elszakított részekkel való közeli szomszédság szinte felkínálja magát a beszerzési, értékesitési és egyáltalán a megélhetési lehetőségek összehasonlítására, épen ezeken a végeken kellene legjobban érvényesülnie a központ vonzó és összekapcsoló ereje kisugárzásának, amelynek egyik feltétele, hogy a távolfekvés hátrányát ne érezze vagy legalább is minimálisan érezze. Ez a helyzet okozza azután azt, hogy a kultúra és civilizáció vívmányainak megvalósítása terén is bizony hátramaradtak ezek a vidékek, (Ugy van ! a jobboldalon.) mert hátrányos helyzetük okozta anyagi gyengeségük miatt nem képesek lépést tartani a kedvező fekvésű vidékek előrehaladásávalSzükséges kormányzati feladatnak tartom tehát az előadottak alapján, hogy ezen a hátrányos helyzeten lehetőleg segítsenek, azokat megszüntessék, vagy legalább is enyhitsék. Szerény véleményem szerint e tekintetben leghatásosabb eszköz, a vasúti tarifának célhoz vezető uj alapra való fektetése, (Rothenstein Mór: Jámbor óhaj !) A jelenleg érvényben levő vasúti tarifa a távolsági fokozatok szerint állapítja meg a díjszabásokat, aminek következtében a távollevő vidékek sokkal olcsóbban tudják eladni produktumaikat, mint a közelfekvő vidékek, viszont sokkal drágábban szerezhetik be a közszükségleti cikkeket, mint a közelfekvő vidékek. Ezen okvetlenül segíteni kell, mert hiszen egyforma mértékben viselik a súlyos közterheket. Már pedig az igazságos közteherviselés elvével, de a pénzügyi kormányzat érdekeivel is ellentétes az, hogy az egyik vidék, pusztán geográfiai kedvező helyzeténél fogva könnyebben, olcsóbban szerezhessen be és drágábban adhasson el mindent, a másik vidék pedig épen ellenkezően, mindent rosszabbul értékesíthessen és drágábban szerezhessen be. Talán sohasem volt olyan fontos ez a kérdés, mint manapság, amidőn, bizony midnyájan érezzük, hogy az adózás terén túl, a legvégsőkig vagyunk terhelve. Igy tehát a teherviselési képesség legkisebb ki nem egyenlitődése esetén is a hátrányosabb helyzetben lévő adózók igen könnyen összeroppannak és az összeroskadás katasztrófa felé vezet. (Rothenstein Mór : Ezt mondjuk mi mindig, csakhogy hiába ! Talán ez fog használni !) Ez a hátrányos helyzet megnyilvánul egyéb téren is. Megnyilvánul a vagyon váltság búzaárának megállapitásánáí is, mert az állam a évi december hó 11-én, pénteken. vagyonváltság-buzaárakat budapesti paritás alapján követeli, ennélfogva a Budapesthez közelfekvő vidék sokkal kevesebb buzaértékkel fizeti meg va gyón váltságát, mint a Budapesttől meszszebb fekvő vidék. Kétségtelen tehát — azt hiszem — az az igazság, hogy e visszás helyzeten segíteni kell. Itt legfeljebb az képezheti gondolkodás tárgyát, hogy milyen eszközökkel segítsünk ezen. Errenézve utat mutatott egy igazán nagy kereskedelemügyi ministerünk, a régen megboldogult Baross Gábor, az ő zónarendszerével. Ugy gondolom, hogyha ezen az alapon (Süly Endre : Hozza vissza Baross Gábort i — Pikier Emii : De jó volna, ha vissza lehetne hozni !) uj tarifarendszert" hozunk be, amely a távolsági relációkból származó árkülönbözeteket kiküszöböli, ugy ez a tarifális díjakat bizonyos kiegyenlítődésre, nivellálódásra hozza. Ennek az uj tarifarendszernek megvalósítását — amint emiitettem — a magam részéről nagyon kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom. De továbbmenve, kívánatosnak tartanám még — és talán meg is van a lehetősége — a vasúti tarifa leszállítását. Ez a megélhetést is olcsóbbá tenné, de a közterhek viselését is megkönnyítené. A vasúti tarifa leszállítása lehetséges volna az államvasutaknak abból a szufficitjéből, amely lehetővé tette, — amint legalább én vag3 T ok informálva — hogy ebből az államvasutak egy egészen uj vonala, — ha jól tudom, nem állítom pozitive — a fehérgyarmati vasút is kiépültMindezek alapján nagyon kérem az igen t. minister urat, méltóztassék az általam előadottakat megszívlelni és pedig nem hosszas tanulmány tárgyává tenni, mert az ilyen hosszas tanulmányozások nem csak elodázzák a kérdés megoldását, de nagyon gyakran még sirba is fektetik azokat, és mielőbb meg is valc'sitani. Ezzel a témával végeztem volna, most pedig belekapcsolom felszólalásomat Barthos Andor t. képviselőtársam tegnap elhangzott beszédébe, aki »pro domo« is beszélt, legyen szabad tehát nekem is egy kissé »pro domo« beszélnem. Ő a Nyiregyháza-szalkai összeköttetésről beszélt, s én — ha szabad belekapcsolódnom ebbe — továbbmenve, a Csengér—mátészalkai összeköttetésről fogok beszélni. Ez a vonal két társulaté, de mégis csak egy vonal, mert az egyetlen közvetlen összeköttetés Csenger és Nyíregyháza között. Azt hiszem, nem túlzok akkor, ha azt merem állítani, hogy az ország összes vicinális vonalai között talán ez a legrosszabbul, a legmostohábban kezeit vicinális. Itt egyszerűen rettenetes a vonatok lassú járása, az örökös tologatás és veszteglés az állomásokon ugy, hogy a Csenger és Szálka közötti utat, amely 30 kilométer, a vonat sokszor 5 óra alatt teszi meg. (Graeffi Jenő : Az elég gyors ! — Derültség..) Tegnap megnyugvással hallottam a t. minister úrtól, hogy a személyi forgalmat külön szándékozik választani a teherforgalomtól. Ez mindenesetre nagyon örvendetes híradás és köszönettel is honorálom a magam részéről, mert ettől remélem ennek az állapotnak megjavulását. Barthos igen t. képviselőtársam második kérése a közvetlen kocsi volt. Ehhez a kéréshez a magam részéről is csatlakozom, s azt kérem, hogy legalább is a személyvonatokhoz, ha már a gyorsvonatokhoz nem lehet, adják meg a közvetlen kocsit. Barthos t. képviselőtársam harmadik kérése a menetrend kedvezőbb beállítása volt. A szakemberektől mindig azt hallottam, hogy^ ennek egyik akadálya az, hogy a csengeri állomás még nincs kibővitve- Már a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával voltam bátor szóvátenni a csen-
