Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. évi december hó 11-én, pénteken. 477 geri állomás kibővítésének ügyét és legyen szabad ezt most újból megsürgetnem. A dolog — amennyire én tudom — ugy áll, hogy erre a célra 200.000 aranykorona van felvéve, amelyből ebben az évben fel lett használva 38.000 aranykorona- Ebből látszik, hogy az állomás kibővítési munkálatainak még körülbelül háromnegyedrésze van hátra. Az illetékes állam vasúti szakosztályok rendesen azzal állanak elő, hogy nincsen pénz, azonban, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a pótilletékekből, amelyeket a svájci bankcsoporthoz tartozó vicinális vasutakon feladott áruk után szednek, havonta átlag körülbelül 160 millió korona-folyik be, és ha tekintetbe vesszük, hogy ezekből a póti Hetekéből és a múlt évi maradványokból eddig körülbelül 3.700,000.000 korona állott rendelkezésre, azt hiszem, az az érvelés, hogy nincsen pénz, nem egészen tartható fenn. A dolog inkább ugy áll, hogy az államvasutak igazgatósága más célra fordítja ezeket az összegeket, nem pedig erre a célra, amelyet én kötelességszerűen is folyton sürgetek és kérek. Ez a kérdés tisztán a jóakarat dolga és arra kérném az igen t. minister urat, legyen kegyes ezt — igazán egyszerűen — utasításba adni az illetékes államvasuti tényezőknek, hogy ez a munkálat legkésőbb a jövő tavasszal megkezdődjék és egyfolytában továbbhaladva, be is fejeztessék. Erre igazán égetően szükségünk van, hiszen ma a helyzet tarthatatlan, mert — nem is beszélve az államvasuti tisztviselőkrőfakik lehetetlenül vannak elhelyezve, nem is beszélve az államvasuti vonatkísérő személyzetről, amely, amikor a vonat megérkezik, a késő hajnali vonatindulásig nem tud hova menni, nincsen számára férőhely az egész állomáson, hanem csak tisztán a raktárhelyiségek kevés voltáról és a publikum kényelméről beszélve, mert nincsen váróterem —- legalábbis az I. és Il-ik osztály részére nincs — és az I. és II. osztályú publikum is össze van szorítva a pénztár melletti helyiségbe. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédidejéből még egy^ perc van hátra. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Szuhányi Ferenc : Ismételten vagyok bátor tehát a minister ur szives jóindulatát ezekre az általam előadottakra felhivni. Teljes bizalommal vagyok a minister ur jóakarata iránt, ós hiszem is, hogy jóakaratulag megadja a kellő utasításokat és kezébe veszi ezeket a dolgokat, hogy ezek minél előbb meg is fognak valósulni. Ennek a bizalomnak következtében a költségvetésnek ezt a tételét elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Malasiís Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Mint minden állami intézménynél és vállalkozásnál, úgy a magyar királyi államvasutaknál is a takarékosság van napirenden, és a takarékosság jelszava alatt rendkivűl sok alkalmazottat érzékeny sérelem ért. A takarékosság jelszava alatt szanálták a személyzetet, B-listára helyeztek egy csomó embert, és a takarékosság örve alatt a személyzet meglehetősen koldus helyzetbe is került. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Van azonban egy pont, t ahol a takarékosság sehogyan sem érvényesül és ez a szabadjegyek kérdése. Előrebocsátom, hogy a magyar államvasutak nem térhetnek ki teljesen az elől, hogy szabadjegyeket ne adjanak. Szabadjegyet kapnak a nemzetgyűlési képviselők, azonkívül a sajtó munkásai közérdekű munkájukért, amelyet minden ember ós polgár természetesnek is talál, azonban a szabadjegyek terén a nemzetgyűlés tagjai a közalkalmazottakon és a sajtó munkásain kívül még egy egész sereg olyan ember élvez szabadjegyet, akik részére a szabadjegy sehogyan sem indokolt. Akkor, amikor az állam alkalmazottainak kedvezményes igazolványukat 14 aranykoronával kell megfizetniök, amikor a magyar államvasutak épen most szoritották meg az I. osztályú kocsik használatát a mérnököknek és egyéb alkalmazottaknak, azt tapasztaljuk, hogy a minister ur hivatalos elődjének jóakaratából egyes szerzetesrendek, társadalmi egyesületek és olyan sntézmények, amelyek az állammal semmiféle vonatkozásban nincsenek, amelyek tisztán csak magánérdeket szolgálnak, annak a zöldszinü időleges szabadjegynek a birtokában I. osztályon utazhatnak. Ha már olyan nagyon takarékoskodunk a magyar államvasutnál, ha már a fizetések dolgában odáig jutunk, hogy a munkások nem tudnak ma-holnap megélni a fizetésükből, ha már az alsóbbrangu személyzetet redukálni vagyunk kénytelenek, és minden téren oly mértékben takarékoskodunk, hogy ennek következtében a személyzet elkeseredik, arra kérem az igen t. minister urat, és arra hivom fel figyelmét, hogy ezen a téren is méltóztassék takarékoskodni. Hiszen minden jogos érdeket figyelembe kell vennünk és az ellen, ami közérdek, nincs kifogásunk, de amikor azt látjuk, hogy olyan társadalmi egyesületek, gazdag szerzetesrendekhez tartozó urak, akik a közérdekkel semmi vonatkozásban nem állnak, kapnak I. osztályú szabadjegyet, akkor mégis csak szóvá kell tennem ezt az anomáliát és kérnem kell a minister urat, hogy e téren teremtsen szigorúan rendet, mert semmi szükség nincs arra, hogy minden lehető és lehetetlen társadalmi alakulás I. osztályú szabadjeggyel utazzék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző : Gaal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Az államvasutak tételénél legyen szabad csak röviden egyes körülményekre felhívnom a mélyen t. minister ur szives figyelmét azzal a célzattal és szándékkal, hogy lehetőleg megnyerjem őt annak, hogy azon kérdésekben, amelyek jogoson hívják ki a kritikát ministeri hatalmánál fogva intézkedni szíveskedjék. Tudom azt, hogy vannak bizonyos dekoriális külsőségek, amelyek egyes magasrangu állami tisztviselőket megilletnek, tudom, hogy mindazon esetekben, amikor a minister hivatalos utakra kimegy, a külső dekórum kedvéért is, de meg testi épségének biztonsága érdekében is szüksége van ajra, hogy szalonkocsiban, tehát állásának megfelelő módon utazzék, de sehogy sem tudom megérteni, hogy ezt a külső dekórumot olyan esetekben is igénybe vegye ebben a szegény, koldus magyar államban, amikor erre semmi szükség nincs. Csak hivatkozom a nagy német birodalom elnökének példájára, akiről akárhányszor olvasom a lapokban, hogy még hivatalos utjai alkalmával is közönséges vonaton I. osztályon utazik, mint minden más polgára az államnak, s azt tartom, hogy ez az egyszerűség annak a nagy német birodalomnak és annak a nagy embernek csak becsületére válik. Ha ezzel szembeállítom azt a napról-napra észlelhető tényt, hogy egyes vonatokon, amelyek a határszél felé közlekednek, amely vonatokon tehát bizonyos rendőri kirendeltség állandóan utazik, ez a rendőri kirendeltség elfoglal egy, esetleg két I. oszályu fülkét. (Pikier Emii : Mindig kettőt !) Láttam már egyet is, láttam már kettőt is és megtörténik az az anomália, hogy az az utas, aki fizetett a jegyéért, kénytelen II. osztályban utazni, ellenben az I. osztályú kocsikban alantas rangú rendőrtisztviselők terpeszkednek. Általában az úgynevezett szolgálati szakasz 66*