Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

472 J nemzetgyűlés 482. ülése 1925. tén rendreutasítom. Figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak a házszabályokat meg­tanulni, amelyek kötelezően irják elő az elnöknek, hogy ha valamely képviselő a rendreutasitás után a hibát ismétli, a szót köteles tőle megvonni. Mél­tóztassanak a házszabályokhoz és a parlamenti illemhez alkalmazkodni. (Rothenstein Mór : Éljen a parlamenti szólásszabadság ! — Zaj.) Csendet kérek ! Szólásra következik % Forgács Miklós jegyző : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, ha a lárma közben mindenki ugy hallotta volna, mint ahogy ón hallottam itt közelebbről, hogy Kabók elvtársam mit mondott, (Felkiáltások jobb­felől : Elvtárs ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen ! Nem szegy éljük !) akkor valószínűleg nem következett volna be a rendreutasitás és a szó­megvonás. Én jól hallottam 'közvetlen közelről, hogy mit mondott, és tudom, hogy nem arról van szó, amit tulajdonképen az ő szavainak tulajdo­nítanak, hanem arról, hogy azok a képviselőtár­saink, akik a forradalmi idők alatt szintén bele­sodródtak a forradalmi idők hinárjába, bizony ha polgári szemüvegen keresztül bíráljuk el a dolgot, igen sokszor sokkal súlyosabban volnának aposz­trofálhatok, mint ezek az egyszerű munkások- Ha ezt felhozta, azt hiszem, nem követett el égbe­kiáltó bűnt, amiért a szót meg kellett tőle vonni. De egyébként nem ez a fontos a dologban. Az, amiért én felszólaltam és amit én szintén szóvá kivántam tenni ennél a rovatnál, az, hogy az ipari munkásvédelmi oélokra felvett összeg szerintem is minősithetetlenül csekély. Az a szán­dék, amelyet az indokolásban a minister ur le­szögez, ebből az összegből a szó szoros értelmében megvalósíthatatlan. Ugyanott tartunk ennél a rovatnál is, mint az előző rovatnál, hogy van egy cím, amely ma már valószínűleg nem állja meg a helyét, de amely belekerült a költségvetésbe valamikor évtizedekkel ezelőtt talán és ittragadt és ezen a címen most is kiadásba helyeznek ösz­szegeket. Ha a földmivelésügyi tárcánál még sze­repel ilyen címen bizonyos összeg, azt még meg tudom érteni, mert hiszen a földmivelő munkásság körében talán elérhetnek még va­lami hatást azok a kitüntetések és azok a jutal­mazások, amelyeket a minister ur itt kon­templál, de az ipari munkásság körében, azt hiszem, nagyon kevés ipari munkás van már, aki ilyen kitüntetésre és díjazásra reflektál, mert az ipari munkások már öntudatosabbak annál, semhogy kielégítve erezhetnék magukat 30-40-50 évi szorgalmas munkálkodás után egy díszokle­véllel, esetleg néhány koronányi, majdnem csak a villamosköltségnek megfelelő ajándékkal. Ha azonban tényleg az a helyzet, hogy a ministerium ilyen oklevél-kitüntetésekre és ilyen hihetetlenül alacsony összegű jutalmazásokra komolyan gondol, akkor azt kell mondanom, hogy ez az összeg, mely egy munkásnak jut 50 évi szolgálat után, — mert ilyen hosszú szolgálat után szokták a munkásokat ezzel jutalmazni — ma még egy koldustarisznyára sem elég, mert ha az a munkás a vásáron vagy üzletben egy koldustarisznyát akar venni, akkor ezért az összegért nem tudja azt megkapni. Szőj mora, hogy bekerülhet a költségvetés tételei közé ilyen alacsony összeg ilyen magas, nemes célok érdekében. De mivel mindenhol, végig az egész vonalon azt látom, hogy különösen az ipari támogatással kapcsolatban ilyen kicsinyes és apró célok es még kicsinyesebb eszközök állanak a kereskedelemügyi kormány rendelkezésre, őszintén megvallom, hogy az egész rovatot nem tudom komolyan venni ép ugy, mint az előbbi rovatot sem. Ha felszólaltunk és kifogásoltuk ezt, nem a máért tettük, hanem a évi december hó ll-én, pénteken. jövőért, azért, hogyha a jövőben a kereskedelmi kormány a költségvetést készíteni fogja, gondol­jon arra, hogy ilyen apró eszközökkel ne próbál­kozzék, mert az ugy sem vezet célhoz. Egyébként annak ellenére, hogy nem értek egyet az indokolásban lefektetett intenciókkal, azt akarnám, — legalább is szeretném elérni, — hogyha már ilyen alacsony összeg jut ennek a rovatnak dotálására, az ne legyen mégse annyira nevetséges összeg, hogy még a leglaikusabb ember is mosolyogni kénytelen, ha az összeg felett me­ditál. Ha ugyanis azt látom, hogy a bel- és kül­kereskedelmi célokra, nevezetesen a tőzsdék fel­ügyeletére eső költségek, a cégbejegyzések kihir­detésére felügyelő ministeri biztoszág költségei, stb., azonkívül a külkereskedelmi jelenségek figye­lemmel kisérése szempontjából nélkülözhetetlen könyvek, folyóiratok, nyomtatvánj ok és hasonló segédeszközök beszerzésére szükséges összegek is ebből dotálódnak, akkor az ebben a rovatban fog­lalt összeg nevetségesen kis összegnek tűnik fel. Hogy ez ne tűnjék fel ilyen nevetséges összegnek, hanem ezen a címen nagyobb összeg álljon a ke­reskedelmi kormány rendelkezésére, s hogyha már a kivánt célt nem is közelíti meg, de leg­alább ne váljék nevetségessé az ezen a téren tör­tént intézkedés, javaslom, hogy a kereskedelmi és munkásvédelmi célokra előirányzott 827.900.000 . korona 2 milliárd koronára emeltessék fel, s tisz­telettel kérem e javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző : Nincs senki sem fel­iratkozva ! Elnök: Kivan valaki szólani ! (Nem!) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy az e rovatban előirányzott 827 millió korona felhasználására vonatkozólag az indokolás egészen világos képet nyújt. Ebből az indokolásból világos az, hogy itt szó van a Központi Értesitő, a hivatalos céglap nyomtatási költségeiről, szó van továbbá a kül­kereskedelmi téren más államokban történő események figyelemmel kisérése céljából bizonyos könyvek, folyóiratok beszerzéséről, szó van továbbá okiratok készítéséről, melyeket mi 25 évet meg­haladó időt munkában eltöltött munkások részére szolgáltatunk ki, itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy az én tapasztalatom szerint az, hogy nem lenne semmi jelentősége annak, hogy mi ilyen okiratokat adunk ki, egyáltalában nem állhat meg, mert az én tapasztalatom épen azt mutatja, hogy az ilyen módon kiállított okiratnak határozottan van bizonyos hatása, s határozottan van a munkásság körében bizonyos érzék az iránt, hogy ilyen okiratok kiállitassanak, és ezért a jövőben is azon leszek, hogy ilyenek kiállitassanak. (Helyeslés jobbfelöl. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami azonban azt a felvetett konkrét kérdést illeti, hogy itt a munkásvédelmi egyesületek támogatása alatt a szekszervezetéknek, és pedig a szociáldemokrata szakszervezeteknek támo­gatása van-e értve, erre egészen konkrété vála­szolhatom azt, hogy a szociáldemokrata szakszer­vezetek támogatását nem tartom állami feladatnak, s en ne kf oly tán az nincs is itt előirányozva. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt arról van szó, hogy mi a tüdővész elleni küzdelemmel kapcsolatosan a tüdővész ellen küzdő egyesületeknek nyújtottunk támogatást. Ez az, ami ebben a rovatban^ foglaltatik, s kérem a rovat változatlanul való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon kérem az elnök ur szives engedelmét, hogy még egy megjegyzést tehessek, amely nem erre a tételre vonatkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom