Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
468 Á nemzetgyűlés 482. ülése 1925. dos tételt megtámadtam, akkor ha a minister ur által hangsúlyozott célokat tekintem is, ezt a 43 milliót és a kereskedelem és munkásvédelem céljaira utána következő 827 milliót a magam részéről elégségesnek egyáltalában nem tarthatom és e tekintetben csatlakoznom kell azokhoz a javaslatokhoz, amelyek ezeknek a céioknak érdekében bizonyos javításokat kivannak. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós áegyző: Szabó József! Szabó Józsei: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, kétségbejtő volna a kisipar helyzete, ha a költségvetésben 43 millió korona volna előirányozva a kisipar támogatására. Teljesen megértem, — bár nem voltam jelen •— a minister ur felvilágosítását, amikor a költségvetés indokolásait is magyarázván, megmondta, hogy ez az összeg nem a kisipar támogatását szolgálja, hanem csak a tanoncoktatást, a segédképzést, és egyéb kisipari fejlesztési célokat. Ezt a célt azonban, — legalább is azt a célt, amelyet a képviselő ur szóvátett — a kisipar támogatását nem tudjuk elérni azzal sem, ha ezt az összeget a kétszeresére emeljük fel, mert ha a 43 millió helyett 100 millió korona van erre a célra előirányozva, az igazán a dolog lényegén nem változtat. Ez nem jelenti azt, hogy nem helyeslem és nem fogadnám el esetleg Kabók képviselő ur inditványát. Rupert képviselő ur azt mondotta, hogy 10 milliárd támogatást kell nyújtani erre a célra, nem tudom, hogy a képviselő ur hogyan képzeli ezt, mit akar a 10 milliárddal csinálni, (Rupert Rezső: Kamatmentes hitel, stb.!) épen erről akarok beszélni, azonban ez a kérdés tényleg nem tartozik ehhez a költségvetéshezi, legalább is nem ehhez a tárcához, hanem azt más formában, más módon kell elintézni. (Rupert Rezső: Mindegy, akármilyen formában!) Meggyőződésem az, hogy a kisiparosoknak nem is az a legfontosabb, hogy bizonyos összegeket vegyünk fel, kvázi jutalmakat, ajándékokat biztositsunk a számukra, hanem az a fontos, hogy lehetővé tegyük számukra, hogy a munkájuk révén tisztességes jövedelemhez jussanak. Tegyük lehetővé, hogy munkaalkalom álljon rendelkezésünkre, tegyük lehetővé, hogy munkát tudjanak vállalni, szóval tegyük lehetővé, hogy üzletüket és műhelyüket vezetni képesek legyenek. Két szempontból kívánnám ezt a kérdést elősegíteni. Az egyik az, hogy a kormány ne akadályozza meg ä kisiparost ténykedésében. Megakadályozza-e, ez a kérdési Igen. Határozottan merem állítani, hogy a kormány, ha nem akadályozza is meg, de legalább is nem teszi meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket a minister urak is sokszor feltótlenül méltánylást érdemlőknek jelentettek ki. Nem tettek semmit e téren. Azokra a felesleges üzemekre célzok, amelyekkel minduntalan találkozunk, akármilyen közhivatalba vagy mini steriumba megyünk. Itt a képviselőházban, vagy akármelyik ininisteriumban találkczunk cipészműhelyekkel, szabóműhelyekkel és különböző egyéb műhelyekkel, ahol különféle munkálatokat végeznek el, megengedett és meg nem engedelt munkálatokat, de természetesen nem azzal a módszerrel, ahogyan azt a kisiparos végzi. Ezek az üzemek ugyanis nem fizetnek takásdíjat, világítási díjat, a legtöbb esetben fűtést sem, nem fizetnek adót, és ezeknek a könnyebbségeknek biz : tositásával konkurrálnak azokkal az adófizető kisiparosokkal, akikre az állam a terheket mind kirója. Ez nem lehet iparpártolási politika, de évi december hó 11-én. pénteken. nem lehet az adófizető alanyoknak támogatása sem, mert egy oldalról ilyen iparokat létesítenek, amelyeknek folytatására az állam, a ministerium nem hivatott, másik oldalon pedig. az adófizető alanyokat teszik ezzel tönkre. A kisiparosok küldöttségben jártak az összes minister uraknál, magánál a ministerelnök urnái is és azt hiszem, nem egyszer a kereskedelmi minister urnái is. A ministerelnök ur és a minister urak megígérték, hogy rendet fognak teremteni ezen a téren és a fölösleges üzemeket, amelyek nem közüzemi jellegűek, hanem csak arra jók, hogy ott házi-suszteroiások történjenek, amelyek arra jók, hogy ott azoknak, akik az üzemnek vezetői, ellenőrei, felügyelői, kedvezményes áron készítsenek ruhát, cipőt és egyéb szükséges dolgot, megszünteti. Megengedhetetlennek tartom ezeknek az üzemeknek működését annál inkább, mert a kormány is osztozott ebben a felfogásban, azonban a tett mindezideig elmaradt. Felhasználom az alkalmat, hogy a költségvetésnek ennél a részénél újból felhívj am a minister ur figyelmét erre a kérdésre, hogy igéretét végre kövesse a tett Tessék a fölösleges üzemeket az egész vonalon beszüntetni. A ministeriumok végezzék el a maguk hivatását, de ne konkurráljanak Budapest vagy az ország adófizető kisiparosaival. A másik dolog, amellyel a kisipar támogatására szeretnék sietni az, amit az előttem szólott képviselő urak is megemlitettek : a kisiparosoknak hitelbiztosítása. A kisiparosok nagy, áldozatos munka árán létesitettek itt Budapesten két intézetet, amelyeknek hivatása a kisiparosoknak hitellel való ellátása. Ez a két intézet azonban nem rendelkezik megfelelő tőkével. Azt gondolom, ezeknek az intézeteknek múltja elég garancia arra, hogy a kormány a támogatásukra, segítségükre siessen. Ezeken az intézeteken keresztül kell a kisiparosok hitelszükségletét biztosítani. Ma a helyzet az, hogy ez intézetek közül az egyik 11 Va milliárd tőkével rendelkezik, és 187 miliárd korona hitelt folyósitott a kisiparosok részére. Ha tekintetbe vesszük, hogy csak Budapesten körülbelül 50.000 kisiparost és 25.000 kiskereskedőt számithatunk, ez összesen 75.000 ás ha számukra fejenként átlag csak egy-egy millió korona hitelt akarunk biztosítani, igy is legalább 75 milliárdra volna szüksége ennek az intézetnek. De nem ilyen nagyok az igények. Sokkal szerényebb igényekkel jelentkeznek a .pénzügyi kormányzatnál, azonban mégsem találkoznak olyan megértéssel, támogatással, aminő megértésre érdemesek volnának. Azért én ez alkalommal különösen felhívnám erre a kereskedelemügyi minister ur figyelmét és kérem, hogy legyen segitségére a kisiparosoknak, mert hiszen, ha jól tudom, a kereskedelemügyi minister ur most egyben pénzügyministerhelyettes is^ tehát módja van a pénzügyek felett diszponálni.ÍMéltóztassék tehát felhasználni a kedvező alkalmat és mint pénzügyminister segitsen a kereskedelemügyi ministeren és akkor a minister urnák nem lesz semmi nehézsége a pénzügyminister úrral. Méltóztassék ezeket a méltányos kívánságokat venni és a kisiparosoknak e téren a lehetőség szerint segítségükre lenni. Amennyiben a minister urnák ilyen irányú intézkedéseivel találkoznék, azokat tgrmészetesen készséggel fogadnám, ami örömömre szolgálna, de mivel politikai szempontból a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Malasits Géza! Malasits Gréza:T. Nemzetgyűlés ! A kisiparosság sirámainak elsirásához negyedóra kevés. Anyagi
