Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

456 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. szakoktatás kérdése épen az a tér, ahol az aránylag csekély összegek mellett is, amelyek rendelkezésünkre állottak és állanak, a legutóbbi időben is tudtunk némi haladást produkálni. Nekünk még e keretek között is megvolt a lehetőségünk arra, hogy kibővitsünk egy-két szakiskolát faipari és fafaragó részszel és ezenkívül megnyílhatott az uj nagykanizsai fémipari szakiskolánk is. Az érdekeltségek segitségével — amiért nem mulaszthatom el, hogy e helyről is ne mondjak köszönetet — meg volt a lehetősége annak, hogy egy igazán szép textilipari szakiskolát csináljunk. Azt hiszem, hogy a jövőben is arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy ahol csak valamikép megvan a lehetősége, ott az érdekeltséget bevonjuk a szakoktatásba, mert látjuk, hogy a mi eszközeinkkel mindazt, amit megcsinálni szeretnénk, nem tudjuk megcsinálni. Miután ebben az esetben a textilgyáraknak is tényleg nagy érdekük volt abban, hogy minél hamarább megfelelő munkásságot tudjanak kapni, azt hiszem, egészen méltányos, hogy az ő részükről is bizonyos támogatás adassék az ilyen intézményeknek. Nagyon örülök, hogy megtaláltam náluk a készséget erre a támogatásra és remélem, hogy más téren is meg lesz ennek a lehetősége. Ami konkrété ezt a rovatot illeti, amelyről szó van, tényleg aránylag nem nagy ez az összeg a tanoncotthonok és más hasonló nevelést szolgáló célokra, de épen tegnap fogadott el a t. Nemzetgyűlés egy határozati javaslatot, amelyben arra utasította a kormányt, — természetesen a lehető határok között — igyekezzék azon, hogy uj tanoncotthon is felállítható legyen. Én a magam részéről mindent elkövetek, már a mostani szűk korlátok között is, hogy a meglevő tanoncotthonokat, amennyiben lehetséges, támogassam. Kérem a rovat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 3. rovattal szemben, • amely egyéb ipari és kereskedelmi oktatási célokra 129 200 000 koronát kivan fordítani, Kabók Lajos képviselő ur módosító indítványt nyújtott be, melyben ezt az összeget 1 milliárdra kívánja felemeltetni. Az eredeti szöveg ellentétes Kabók képviselő ur módosító indítványával, igy a kérdést vele szemben fogom feltenni. Kérdem, méltóztatnak-e a 3. rovatot, szemben Kabók Lajos képviselő ur módositó indítványával elfogadni igen vagy nem? (Igen! Nem,!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség! A nemzetgjnilés a 3. rovatot eredeti szövegben fosradta el, Kabók Lajos képviselő ur indítványát tehát mellőzte. Áttérünk a rendkívüli kiadások átmeneti kiadásaira. Perlaki György jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Iparoktatási intézetek épületeinek helyreállitására és uj iparoktatási intézetek szervezésére: 510.000.0(10 korona. FJnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Kabók Laios! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Elállók a szótól! Flnök: Kiván-e még valaki szólni? (Malasits Géza szóié ra jelentkezik ) Ma la sits képviselő urat illeti a szó! Maíasits Géza: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! évi december hó 11 éri, pénteken. Halljuk!) Az uj iparoktatási intézetek szervezésére felvett 510,000 000 korona összeget keveslem, és pedig azért, mert annak a textilipari szakiskolának felállítása, amelynek a minister ur létesítését az érdekeltségek bevonásával bejelentette, egymaga nem elegendő. Feltétlenül szükséges volna a vidéki városok egyikében husipari szakiskolát felállítani. Köztudomású dolog, hogy az- állattenyésztés fejlődésével és fejlesztésével Magyarországnak is rá kell térnie arra az exportra, amely Dániában és Belgiumban meglehetősen nagy, a kész-husáruk exportj ara. Az a tanoncoktatás, amelyet ezen a téren a kismestereknél, különösen a vidéki városkákban a tanoncok kapnak nem elegendő arra, hogy az exportra készülő húsáruk szakszerű feldolgozását megtanulják. Azok a gyerekek megtanulnak a vágóhidakon valamit vakarászgatni, megtanulhatnak valamit az üzletben, arra nézve azonban, hogy hogyan kell ilyen árukat elkészíteni erre nézve semmiféle kioktatásban nem részesül. A tanonciskola ma csak arra való hogy bemagoltassák a tanoncokkal, hogy mi volt Palesztinában háromezer évvel ezelőtt, azután tanulnak egy kis számtant, földrajzi, emellett ott van a rengeteg sok leventegyakorlat, a vasárnapi templom, azután iskolába mennek, és azután — készen vagyunk. Ott a szakma gyakorlati részét nem tanulják meg, ezért feltétlenül szükséges volna ilyen intézet felállítása. Nemkülönben szükséges volna egy agyagipari és kerámiai szakiskola is, hiszen Magyarországon van bór, kaolin és igen kitűnő agyag. A külkereskedelmi számok igazolják, hogy meglehetősen sok pénzt adunk agyagárukra, azonban ezen a téren szakiskolánk nincs. A kerámiai érdekeltség, ami különösen a téglagyárakat illeti, nem tartozik a legszegényebbek közé. Azt hiszem, hogy ha a minister ur erre a kérdésre kissé súlyt fektet, — itt is csak az érdekeltség bevonásával gondolom a dolgot megvalósíthatónak — igen könynyü volna kerámiai szakiskolát létesítenünk. amelyben azután igen sok és igen értelmes agyagipari és kerámiai iparost lehetne nevelni. Mindezek alapján tisztelettel javasolom (olvassa): »A kérdéses tétel alatt az iparoktatási intézetek épületeinek helyreállítására és uj iparoktatási intézetek szervezésére előirányzott 510,000.000 korona helyett az erre a célra fordított összeg 3 milliárd koronában állapíttassák meg.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az előbb elmondottak alapján kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy iiiditványomhoz hozzájárulni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem, !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan nyilatkozni ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A benyújtott javaslatot a magam részéről nem fogadhatom el. Ami azonban a kerámiai ipart illeti, ez nálunk tényleg olyan iparág az országban, amely a háborút követő időkben isren szép fellendülést vett. Mostanáig nem foglalkoztam azzal a tervvel, amelyet a t. kénviselőtársam felvetett, de most, abból az alkalomból, hogy ő ezt szóvátette, tényleg meg fogom nézni, hogy meglenne-e a lehetőséire annak, hogy egy ilyen kerámiai szakiskolát létesit-