Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. sunk. (Rupert Kezső : Sárból aranyat : ez legyen a jelszó !) E tekintetben, miután a kérdéssel ezideig nem foglalkoztam, semmiféle irányban nem tudok nyilatkozni, sem ígéretet tenni nem tudok, de kijelentem, hogy foglalkozni fogok a kérdéssel. (Helyeslés. — Rupert Rezső : Megígérhetné a minister ur, hiszen ez nem kerül sokba !) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A rendkívüli kiadások átmeneti kiadásával szemben Malasits képviselő ur módosító indítványt adott be, amelyben az eredeti szövegben foglalt 510 millió koronát 3 milliárdra kívánja felemelni. Az eredeti szöveg ellentétben^ van Malasits képviselő ur indítványával, tehát vele szemben fogom a kérdést felállítani. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, meltőztatik-e az átmeneti kiadások összegét, szemben Malasits képviselő ur indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Az eredeti összeg fogadtatván el, az indítvány mellőztetett. Következnek a beruházások. Perlaki György jegyző (olvassa): Ipariskolai épületek emelésére (II. részlet) 5.075,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): BevételRendes bevételek. Tandíjak és egyebek 1.224,000.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 10. Cím. loari és kereskedelmi célok. Kiadás. Rendes kiadások. I. Állami munkaközvetítő hivatal. 1. Rovat. Személyi járandóságok 993,960.000 K. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az állami munkaközvetítő hivatal részére az 1. rovatban foglalt 993,930.000 korona összeget kifogásolom, azonban nem abból a szempontból, amelyből ezideig az összegeket kifogásoltam. Eddig ugyanis mindig kevesellem az összeget, ebben az esetben azonban sokállom az előirányzott összeget, mert arról győződtem meg, hogy az állami munkaközvetítő hivatal nem áll hivatása magaslatán, nem tudja feladait megfelelő módon betölteni- Nem téveszt meg engem az sem, ami az indokolásban foglaltatik. A minister ur az indokolásban megemlíti, hogy milyen szétterjedt működése van az állami munkaközvetítő hivatalnak, hány városban látja el feladatát és gyakorol felügyeleti jogot s végeredményében megemlíti, hogy a rossz és kedvezőtlen közgazdasági viszonyok ellenére mégis sikerült 278.249 munkahelyet és 105.314 munkakeresőt nyilvántartani, a közvetítések száma pedig 49.494-re rug. Azok, akik az állami munkaközvetítő intézményt belülről nem ismerik, ezeket a számokat igen nagynak, igen kedvezőnek látják, amiért is azt mondják, hogy az e célra előirányzott összeget igenis, megéri acél, mert elég jelentős eredményeket lehetett elérni. Az állami munkaközvetítő hivatalra vonatkozólag tapasztalatom, hogy elvesztette, illetőleg meg sem találta azt a nexust, amely nélkül a közvetítés kérdését helyesen ellátni nem lehet. Az állami munkaközvetitő hivatalba legnagyobbrészt azok a munkáltatók mennek munkásokért, akik már sehonnan sem tudnak munkaerőket beszerezni. Az állami munkaközvetítő hivatalba azok a munkások mennek elhelyezkedés nyerése céljából, akik más mó*vi december hó 11-én, pénteken. 457 don, mint így, elhelyezkedni nem tudtak. Egyrészt tehát olyan munkáltatók keresnek az állami munkaközvetitő hivatalban munkaerőket, akik hírhedtek arról, hogy a legolcsóbb munkaerőket szokták alkalmazni. Épen azért azok, akik megfelelő szakerőket keresnek, de innen nem kapnak, nem is fordulnak ide, mert ők jobban nem akarják díjazni a szakérőket. Egyrészt tehát ez áll fenn, másrészt az, hogy a közvetitésre jelentkező munkások olyanok, akik t képzettségük hiánya folytán olyan közvetítő helyeken, ahol jó szakerőket keresnek, jelentkezni sem mernek, mert az első alkalmaztatásuknál rögtön kiderül hasznavehetetlenségük. Ami pedig a közvetitésre vonatkozó feltüntetett 49.000-et illeti, ez csak azért rúghatott ilyen magasra, mert egy munkahely betöltése igen sokszor megismétlődik. T. i. ha egy munkáltató, aki hires arról, hogy fizetni nem akar, az állami közvetítő hivataltól kér munkaerőt, kap is, de olyat, amilyet az előbb emiitettem. Az illető olcsó pénzért jó munkaerőt akar s néhány napon belül meggyőződik arról, hogy nem olyat kapott, mint keresett, elbocsátja az illető munkást s újból oda fordul az állami munkaközvetitő hivatalhoz, ugy hogy egy héten belül is megismétlődik egy- és ugyanazon helynek a betöltése s csak ebből az okból rúghat fel ilyen magasra a közvetített munkások száma. Ha ott olyan munkáltatók kérnének munkaerőket, akik a munkások díjazásánál a megélhetési lehetőséget veszik figyelembe s ha ott olyan munkások jelentkeznének közvetitésre, akik a munkára való alkalmatosságukat be is tudják bizonyítani, akkor ez a szám nagyon kicsire zsugorodnék össze, merem állítani, minden túlzás nélkül, hogy legalább egynegyedére. Tiz-tizem kettő ezer munkást elközvetiteni 993 millió koronáért, túlnagy luxus ennek az országnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen indokok alapján nem látom az állami munkaközvetitő hivatalt hivatása^ magaslatán állónak, s ez okból sokallom és kifogásolom a felvett összeget. A munkaközvetítő hivatalnak egyébként is szerintem összeköttetésben kellene állania azokkal a munkaközvetitő helyekkel, ahol megfelelő szakerőket lehet találni. Nem akarom külön kiemelni a szakszervezeteket, azonban letagadhatatlan tény, — méltóztassanak a munkáltató körökhöz fordulni— hogy jól képzett szakerőket mégis csak a szakszervezeti munkaközvetítőben lehet találni s ha valakinek elsőrangú, jól képzett szakmunkásra van szüksége, akármennyire ellentétes állásponton van is a szociáldemokrata alapon álló szakszervezetekkel, végeredményben mégis csak oda fordulómért tudja, ha onnan kér, ott megfelelő képzettségű munkaerőt fog is kapni. Az állami munkaközvetítő hivatalnak nixics meg az a nexusa sem, hogy az esetben, ha tőle kérnek valamely speciális munkaerőt, valamelyik szakszervezeti munkaközvetítőt keresse meg s ennek a megkeresésével tudja esetleg betölteni azt az üresen álló munkahelyet. De más szempontból is hibáztatom és kifogásolom az állami munkaközvetitő hivatal működését. Kifogásolom azért is, mert abszolúte nem törődik a munkaközvetitő hivatal a megélhetési lehetőségekkel. Szerintem a munkaközvetitő hivatalnak nemcsak arra kell törekednie, hogy betöltse az üres munkahelyeket, hanem azzal is kellene törődnie, hogy az igy betöltésre kerülő munkahelyeken ugyan milyen a munkabér, meg kellene tudnia állapítania azt is, hogy az a munkabér, amelyet felkínál a mim-