Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
A 'nemzetgyűlés 482. ülése 1925. szükségesnek tartom, hogy a költségvetésben feltüntetett összeg növeltessék és pedig 129 millió koronáról legalább 1 milliárd koronára. Ez sem nagy összeg, ebből is esak szűkösen lehet kielégíteni mindazokat a célokat, melyeket a minister ur az indokolásban is volt szives megemlíteni. Tisztelettel kérem a t. nemzetgyűlést és a minister urat, hogy felsorakoztatott indokaim alapján a beterjesztett módosító javaslatomhoz hozzájárulni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik 1 ? (Senki.) Szólásra feljegyezve senki sem lévén, kérdem» kíván-e valaki szólani ? Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Mindössze néhány mondatot akarok az előbb elmondottakhoz hozzáfűzni. Én a hibát és hiányosságot nem az ipariskoláinkban látom, még kevésbé a mi tanerőinkben. Tudom, hogy ipariskoláink, különösen azok, amelyek egyes szakmák, mint a vasipar, faipar, stb. oktatására vannak berendezve, tényleg elsőrangút produkálnak a maguk igen sokszor talán szűkös viszonyai között. A hiba abban van, hogy az oktatás túlságosan elméleti és kevésbe gyakorlati, ennek következményei azután az életben súlyosan, károsan érvényesülnek. A hibát nem az iskolákban és nem a személyzet rátermettségének hiányában látom, hanem abban a tantervben, amely szerint ezekben az iskolákban az oktatás folyik. Mindenesetre meg kell állapitanom, hogy azok a munkások, akik mint tanoncok az alsófoku iskolákat látogatták és igy kerülnek az. életbe, akárhányszor több gyakorlattal, rátermettséggel és készséggel állnak a munkapad mellé, amikor arra kerül a sor, hogy tényleg r produkálni is kell. De épen az alsófoku ipariskolák teljesítményével kapcsolatban kell megemlítenem valamit. Sajnos, ezen a téren a lehető legkevesebb az, amit felmutatni tudunk. Különösen vidéken hihetetlen elmaradottság van ezen a téren, ugyanynyira, hogy egyes vidéki helyeken még az ipariskolák sincsenek meg, mert hiszen az ipariskolák felállítása bizonyos létszámhoz van kötve. Ahol fel is állítják ezeket az iskolákat, a legkevesebb szó esik a szakirányú dolgokról. Az ipariskolák legtöbbször az ismétlő iskolák helyettesitői, ami nem káros ugyan, mert hiszen az alapvető tudományok felfrissítése nem árthat ezeknél a gyerekeknél, de arra is nagy srilyt kellene helyezni, hogy a gyakorlati iparral kapcsolatos elméleti rész is taníttassák ezekben az iskolákban. Mondom, vidéken nagy hátrányban vannak az ifjúmunkások és tanoncok, csunán a főváros nyújt valamit ezen a téren. Sajnos, itt sem minden ipariskola egyformán, egyik jobban, másik gyengébben, attól függ, hoffv kik és milyen készültséggel állanak oda az oktatáshoz. A fővárosban van olyan ipariskola, ahol fontosabb a Levente egyesület propagálása, talán akárhány esetben fontosabb más, elvont, nem az iparhoz tartozó dolgok tanítása, esetleg tanterven kivül is. Ez azt eredményezi, hogy amikor a gyermekek felszabadulnak, — azonkívül, hogy a műhelyben is igazán mostoha elbánás mellett egészen más szolgálatokra használják fel őket •— amikor kikerülnek az iskolából, mint gyökérnélküli, mint az iparban nem alkalmazható munkások egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. Itt kell megemlítenem még azt is, amire már tegnap is céloztam, hogy egyes munkáltatók a tanoncok kizsákmányolása terén a legmértéktelenebb határig mennek el... Elnök: A kénviselő ur — ugy látszik — minden áron el akarja mondani azt a beszédet, évi december hó 11-én, péntekem. 455 amelyet tegnap akart elmondani. Ezt még sem engedhetem meg a képviselő urnák, mert akkor a képviselő urak szívesen hivatkoznának erre a precedensre. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Az elnök a maga 'liberális felfogásában nem mehet el annyira, hogy azután ezt a liberálisságot a képviselő urak vele szemben felhasználhassák. A képviselő ur a 6. rovathoz kért szót, amely rovat az ipari és kereskedelmi oktatási célokról szól. Egy összeg van itt felvéve, amelyet sokaihat vagy kevesemet a képviselő ur, de •;ény, amelyet fel méltóztatott hozni, abszolúte nem erre vonatkozik. Kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék az elnöki figyelmeztetést figyelembe venni és méltóztassék szorosan véve a tárgyhoz szólani. Szabó ímre: Hiszen mindössze csak egy mondatról van szó. Sajnálom, hogy az elnök ur nem várta meg, míg befejezem a mondatomat. Az indokolásban t. i. az van, hogy a minister ur ezzel a 129 millió koronával fedezni kivánja a rendkívül fontos tanoncotthonok segélyezését is. Láng János képviselő ur előbbi felszólalásában tényleg elég objektíve mutatott rá arra, hogy azokat a tanoncokat, akik minden védelem nélkül állanak, tanoncotthonokba kellene _ elhelyezni, hogy itt megfelelő védelmet találjanak. Elsősorban tehát a tanoncotthonokat kellene a lehető legjobban dotálni, vagy azok létesítését anyagi eszközökkel elősegíteni. Én is azt akartam kifejezésre juttatni, hogy mindent el kell követni a tanoncotthonok segélyezésére és uj otthonok létesitésére. De a tanoneotthon ne csak azt jelent-e, hogy a tanoncnak legyen hova mennie éjszakára alrdni és eldugni a senyvedt. leromlott testét másnap reggelre, hanem a hiányzó családot is pótolja, jelentse azt, ho^y a tanoncotthonban védelmet nyer a gyerek nemcsak a hideg ellen, nemcsak az idő viszontagságai ellen, hanem mindenféle olyan befolyás ellen is, amely annak a szerencsétlen gyereknek kizsákmányolására spekulál s azok ellen, akik azt a szerencsétlen gyereket tényleg csak házicselédnek tekintik 2—3—4 esztendőn keresztül, s mikor azután kizsákmányolták, kidobják az utcára, minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Azt akarom tehát megjegyezni, hogy ennek a tárcának vonatkozó rovata szerintem olyan szegényes és annyira nem fedheti azt a kívánság-sokaságot, amelyet kifejezésre kell juttatni, hogy nem is tudom elképzelni, hogyan akarj minister ur segélyezni azokat a célokat, amelyeket jelezni kivan. Azt hiszem, — legalább is remélem — hogy ha ez a szegényes költségvetés most nem nyújt módot megfelelő segélyezésre, de legalább a jövőre nézve figyelembe fogja venni a minister ur az itt elmondottakat s a legközelebbi költségvetésnél nem fog garasoskodni épen a legszerencsétlenebb páriákkal szemben, hanem módot és alkalmat nyújt arra, hogy akik ipari pályára készülnek, azoknak taníttatása, megvédelmezése a költségvetésben összegszerüleg is kifejezésre jusson. Mivel azonban azt hiszem, hogy most a Kabók Lajos képviselőtársam által benyújtott javaslat is elősegítené ezeket a célokat, a magam részéről is arra kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt a javaslatot elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? (Senki.) Kérdem, kivan-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az ipari és kereskedelmi
