Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

A 'nemzetgyűlés 482. ülése 1925. szükségesnek tartom, hogy a költségvetésben feltüntetett összeg növeltessék és pedig 129 millió koronáról legalább 1 milliárd koronára. Ez sem nagy összeg, ebből is esak szűkösen lehet kielégíteni mindazokat a célokat, melye­ket a minister ur az indokolásban is volt szi­ves megemlíteni. Tisztelettel kérem a t. nemzetgyűlést és a minister urat, hogy felsorakoztatott indokaim alapján a beterjesztett módosító javaslatom­hoz hozzájárulni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik 1 ? (Senki.) Szó­lásra feljegyezve senki sem lévén, kérdem» kí­ván-e valaki szólani ? Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Mindössze néhány mondatot akarok az előbb elmondottak­hoz hozzáfűzni. Én a hibát és hiányosságot nem az ipariskoláinkban látom, még kevésbé a mi tanerőinkben. Tudom, hogy ipariskoláink, kü­lönösen azok, amelyek egyes szakmák, mint a vasipar, faipar, stb. oktatására vannak beren­dezve, tényleg elsőrangút produkálnak a ma­guk igen sokszor talán szűkös viszonyai között. A hiba abban van, hogy az oktatás túlságosan elméleti és kevésbe gyakorlati, ennek következ­ményei azután az életben súlyosan, károsan ér­vényesülnek. A hibát nem az iskolákban és nem a személyzet rátermettségének hiányában látom, hanem abban a tantervben, amely sze­rint ezekben az iskolákban az oktatás folyik. Mindenesetre meg kell állapitanom, hogy azok a munkások, akik mint tanoncok az alsó­foku iskolákat látogatták és igy kerülnek az. életbe, akárhányszor több gyakorlattal, ráter­mettséggel és készséggel állnak a munkapad mellé, amikor arra kerül a sor, hogy tényleg r produkálni is kell. De épen az alsófoku ipariskolák teljesítményével kapcsolatban kell megemlítenem valamit. Saj­nos, ezen a téren a lehető legkevesebb az, amit felmutatni tudunk. Különösen vidéken hihetet­len elmaradottság van ezen a téren, ugyany­nyira, hogy egyes vidéki helyeken még az ipar­iskolák sincsenek meg, mert hiszen az iparisko­lák felállítása bizonyos létszámhoz van kötve. Ahol fel is állítják ezeket az iskolákat, a leg­kevesebb szó esik a szakirányú dolgokról. Az ipariskolák legtöbbször az ismétlő iskolák he­lyettesitői, ami nem káros ugyan, mert hiszen az alapvető tudományok felfrissítése nem árt­hat ezeknél a gyerekeknél, de arra is nagy srilyt kellene helyezni, hogy a gyakorlati ipar­ral kapcsolatos elméleti rész is taníttassák ezek­ben az iskolákban. Mondom, vidéken nagy hát­rányban vannak az ifjúmunkások és tanoncok, csunán a főváros nyújt valamit ezen a téren. Sajnos, itt sem minden ipariskola egyformán, egyik jobban, másik gyengébben, attól függ, hoffv kik és milyen készültséggel állanak oda az oktatáshoz. A fővárosban van olyan ipar­iskola, ahol fontosabb a Levente egyesület pro­pagálása, talán akárhány esetben fontosabb más, elvont, nem az iparhoz tartozó dolgok ta­nítása, esetleg tanterven kivül is. Ez azt ered­ményezi, hogy amikor a gyermekek felszaba­dulnak, — azonkívül, hogy a műhelyben is iga­zán mostoha elbánás mellett egészen más szol­gálatokra használják fel őket •— amikor kike­rülnek az iskolából, mint gyökérnélküli, mint az iparban nem alkalmazható munkások egy­általán nem tudnak elhelyezkedni. Itt kell megemlítenem még azt is, amire már tegnap is céloztam, hogy egyes munkálta­tók a tanoncok kizsákmányolása terén a leg­mértéktelenebb határig mennek el... Elnök: A kénviselő ur — ugy látszik — minden áron el akarja mondani azt a beszédet, évi december hó 11-én, péntekem. 455 amelyet tegnap akart elmondani. Ezt még sem engedhetem meg a képviselő urnák, mert ak­kor a képviselő urak szívesen hivatkoznának erre a precedensre. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Az elnök a maga 'liberális felfogásában nem mehet el annyira, hogy azután ezt a liberális­ságot a képviselő urak vele szemben felhasz­nálhassák. A képviselő ur a 6. rovathoz kért szót, amely rovat az ipari és kereskedelmi ok­tatási célokról szól. Egy összeg van itt fel­véve, amelyet sokaihat vagy kevesemet a kép­viselő ur, de •;ény, amelyet fel méltóztatott hozni, abszolúte nem erre vonatkozik. Kérnem kell tehát a képviselő urat, méltóztassék az el­nöki figyelmeztetést figyelembe venni és mél­tóztassék szorosan véve a tárgyhoz szólani. Szabó ímre: Hiszen mindössze csak egy mondatról van szó. Sajnálom, hogy az elnök ur nem várta meg, míg befejezem a mondato­mat. Az indokolásban t. i. az van, hogy a mi­nister ur ezzel a 129 millió koronával fedezni kivánja a rendkívül fontos tanoncotthonok se­gélyezését is. Láng János képviselő ur előbbi felszólalásában tényleg elég objektíve muta­tott rá arra, hogy azokat a tanoncokat, akik minden védelem nélkül állanak, tanoncottho­nokba kellene _ elhelyezni, hogy itt megfelelő védelmet találjanak. Elsősorban tehát a ta­noncotthonokat kellene a lehető legjobban do­tálni, vagy azok létesítését anyagi eszközökkel elősegíteni. Én is azt akartam kifejezésre jut­tatni, hogy mindent el kell követni a tanonc­otthonok segélyezésére és uj otthonok létesité­sére. De a tanoneotthon ne csak azt jelent-e, hogy a tanoncnak legyen hova mennie éjsza­kára alrdni és eldugni a senyvedt. leromlott testét másnap reggelre, hanem a hiányzó csa­ládot is pótolja, jelentse azt, ho^y a tanonc­otthonban védelmet nyer a gyerek nemcsak a hideg ellen, nemcsak az idő viszontagságai ellen, hanem mindenféle olyan befolyás ellen is, amely annak a szerencsétlen gyereknek ki­zsákmányolására spekulál s azok ellen, akik azt a szerencsétlen gyereket tényleg csak házi­cselédnek tekintik 2—3—4 esztendőn keresztül, s mikor azután kizsákmányolták, kidobják az utcára, minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Azt akarom tehát megjegyezni, hogy en­nek a tárcának vonatkozó rovata szerintem olyan szegényes és annyira nem fedheti azt a kívánság-sokaságot, amelyet kifejezésre kell juttatni, hogy nem is tudom elképzelni, ho­gyan akarj minister ur segélyezni azokat a célokat, amelyeket jelezni kivan. Azt hi­szem, — legalább is remélem — hogy ha ez a szegényes költségvetés most nem nyújt módot megfelelő segélyezésre, de legalább a jövőre nézve figyelembe fogja venni a minister ur az itt elmondottakat s a legközelebbi költségve­tésnél nem fog garasoskodni épen a legszeren­csétlenebb páriákkal szemben, hanem módot és alkalmat nyújt arra, hogy akik ipari pá­lyára készülnek, azoknak taníttatása, megvé­delmezése a költségvetésben összegszerüleg is kifejezésre jusson. Mivel azonban azt hiszem, hogy most a Kabók Lajos képviselőtársam által benyújtott javaslat is elősegítené ezeket a célokat, a magam részéről is arra kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt a javaslatot elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? (Senki.) Kér­dem, kivan-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az ipari és kereskedelmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom