Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. évi december hó 11-én, pénteken. 449 a munkás kereseti lehetőségét, vizsgálja azt, hogy egyik-másik lelkiismeretlen kapitalista nem él-e vissza a hehyzettel, nem zsákmányolja-e ki a munkást túlságosan, bizonyos alkalmat nem használ-e fel arra, hogy túlolcsó bérért alkalmazzon munkásokat. Ilyesmit ezideig nem tapasztaltunk, de én szükségesnek találom, hogy az ipari felügyelet mindezekre a kérdésekre, amelyeket felemlítettem, kiterjedjen. Miután azt látom, hogy a feltüntetett öszszeg erre nem elegendő, az első rovatban foglalt 2.086,380.000 korona ilyen célokat egyáltalán nem szolgálhat, tisztelettel javaslom a következőket: (Olvassa) »Javaslom, hogy a fenti rovat, a 8. cím. Ipari felügyelet. Kiadás. Rendes kiadások, tétel 1. rovatában az ipari felügyelet személyi kiadásaira előirányzott 2.086,380.000 korona 6 milliárd koronára emeltessék fel.« Azt hiszem, a már említett indokolással meggyőztem az igen t. Nemzetgyűlést és az igen t. kereskedelmi minister urat arról, hogy elérkezett a végső időpontja annak, hogy ezzel az iparfelügyelettel szakítsunk és olyan iparfelügyeletet teremtsünk meg, amely tényleg az ipar felügyeletét szolgálja. Elnök: Szólásra következik 6 ! Perlaki György jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok visszatérni újból arra a kontroverziára, amely az előző címmel kapcsolatban lejátszódott,, de meg kell állapitanom, hogy a félreértés nem az előadó ur és a mi felszólalásainkból keletkezett, hanem abból a tényből, nogy nekünk, képviselőknek az elnöki gyakorlat, illetve a házszabályok megfelelő alkalmazása mellett nincs módunkban, hogy az egyes címekhez azoknak egész vonatkozásaiban felszólalhassunk, viszont a minister ur volt szíves előzőleg az egész címre vonatkozó összes anyagot összefoglalva idetárni elibénk. Már most abba a furcsa helyzetbe kerültünk bele, talán a minister ur előzékenységéből, hogy ml nem tudtuk ugyanazt az anyagot ugyanabban a formában tárgyalni, mint ahogyan a minister ur kívánatosnak tartotta volna. Végre is én bátor vagyok arra figyelmeztetni a minister urat, hogy e hátrányunkat ne igyekezzék kihasználni, legalább is olyan célból ne, hogy ezáltal a tárgyalás meggyorsítását akarja elérni, mert én azt hiszem, hogy nem mondok sokat, de ennél tárgyilagosabb kritikára még egyetlenegy kormánynak sem volt módja a költségvetéssel kapcsolatban. Mi nem érdemeljük meg azt a szemrehányást, legalább az eddigi tárgyalásokból kifolyólag, amelyet Barthos Andor t. képviselőtársam épen az. előző kis incidenssel kapcsolatban itt tett. Én nem tudom megérteni Barthos t. képviselőtársamat, hogy 35 évi közéleti pálya betöltése után nogyan állhat ide elénk ilyen tárgyalási módszer után azzal, hogy bennünket szemrehányással illet és izgatással vádol, amikor tulajdonképen nem történt egyéb, mint hogy inditványozttik, hogy az előző tárcáknál felvett túlságosan nagy improduktiv összegeket vigyük át más célokra, és megindokoltuk, hogy mi Indított bennünket e javaslatok megtételére. Ezért nem illethet bennünket szemrehányás, még kevésbé az a vád, hogy izgatást akarunk elkövetni. Ha pedig azt akarja szolgálni ez a felszólalás, hogy-még' a mostani tárgyalási modorunkon és módszerünkön is változtassunk és enyhítsünk, megmondhatom Barthos t. képviselőtársamnak, hogy ez eltévesztett cél, ez a szándéka megvalósíthatatlan, mert ennél kevesebbet, ennél enyhébb kritikát mi a kormánnyal szemben nem gyakorolhatunk. Egyébként is hiába próbálják ezt meg, mi nem állhatunk el attól az álláspontunktól, hogy az egyes címeknél kifogásainkat előterjesszük. Az iparfelügyelettel kapcsolatban sem mondhatok le arról, hogy a minister ur tegnapi ígérete kapcsán, amely szerint útban van az iparfelügyeletről szóló törvény, meg ne mondjam azt, ho,gy réges-régen követeljük az iparfelügyeletről szóló törvény revízióját, és sajnos, még most is csak Ígéreteknél tartunk s még mindig nem bizonyos, hogy ha ezek az Ígéretek beváltásra kerülnek, tényleg fedni fogják-e azokat a kívánságainkat, amelyeket itt hosszú időn keresztül, de azelőtt is, mielőtt ide bekerültünk, künn, a nyilvános életben szintén hosszú időn át hangoztattunk. Mert hogy annak idején idehozzanak egy törvényjavaslatot, amely csak a címében fogja jelenteni azt, hogy az iparfelügyeletről szóló törvényt módosítják, lényegileg azonban nem történik más, mint hogy meghagyják az iparfelügyelet bürokratikus berendezkedését, az élettől való elvonatkoztatását s lekötik megint csak büróba és irodába az egész iparfelügyeletet, anélkül, hogy az az iparfelügyelet tényleg élő tényezőjévé válnék magának az iparnak : ennek a készülődésnek egyáltalában semmi célja nincs. Magam is jó néhány esetben módot találtam arra, hogy az iparfelügyelettel érintkezzem. Meg kell állapitanom, hogy azok az urak, akik ma az iparfelügyeletet ellátják, valamennyien, kivétel nélkül, mondhatnám, rátermettségben és hozzáértésben tényleg tökéletest adnak, amit csak adhatnak ; nem rajtuk múlik azonban, hogy a mi kívánságaink ezen a téren nem honorálhatok, hanem múlik azon az elavult törvényes intékedésen, amellyel az iparfelügyelet tényleg a bürokratikus administrációra van kárhoztatva, múlik azon, hogy az iparfelügyelőnek nincs hatásköre, nincs beleavatkozási joga semmibe, hogy preventív intézkedésekkel nem küszöbölhet ki bizonyos hiányokat azokban az üzemekben, amelyeknél esetleg' szükség volna a közbelépése. Az iparfelügyelet mai munkálkodásában tehát meddőségre kárhoztatott testület és azok az urak, akik ott, mint ipar felügyelők és más funkcionáriusok, ellátják teendőiket, tényleg csak — ahogyan köznapilag kifejezzük — bummerliző tevékenységre vannak kárhoztatva. Mi ilyen iparfelügyeletet nem akarunk, nem akarhatunk. Mi azt akarjuk, hogy az iparfelügyeletnek legyen joga beavatkozni abba, hogy az iparban foglalkoztatott munkások ne legyenek kihasználhatók akkor, amikor kényszerhelyzetbe kerülnek és úgyszólván arról kell dönteniök, hogy éhen pusztulnak-e vagy elmennek talán a legkisebb falat száraz kenyérért is dolgozni. Arról van szó, hogy az iparfelügyelő az ipari termelésnél mindinkább siílyosabban jelentkező balesetek elhárítása tekintetében preventív intézkedési joggal legyen felruházva; arról van szó, hogy az iparfelügyelő necsak szakvélemény adására legyen kárhoztatva, hanem intézkedő faktorrá léptettessék elő. Épen a legutóbb tapasztaltam egy igen súlyos esetet a pécsi iparfelügyelettel kapcsolatban. Egy birósági ítéletből láthatjuk, hogy az iparfelügyelő, mint szakértő, a bíróság által meghallgattatván, olyan véleményt ad, amelynek alapján egy gondatlan munkáltató szabadul a felelősig alól. Magam győződtem meg
