Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

448 A 'nemzetgyűlés 482. ülése 1925. évi december hó 11-én, pénteheM. súlyt helyezek, az iparfeliigyelöket nem találom olyan számban, mint amennyire szükség volna. Van hét ipari főfelügyelő, három ipari felügyelő, tehát összesen tiz a számuk. Van ezenkívül még tizenegy műszaki tanácsos és öt műszaki főtanácsos. Ezzel nem látom vigasztalóbbnak a helyzetet, mert az a feltevésem, hogy az ipari felügyeletet az ipari felügyelők látják el, tehát ez a tiz ember, mert a műszaki tanácsosok és főleg a műszaki főtanácsosok vajmi kevés esetben jutnak abba a helyzetbe, hogy gyártelepeket, műhelyeket vizsgáljanak meg egészségügyi szempontból, műhelyberendezés szempontjából, életbiztonság szempontjából, stb. Mondom tehát, hogy ezt a létszámot rendkivül kevésnek találom, s épen ez a magyarázata annak, hogy Magyarországon iparfelügyelet egyáltalában nincsen. Az én elgondolásom szerint az ipari felügyeletnek nem csupán abban kellene megnyilvánulnia, hogy a gyárak kellő módon vannak-e megépítve avagy berendezve, hogy a munkások egészségére nem károsak-e, és nemcsak abban, hogy a munkás testi épsége biztosítva legyen a gyárban és hogy az ipari balesetek meggátlására vonatkozó különböző óvóintézkedéseik kellő módon meg vannak-e téve, hanem abban is meg kellene nyilvánulnia az iparfelügyeletnek, hogy a munkások szociális szükségleteinek is elég tétetik-e. Ha pedig ilyen intézkedésekről beszélek, a legszomorúbb képet kell itt a nemzetgyűlés előttt feltárnom. Például a szociális igények kielégítéséhez tartozik a vetkőző és öltöző helyiségek, a moisdó és étkező helyiségek ügye is. Ha ezeket bárki megvizsgálja, a gyárak legnagyobb részét a legromiottabb és legkétségbeejtőbb helyzetben találja. A munkások ruhájával nem törődik senki. Nagyon kevés oly modern berendezésű gyár van, amely arra is gondol, hogy a munkásnak ugyan munkaruhája, van, de kell lenni utcai ruhájának is és az utcai ruháját meg kell óvni, azt valamiképen ruhaszekrényben kell elhelyezni. Nagyon kevés olyan gyár van, amely erről gondoskodnék. A gyáraknak, különösen műhelyeknek legnagyobb részében ilyen gondoskodás egyáltalán nincs, a műhelyi piszoknak, szennynek van kitéve a munkás utcai ruhája, amely természetesen szenved is ez alatt és sokkal rövidebb idő alatt megy tönkre. Ami a mosdóhelyiségeket illeti, a higiéniának legelemibb követelménye, hogy kellő számú mosdóhelyiség álljon a munkások rendelkezésére. Nem kell egyéb iparágat figyelembe venni, mint a vasipart. Magam is jóidéig vasipari munkát űztem, és igy nagyon jól tudom, hogy ebben a munkában mennyire elpiszkosodik az ember. Még sincs kellő gondoskodás arról, hogy a munkás megfelelőképen tisztálkodhassak, legalább a kezét megfelelőképen megmoshassa, oly szűkösek az esetleg meglevő mosdóhelyisógek, vagy egyáltalában nincsenek, hanem csak egy vödör, vályú vagy ehhez hasonló valami áll legtöbb helyen a munkások rendelkezésére, amely^ vödörben vagy vályúban 10—15-en is mossák a kezüket a szennyes lében. Az iparfelügyelet ezekkel a dolgokkal abszolúte nem törődik, erről nem gondoskodik, nincs is rá ideje annak a tiz iparfelügyelőnek, akinek az iparfelügyeletet kell ellátnia. Nem szakithat magának erre időt, mert hiszen a kazánvizsgálat foglalja le minden idejét ugy, hogy az ipartelepeknek ilyen szempontból való felülvizsgálására egyáltalán nem. jut idő. Ha felemlítem az illemhelyek kérdését, ezeken a helyeken egyenesen a fertőző betegségek terjesztésére nagyon alkalmas dolgokat lehet találni. Mégis kevés gondoskodás történik ezen a téren es ezért az a leghatározottabb kérésem ugy a nemzetgyűléshez, mint a minister urlioz, hogy az iparíeiügyelet kérdését sokkal erőteljesebben karolják fei, mint ahogyan ez eddig történt. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem törődöm az előadó urnák azzal a megjegyzésével, hogy nem lehet megbontani a költségvetés egységet, én az iparfeiügyelet kérdését a munkás egészsége és testi épsége szempontjából, a munkás higiéniai követelményének kielégítése szempontjából tartom olyan fontosnak, hogy erre a célra igenis kell lenni pénznek. Ma tudunk áldozni légügyi hivatalra tízmilliárdot, ha tudunk egyéb célokra, munkásellenes célokra súlyos milliárdokat, akkor minden eszközt és módot meg kell ragadni arra, hogy az ilyen szociális intézkedésre is legyen pénz, hogy az iparfelügyelet jobban legyen ellátva és az iparfeiügyelet ne csupán kazánvizsgálatból álljon, mert ez nagyon súlyosan meg fogja magát bosszulni. (Saiy Endre: Ez jövedelmez, azért vizsgálják a kazánokat!) A számszerű Összeg mutatja, hogy ez az a cím, amelynél a bevételek fedezik a kiadásokat, mert a kazánvizsgálati dijakból olyan bevételhez tudnak jutni, amely nemcsak fedezi a kiadásokat, hanem még bizonyos felesleg is mutatkozik. Az iparfelügyelet kérdésénél még más szempontokat is szükségesnek tartok megemlíteni. Szerintem az iparfelügyelőségnek kellene törődnie azzal, hogy a munkáltató miként zsarolja ki az ipari munkást, vájjon megadja-e azt a munkabért,, amelyért nyugodtan lehet végezni a munkát, amely munkabérből az élet fentartásához szükséges eszközöket meg lehet szerezni. A mi iparfelügyelőségünk azonban az ilyen kérdésekkel egyáltalán nem törődik. Emlékeztetni kívánom a minister urat az 1923. évi vasipari nagy nrankáskizárásra, amikor a munkáltatók egyáltalán nem akartak... (Zaj.) Kérnem kell az elnök urat, méltóztassék lehetőséget adni arra, hogy ezt a nagyfontosságú kérdést megfelelő módon megvilágíthassam. Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos: Emlékeztetnem kell a minister urat erre a kizárásra, amikor nem találtunk semmiféle módot a kibontakozásra és az volt a felfogás, hogy az ipari főfelügyelőség kezdje meg a helyzet kibogozását. Ekkor győződtem meg arról, mennyire alkalmatlan az ipari főfelügyelőség az ilyen fontos munkáskérdések elintézésére. Bürokratikusán kezdett hozzá az egész dologhoz, tapogatózott és kifejezésre juttatta, hogy fél a kérdéshez hozzányúlni, mert azok a munkáltatók, akik a kizárást megrendezték, sokkal nagyobb hatalmasságok voltak, mintsem hogy az ipari főfelügyelőség a kérdésbe bármiféle módon érdemlegesen bele tudott volna nyúlni. Az ipari főfelügyelőség három hétig foglalkozott a kérdéssel és végül is megállapította, hogy a hatásköre nem terjed ki annyira, a hatalma nem akkora, hogy a hatalmas nagy tőkéseknek, a vasipari, gépipari munkáltatóknak tudjon valamit diktálni, tudja őket valamire szorítani, egyszerűen kijelntette, hogy ő a kérdést megoldani nem tudja és más címhez adresszált bennünket. Az ipari felügyeletnek véleményem szerint kell annyira kiterjedtnek lenni, hogy vizsgálja