Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. Igen különös dolog", ha a túloldal elveszti objektivitását és olyannal vádol egy egész pártot, amellyel azt a pártot igazságosan vádolni nem szabad. (Szeder Ferenc: -Nem vádolja senki!) Épen tegnap részletesen foglalkoztam — természetesen több objektivitással, mint a t. képviselő ur (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) — az utüggyel s akkor, amikor a magunk részéről is abban a felfogásban voltunk, hogy az utügyet szervesen kell rendezni, igazán nem tudom felfogni, hogy jogosan vádolhat-e minket egy párttöredék, vagy egy egész párt (Zaj a szélsőbaloldalon.) azzal, hogy mi érzéketlenek volnánk az utügyek iránt. (Malasits Géza: Az urak a legközelebbi választáson valamennyien elférnek egy omnibuszban! — Zaj.) Lehet, hogy az igen t. Malasits képviselő urnák ez a felfogása, (Malasits Géza: Erős hitem!) azt is megengedem, hogy társai között kitűnik bizonyos objektivitással, de nem tanácsolnám neki, hogy a kerületembe jöjjön. (Szabó Imre: Betörne a feje, ugye?) Egyáltalán, a szocialista képviselő urak nem találnának arra a szives fogadtatásra, mint nagyhangú beszédeik után következtetni lehetne, (Klárik Ferenc: Majd meglátjuk!) mert a magyar népet s különösen az én választókerületemet szocialista vagy szociáldemokrata maszlagokkal félrevezetni nem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Mi szeretjük a népünket és a nép érdekében lelkiismeretesen teljesítve kötelességünket, mindent elkövetünk. Mi tudjuk, hogy nem az ipari munkásoknak, hanem elsősorban a falu népének kel] a nagyon rossz utakat megjavítanunk. (Baticz Gyula: Önök csak a nagybirtokot kénviselik! — Naav zaj a szélsőbaloldalon.) Hiába zu írnak, hiába lármáznak, az igazságot lekiabálni nem lehet. Azok a falusi emberek a fekete földön, amikor eső esik, rettenetes módon szenvednek állataikkal együtt, mert hiszen az állat is szenved: ha pedig szárazság van. akkor homokos vidéken, ahol *az ut nincs kiépitve. rettenetesek az állapotok. Ezt mi jól érezzük, ehhez nem szükséges, hogy Szeder képviselő ur felvilágosítson bennünket. A falusi emberek jobban értenek ehhez, mint Szeder képviselő ur. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi igenis, átérezzük ennek szükségessé erét, de nem mindig a nagy hang az irányadó. Azt hiszem, hogy a t. minister ur akkor, amikor egy komoly, indokolt felszólítás van. elhatározásának indokai közé inkább ezeket fogja felvenni, mint az ilyen tulajdonkénen izs'ató beszédeket, amilyent a képviselő ur is mondott. (Nam; zaj a szélsőbaloldalon. —• Szeder Ferenc: Hogy mer ilyent mondani! Szerenosétlen ember! — Dénes István: Jó szolgabíró lenne!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barthos Andor: A műveltégi különbség közöttünk az, hogy én nem reflektálok az ön szavaira. Ha valami nem objektivitással van alátámasztja, az nézetem szerint izgat. Ezt tehát nem abban az értelemben mondtam, mint ahogyan önök e-ondolták. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Ne mondjon olyat, hoery izgat! Maga izgat!) Miért izgatok? Mondja meg. mivel izgatok? (Szabó Imre: Azzal, hogy kétségbe vonja más jóhiszeműségét! — Kabók Lajos: A jelenlétével izgat!) Erre nézve nagyon nehéz önökön segítenem, mert engem egy választókerület becsületes választás utján küldött ide s nekem is annyi szavam van, mint önöknek. (Szeder Ferenc: Annyi nekem is van, mint önnek, amig itt leszek. — Zaj.) évi december hó 11-én, pénteken. 445 Az olyan felszólalással tehát, mint amilyen az előttem szólott felszólalása volt, legfeljebb azt idézik elő, hogy mi átérezzük a felszólalás igazságtalanságát, ő azonban az ügyet semmivel sem védte meg. Megszavazom a tételt, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Nem érez maga semmit a világon, csak jár a szája!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Barthos Andor: Szabad ilyet mondani, kérem? (Zaj. — Elnök csenget.) Először tanuljon annyit, amennyit én tanultam, akkor beszéljen! (Klárik Ferenc: Magától nem tanulok semmit! Ha tanulni akarok, mástól tanulok, okosabb embertől!) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szilágyi Lajos képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! ügy vagyok én is, mint az előadó ur, hogy nem akartam felszólalni, mert tényleg mindenki a kereskedelemügyi minister ur nyilatkozatalt várja ezekben a kérdésekben. De az a kifejezés, amelyet az előadó ur használt, az a bizonyos hiábavalósága az ellenzéki felszólalásnál-: és az arra keletkezett visszhang, amelyből mindannyian tanulhatunk, mégis csak arra késztet, hogy felszólaljak. Az igen t, előadó ur tévedésben van akkor, amikor kifogásolja az ellenzék felszólalásait oly irányban, hogy egy-egy tételt kiragad, holott az egész költségvetés szerves egész. Bocsánatot kérek, a részletes tárgyalásnak öpen az a célja, hogy tételenként, tehát egy-egy tételt kiragadva, tárgyaljuk a kérdéseket. Ha az igen t. előadó ur »falrahányt borsó«-ról beszél, legfeljebb a javaslatokra mondhatja ezt, amelyek szavazás alá kerülnek, mert az igen t. előadó ur és az azonos gondolkozású képviselők többsége leszavazza azokat az inditványokat, s így ez valóban falrahányt borsó. De bocsánatot kérek, azokat a felszólalásokat, amelyeket itt hallottunk, még sem lehet hiábavalóknak tekinteni még akkor sem, ha a t. előadó ur és a többség az e felszólalások során beadott javaslatokat le is szavazza, mert minden nemzetgyűlési képviselőnek tudnia kell, hogy azoknak a ministeriumi tisztviselőknek, akik a legközelebbi költségvetés összeállításán dolgoznak, a múlt költségvetés tárgyalásakor elhangzott parlamenti felszólalásokat a lehető legkomolyabban kell sorba venniök és az itt elhangzott szavakat tekintetbe véve, kell ministereiknek javaslatot tenniök. Még sem lesz tehát falra hányt borsó, ha innen, ezekről a padokról, az utügyekhez, vagy most ehhez a beruházási tételhez, hozzászól egy képviselő és azt mondja, hogy kevésnek tartja ezt a 14 milliárdot és 30 milliárdot javasol. Az 1926—27-iki költségvetés feldolgozásinál mindenesetre mérlegelés alá kertit ez a gondolat és számot tesz az, hogy már ennél a költségvetési tárgyalásnál is kévéseitek — sokan, egyesek vagy pártok — a beruházásokra szánt összeget és nagyobb összeg felvételét kérték. Hogy az igen t. előadó urnák ez a kifejezése mennyire nem volt helytálló és mennyire igazságtalan volt, azzal az objektiv hanggal szemben, amelyről az összes délelőtti felszólalások kapcsán cs-ak elismeréssel lehet nyilatkozni, bizonyítja, hogy egy ilyen helytelen megállapítás nyomban milyen visszhangot szül s rögtön összecsapások történnek a parlamentben, rögtön nézeteltérések jutnak felszínre, amelyek azután a személyeskedések határába csapnak át. Síi*
