Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

444 Á nemzetgyűlés 482. ülése 1925. Elnök: Az előadó ur kivan szólni! Hermann Miksa előadó: Igen t. Nemzetgyűlés! Egyáltalában nem akartam felszólalni, mert rövidre van szabva a hozzászólás ideje, a minister ur feleletét várja mindenki, és igy igazán feleslegesnek tartanám, hogy mint előadó felszólaljak, de enné] a pontnál egy rövid megjegyzéstől még sem tartózkodhatom. Előadói beszédemben elég világosan beszéltem az utügyről. Barthos igen t. képviselő ur részletesen beszélt az egész dologról. Ismételten szóvátettük azt hogy a költségvetésben íátható és beruházásokra, szánt összegeken felül még ezek az n. n. hasznos beruházások is rendelkezésre állanak, és ezen a címen pl. épen útépítésre 43-5 milliárd áll rendelkezésre, úgyhogy körülbelül mégis csak 100 km. ut kiépítéséről van szó. Valamennyien azt is hangoztattok, hogy nem tartjuk elégségesnek, ha esetrőhesetre gondoskodnak ib^en összegekről, hanem erre intézményesen meg kell alkotni az útügyi törvényt, (Barthos Andor: Helyes!) amelynek egyik főfeladata épen az anyagi eszközök biztosítása. A minister ur terminust kötött ki ennek a törvényjavaslatnak benyújtására. Igazán fal ráhányt borsónak kell tekintenem minden felvilágosítást, ha erről az oldalról folytonosan ugyanazzal jönnek, hogy nincsenek összegek rendelkezésre, beruházásokra. Természetes dolog, hogy egy 20 ezer kilométeres útrendszert, amelyet ki kell építeni, ha Magyarországot az utügy terén tényleg egészen modernizálni akarjuk, ezt nem lehet egy év vagy két év alatt felfújni, és igy teljes lehetetlenség egyes tételeket kiragadva azt mondani, hogy dotáljuk ezeket jobban, mert hiszen az egész költségvetés szervesen összefügg, ennek az egésznek minden egyes tételét ki kell egyensúlyozni, (Baticz Gyula: De felesleges nemzeti munkavédelemre költségeket megszavaznak! — Kafoók Lajos: Kár hozzáfogni! Hiszen akkor nem szabad felszólalni!) Nem tartom helyesnek, hogy akármilyen helyes eszméket kiragadva azt mondjuk, hogy ezt a rovatot dotáljuk egészen máskép. Az igyekezet megvan, a lehetőséget azonban a körülmények szabják meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Peírovits György jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Bármenynyire falrahányt borsó ismét az előadó ur kijelentése, mégis ugy érzem, kötelességem ennél a tételnél felszólalni és ha ezerszer fel fog világosítani az előadó ur arról, hogy a költségvetés kereteit nem lehet túllépni — (Mozgás és derültség a jobboldalon.) ez egvszer fel foí^ok állani és indítványozni fogom, hogy a beruházásoknál igenis lépjük túl ezeket a kereteket, ha pedig mások tesznek ilyen irányú indítványt, azt támogatni fogom. Én ugyanis a régi képviselőházak szomorú történetéből ismerem azt a tényt, hogy minden olyan egészséges gondolatot, amely Magyarország dolgozó népének ügyét lett volna hivatva szolgálni és előrevinni, mindig a költségvetés kereteivel szorítottak vissza és a költségvetések tárgyalásánál állandó refrén volt az, hogy ezekre a beruházásokra pedig nincs pénz, mert a költségvetés egyensúlya felborul, ha erre ilyen összeget fordítunk. Tisztelt kénviselőtársam, Szabó Imre már előzetesen felszólalt és rámutatott a költségvetés egyes részleteire^ amelyeket kifogásoltunk, imoróduktiv kikiadásokat. A kormány arra az álláspontra heévi december hó 11-én, pénteken. lyezkedett, hogy ilyen intézményekre, a csendőrségnek és rendőrségnek ilyen na,gyfoku fejlesztésére szükség van. (Kabók Lajos: És nem jut ilyesmire péuz!) Erre a képviselő urak minden skrupulus nélkül ezt mind megszavazták. Szembe kell állítani ezzel a ténnyel azt a járhatatlan úthálózatot, amely beborítja ezt az országot és azt, hogy Magyarország útrendszere kiépítetlen, ami nemcsak a közgazdasági életet bénítja meg. (Klárik Ferenc: Tisztára életveszélyes!) hanem, sok esetben valósággal életveszélyes az utakon való járás. Útrendszerünk akként fejlődött ki, hogy a nagyobb városok, a nagyobb centrumok között fejlesztettük csak ki, mig a falvakon az utak teljesen járhatatlanok, (Kabók Lajos: A falvak megközelíthetetlenek.) Sok esetben az utak járhatatlansága következtében egyes falvak valósággal megközelithetetlenek. Csodálkozom, hogy épen kisgazdaképviselőtáírsaim nem állanak fel és nem kényszeritik szavukkal a kormányt, hogy igenis, ezeket a járhatatlan uttesteket igyekezzék fokozottabb mértékben kiépíteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Barthos Andor: Tegnap nem volt itt a képviselő ur!) Akármit is heszélünk, a számok bizonyítanak mindent. Nem a szándék, hanem a cselekvés igazolja, hogy mit akarunk, a költségvetésben pedig mégis csak 14 milliárd van felvéve uj utak építésére. (Herrmann Miksa előadó: Ez a tévedés, mert nem 14, hanem azonkívül még! 43. Ezt mondjuk mindig, ha nem akarják elhinni, nem tehetek róla! — Malasits Géza: El akarjuk hinni, de azt is kevésnek tartjuk!) Egyébként a költségvetés indokolása is megalapítja, hogy még a szűkösen tervezett utvonalakból is mintegy 343 kilométer maradt kiépítetlen. (Barthos Andor: Ez hamis adat!) Ha tehát ez igy áll, —és ezt a tényt maga az indokolás állapítja meg — akkor igenis, kötelességünk arra törekedni, hogy ezeket a közgazdasági életünk kifejlődés? szempontjából rendkivüli munkálatokat még sokkal fokozottabb mértékben végezzük. Amikor jó néhány évvel ezelőtt külföldön jártam és amikor végigmentem Ausztrián és Csehországon és láttam azokat a jól és nagyszerűen kiépített uttesteket, szomorúan gondoltam vissza a magyarországi állapotokra. (Barthos Andor: Ausztriában ma rosszabbak az utak, mint nálunk! — Zaj és eüenmondások a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ott is vannak rossz utak, de a mieink mind rosszak! — Barthos Andor: Átlagban rosszabbak. Minden szakember tudja. — Szilágyi Lajos: A mai Ausztriának rosszabbak az utjai*? Lehetetlen!) A mi utaink olyan rosszak, hogy sokszor minden közlekedést lehetetlenné tesznek. Ebből a szempontból csatlakozom Szabó Imre képviselőtársam indítványához és kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt az indítványt fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! (Senki!) Kérdem, kíván-e még valaki szólani? Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Az igazság kedvéért szólalok fel. Szeder képviselő ur ugyanis azzal vádolta meg ezt a pártot, hogy nekünk nincs érzékünk az utiigyek iránt. (Szeder Ferenc: Ezt nem mondtam! — Malasits Géza: Csak a kisgazdákat aposztrofálta. Uraságod nem kisgazda!) Én igenis, a kisgazdapárt tagjának érzem magam és ha megengedi Malasits képviselőtársam, az is voltam, mert nekem is volt — ma már ez sincs meg — szerény három holdam. Méltán mondhatom tehát magam kisgazdának, sőt úgyis mondhatom, hogy ezt a karriert már befejeztem. (Derültség és zaj.)